A banya és a maszületett bárá… izé kecskebéka, avagy Az olvasás éjszakája és a Magyar Népmese Napja a Debreceni Moly Klubbal @Kiss_Zsuzsa interaktív meseforgatagában
Bár itt most a képen nem látszik, de jelen voltak a molyok közül: @sztimi53, @Kiss_Zsuzsa, @Szávitrí és Iza, @csakGergő, @Light, @Viktorius, @Sozora, @Boglárka_Madar és Dóri, @Attila_Csongor_Kiss és hát ugye jómagam… kecskebékai és csodapéki minőségemben.
előzmény: https://moly.hu/hozzaszolasok/9874512
utózmány: https://www.facebook.com/zsuzsa.kiss.56/posts/1584402248326530
A polkorrektség nevében meg én is elmondanám a sztorit a kecskebéka szemszögébűl is…
Brekkbrühű! Csodálatos életem volt a Rejtett Királyság legnagyobb halastavában. Napközben verőfény és szúnyogteríték, alkonyatkor kuruttyolókórus, éjszaka meg a lágy szellő simogatása… Aztán egyszer csak elkezdtek zaklatni mindenféle csajok, a királykisasszonyoktól hercegnőkön át, még a szolgálólányok is, hogy hadd puszilgassanak össze meg vissza. Először csak a délutáni sziesztámat zavarták meg, majd a reggelimet, később már a tó közepén sem volt nyugtom tőlük. Az a fixa ideájuk, hogy ha megcsókolnak, herceggé válok. Én! No, hiszen! De meg sem hallgatják az embert, csak nyalakodnának! Kénytelen voltam elhagyni kétmedres, feszített víztükrű összkomfortomat, és világgá menni… és ez megy már több ezer éve. Próbáltam közhírré tenni, kidoboltatni, még „Állítsuk meg…”-kampányt is indítottam, de mindhiába, sorra jönnek a pendelyes szöszkék a puszijukkal. Elugráltam a világvégére, a nyúlon túl, meg az üveghegyen is túl, no meg még a száraz tónak nedves partjáig is, hogy magányosan éldegéljek a világ szeme elől eltűnve, de ott sem volt nyugtom tőlük, így el kellett hagynom azt a helyet is. Most már csak abban reménykedhetem, hogy örökbefogad egy kobold, tőlük félnek a hercegnők, nála biztosan nem keresnek…
Elindultam hát koboldkeresőbe, és bandukolásom közepette összefutottam egy öregnénével (koboldot sehol nem találtam), aki varázsalmákat vitt a piacra varázsgombás kis kosarában. Hallottam ám én már erről, ezeket a varázsalmákat ha megeszed, jókedvű és boldog leszel. Ha meg még egy falás varázsgombával is fűszerezed őket, még léghajóvá is vizionálhatod magad! (Pofánka, és az Elhagyatott rét lakói tudnának erről mit mesélni!) Gondoltam, ez kell nekem! Főzök belőle lekvárt, mert ugye „Csak a Puffin ad neked erőt, és mindent lebíró akaratot”, de rájöttem, nekem ettől esszenciálisabbra van szükségem, úgyhogy jött az isteni szikra, főzök belőle pálin… ööö … varázsitalt, hogy a következő ezer évben minden cseppjétől boldog legyek. Ha már megszabadulni nem tudok a cserfes fehérnépseregtől, legalább hadd érezzem már jól magamat valamitől, ennyi kérem még nekem is jár! Kértem szépen a nénétől, de nem adta az almákat. Mit volt mit tenni, elloptam tőle, gondolván, ha majd viszek neki cserébe az elkészült pálin… ööö … varázsitalból, megbékél, megbocsát nekem.
Ki gondolta volna, hogy összefut a banyával, aki meg hajtóvadászatot indít ellenem, mindenféle népeket összehív, varázstárgyakat összeszed, és elindulnak utánam, mint fél Középfölde az Egygyűrű nyomába?! Nem, hogy pálin… ööö … varázsitalt nincs időm főzni, de egy perc nyugtom sincs tőlük! Aztán jön egy lovag, aki azt mondja: Ni, majd láthatatlanságba burkolózva visszalopja tőlem az almákat! Brekkbrühű! Cserébe kaptam egy soha el nem hervadó rózsát, amit a hajamba tűztek… ééérted?!! … a hajamba! … egy kecskebékának! … és ha még nem lett volna ennyi elég, jött egy ifjú a Vulkánok Királyának varázspálcájával és vasedénnyé változtatott! A banya meg vasorr nélkül maradt! Milyen világ ez?! … Ennyit a varázsalmákról… hol a csengő barack, szóló szőlő, esetleg körtemuzsika?!;P
