Lassú_Csiga 0




Kedvenc könyvek 32

Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Patrick Rothfuss: A szél neve
Diana Gabaldon: Az idegen
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Kurt Vonnegut: Gépzongora
Wass Albert: Csaba
Ken Follett: A katedrális
Wass Albert: A titokzatos őzbak
Wass Albert: Ember az országút szélén
Kakuk Móni: Holdvilág
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

Aktuális olvasmányok

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
>!
2021. február 16., 08:29

Utolsó karc

Lassú_Csiga>!
Molyolók saját írásai

Futó-homok

Homok vagyok a kezeid közt,
A természet így szült
És már így is marad
Testem alakot nem ölt.
Egyszer talán próbáltál,
Próbáltál megtartani,
Mélyen belém fúrtad ujjaid
Aztán ijedten meghátráltál.
-De hiszen ez homok!
Estél kétségbe,
Aztán én estem
Le a földre ismét.
Mikor megemeltél,
Elhittem, hogy megláttál,
Hogy megláttál Engem,
Az érintésembe beleremegtél.
De nem azért, mert jó volt,
Hanem mert dörzsöltem a kezed,
És szúrtam a szemed,
Ugye nem is szép így közelről, így óvom.
Magamat, mindentől,
Hogy ne szemlélhessen akárki,
Hogy az apró kristályokat, a homokban
Ne láthassa bárki.
Szóval homok vagyok,
A kezeid közt,
A szemedben,
Amit, ha kell, ha nem karcolok.
És úgy folyok ki,
Abból a puha, óvó kézből,
Ami nem is akart talán,
Mintha az életem múlna rajta.
Talán múlik is,
Ha felkap a szél, örülök,
Hogy nem nekem kell másik utat találni,
Mert engem elhagynak úgyis.
És ha egyszer lerak a szél,
Futóhomok leszek,
Mert bátraké szerencse,
Csak nehogy kibújjon a fejem a Föld alól.