Lalacska 11



Kedvenc könyvek 28

Rick Riordan: A villámtolvaj
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Patrick Rothfuss: A szél neve
Jennifer A. Nielsen: The False Prince – A hamis herceg
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal
Brandon Mull: Vadnak született
Erin Watt: Papír hercegnő
Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma
Holly Black – Cassandra Clare: Az ezüstmaszk
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Rick Riordan: Tűztrónus
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha

Kedvenc sorozatok: A 39 kulcs, A királygyilkos krónikája, A Royal család, A Végzet Ereklyéi, Angyalsors, Az Olimposz hősei, Bexi, Csitt, csitt, Fairy Tail, Ha maradnék, Harry Potter, Hatalom-trilógia, Kane krónikák, Kate Daniels, Laura, Mercy Falls farkasai, Michael Vey, Never never, Percy Jackson és az olimposziak, Pokoli szerkezetek, Spirit Animals – Szellemállatok, Tüskék és rózsák udvara, Üvegtrón

Kedvenc szereplők: Aedion Ashryver, Arobynn Hamel, Celaena Sardothien, Loki, Rhysand, Sage

Kedvenc alkotók: Leiner Laura, Maggie Stiefvater, Rick Riordan, Sarah J. Maas

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Harry Benjamin: Tökéletes látás szemüveg nélkül
Tahereh Mafi: Ne érints
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
>!
2019. január 15., 08:54
>!
2018. június 24., 16:00
>!
2018. június 13., 20:30
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Lalacska
Fantazmagóra Tudományos Akadémia (FTA)

Kedves igazgató!
Meghoztam a decemberi beadandómat ami elég sajátos stílusban íródott és elég hosszúra sikerült, remélem azért élvezni fogják akik elolvassák :D
Szóval a témám ez volt: A Nemes Tündék jóslata szerint rajtad áll vagy bukik a világ sorsa. Melyik utat választod, milyen tetteket hajtanál végre, és miért.

És ez lett belőle:

Ó, édes istenem, már csak ez hiányzott! – Gondoltam miközben teljesen lesokkolt a hír, miszerint én vagyok, aki vagy jól csinál mindent, vagy elszúrja az egész világot sorsát. Hurrá! Igaz tényleg izgalmas életre vártam, kalandra. Nem sok lehetőségem volt életem 18 éve alatt, izgalmas dolgokat csinálni, de azért nem erre gondoltam. Egy kis utazás, még oké. Egy kis önállóság, meg egy pár pofon kiosztása is rendben van, de hogy felelősséget vállalni?! Na hát nem kösz!
De, ami történt, azt nem lehet megváltoztatni, a jóslat egyértelműen rólam szól nem kevesek balszerencséjére, szóval jöjjön, aminek jönnie kell. Ideje útnak indulnom.
Már csak azt kéne kitalálni, hogy merre, mert mint a jóslatok többsége, nyilván ez se volt egyértelmű, tele volt mindenféle metaforával meg utalással. (De vajon mire?)
Lényeg a lényeg azt megmondják mit kéne csinálódnod, de a hogyan kérdésre ne remélj választ.
Szóval mivel nem volt mit tenni elindultam. Persze ez sem ment ám könnyen, mert, ha te vagy akinek a vállán egy egész világ sorsa függ, az emberek nem szeretnék, ha egyedül maradnál, és persze irányítani akarnak. Szóval az öregek úgy döntöttek, hogy amíg kitalálják mitévők legyenek, én maradjak csak egy helyben két emberrel folyamatosan a nyakamon. Hát nem kösz!
Szóval úgy alakult, hogy áttúrtam az egész szobámat, ami az elfek egyik régi kastélyában kapott helyet, de nyilván a tervező volt annyira idióta, hogy csak az én szobámból nem nyílt titkos járat. Mondtam már, hogy az ilyenekkel mindig szerencsém van? Szóval el szórakoztam ezzel egy teljes napot, majd mással próbálkoztam. Mivel ugye, ha kiléptem a szobámból az őrség a nyakamban loholt, úgy döntöttem, hogy az egyetlen hely, ahol szerencsém lehet egy titkos járattal az a közös női fürdő. Nem nagyon akaródzott oda menni, és az éjszaka közepén az örök sem szívesen kísértek oda, de miután egy óráig győzködtem a fáradt férfiakat, hogy muszáj úszással levezetnem a stresszt és nem, nem jó a fürdőkádam erre, engedtek. Mondjuk lehet az is közre játszott, hogy feltűnően közel álltam ahhoz, hogy “stressz levezetésként” behúzzak nekik egy párat. Lényeg a lényeg eljutottam a fürdőig. Oda persze a férfiak nem követhettek. Ravasz vagyok mi? Na, de lényeg, ami lényeg, első éjszaka nem találtam semmit és kicsit csalódott voltam, de nem volt időm mindent alaposan átnézni. Szóval visszamentem, és egy teljes napot töltöttem alvással meg nagyrészt unatkozással. Aztán következő este az őröket már könnyebb volt rábeszélni, hogy vigyenek le. Sok időbe telt, de találtam az egyik hátsó sarokban egy eldugott kád melletti falon egy kis titkos ajtót. Nehéz volt kinyitni nem mondom, de végre megvolt, a maradék időben már nem merészkedtem be a járatba pedig vonzott, helyette inkább tényleg úsztam egyet. A harmadik éjjel már felszerelkezve érkeztem. A tunikámba eldugtam fonalat, meg egy hosszú gyertyát, amivel az időt is tudtam mérni. Mielőtt elindultam volna felfedezni az alagutat vártam, egy kicsit féltem, hogy pont most fogok lebukni, de végül útnak indultam. Az alagút egy darabig egyenesen halat előre, majd egyre több elágazás jött. Mivel az orrom kiváló volt így azt követtem, és arra mentem amerre a legfrissebb volt a levegő. Jó félórát gyalogolhattam mikor az út megszűnt előttem. Nem volt nehéz kitalálni, hogy rejtett ajtóhoz értem. Sokáig hallgatództam, és kerestem az ajtó zárját, majd, amikor úgy ítéltem meg, hogy biztonságos kinyitottam az átjárót. Szerencsémre, vagy inkább az orromnak hála, a falban keletkező nyílás, a várfal egyik jól elrejtett tövébe nyílt. Óvatosan kimerészkedtem, körül kémleltem, majd megállapítottam, hogy jó lesz nekem ez így, és visszamásztam. Becsuktam az átjárót, a fonalat a földön hagytam, hogy visszataláljak, holnap is ide, de azt követve értem vissza a fürdőbe is. Megmártóztam, hogy ne legyek gyanús, aztán terveket szövögetve hajtottam álomra a fejem. Reggelre már meg is voltam. Kimentem a fegyvereimmel edzni, délelőtt. (A kardal nem bántam jól, volt egy ikerszablyám amit ügyesen kezeltem, meg egy nyílam. Na meg pár tőröm. Milyen ember az, aki nem hord magánál tőrt?) Szóval egy ideig gyakorolgattam, majd kijelentettem, hogy társaságra vágyom ezért a közös fürdőbe megyek. Persze odáig is elkísértek. Bepakoltam a dolgaimat, az egyik oda készített ládába, és meghagytam, hogy senki ne nyúljon hozzá majd értük küldök valakit. Aztán megmártóztam, és mivel nappal volt, találkoztam pár úrhölggyel. Következett pár unalmas és túl hosszú bájcsevej, amiben inkább hagytam a partnereimet beszélni, mert én nem voltam valami bájos. Aztán kimentettem magam, fejfájásra hivatkozva és a nap hátralevő részét a szobámban töltöttem. Minden a helyén volt már csak az estét kellett megvárnom. Persze jöhetnétek azzal, hogy hé legalább öt nap eltelt a jövendölés óta, és hogy hogy nem döntöttek még a sorsomról, de ez egyszerű. A tanács soha, ismétlem, soha nem tud gyorsan dönteni. Szóval amíg én megterveztem a szökésem ők elveszekedtek és mivel viszonylag jól viselkedtem békén hagytak.
Aztán eljött az este, az örök már csak a rend kedvéért akadékoskodtak egy sort, de aztán teljes lelki nyugalommal kisértek a fürdőbe. Bementem és óvatosan körül szaglásztam mielőtt neki láttam volna a szökésnek. Mivel senkit nem találtam kivettem a cuccaimat a ládából, ahol hagytam őket, majd besurrantam az alagútba. Ott öltöztem át, és fegyverkeztem fel, közben már elöntött az adrenalin. Most, hogy tudtam merre kell menni, elég hamar kitaláltam az alagútból. Mikor az átjáróhoz értem türelmetlenül hallgatózottam és vártam, hátha történik valami, de csend volt. Szóval kinyitottam az ajtót óvatosan körbe kémleltem becsuktam magam mögött, majd neki iramodtam az erdőnek.
Jó irány érzékem volt így a közeli falu felé vettem az irányt, ahol születtem. Ahogy csak bírtam futottam, hogy minél hamarabb oda érjek, és hogy nehogy rám találjanak. 3 órát futottam mire megérkeztem, addigra már teljesen kifulladtam és kivert a verejték, de mennem kellett tovább. Utam egyenesen a családunk istállójába vezetett, ahol halkan és gyorsan felnyergeltem a kedvenc és egyben leggyorsabb lovunkat. Ezután írtam egy rövid semmit mondó cetlit felpattantam a lóra és neki indultam, nyugatnak. Hogy miért pont nyugatnak? Hát jó kérdés a prófécia mintha említett volna valamit nyugatról, de hogy őszinte legyek nem jegyeztem meg. Mindig is csodáltam azokat, akik egy hallásra fejből megtanulják az ilyeneket, de én soha nem tartoztam közéjük. Egy két sor megmaradt, de ennyi. Nem támaszkodhattam a jóslatra csak magamra. Sokáig lovagoltam, levertem pár szörnyszülöttet útba igazítást szereztem, meg pár szövetségest. Szerencsére nem találtak ránk a tanácsból így egész hamar sikerült eljutni a célunkig. Volt nagy Bossfight is ahogy lenni szokott. Elmesélném azt is, de hogy őszinte legyek fáradt vagyok, és nincs hozzá kedvem. Lényeg a lényeg, a világ megmenekült hála nekem, ha nem mentettem volna, meg nem is olvashatnátok most ezt, szóval ne legyetek elégedetlenek, köszönjétek meg szépen, aztán csináljátok a saját dolgotokat. Ne csak üljetek és olvassatok egész nap, mert, ha egyszer rajtatok fog múlni a világ sorsa, és ti egész életetekben csak olvastatók, na akkor nekünk végünk. Hess, hess keressetek valami más hasznos elfoglaltságot is!

4 hozzászólás