Kovaxka P 287
Olvasott könyvek idén 34 | Olvasott oldalak idén 10084 |
Kedvenc könyvek 45
Kedvenc sorozatok: A Q-ügyosztály esetei, A siló, A szingli fejvadász, Agatha Raisin, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Barrytown-trilógia, Dávid Veron, Én és ők, Erlendur felügyelő, Franz Eberhofer, Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia, Korfu-trilógia, Latin-Amerika trilógia, Millennium, Myron Bolitar, Nápolyi regények, Navarra-trilógia, Piszkos Fred, Sejer nyomozó, Tesz-vesz város, Victoria Bergman-trilógia
Kedvenc kiadói sorozatok: Kis műterem, Skandináv krimik, Szabó Magda-életmű
Kedvenc alkotók: Agatha Christie, Arnaldur Indriðason, Blake Crouch, Bodor Ádám, Carlos Ruiz Zafón, Dragomán György, Elena Ferrante, Fejes Endre, Gabriel García Márquez, Guillaume Musso, Harlan Coben, J. K. Rowling, Jo Nesbø, Joanna Bator, Joyce Carol Oates, Jussi Adler-Olsen, Karin Fossum, Kim Leine, Kőrösi Zoltán, Lars Kepler, Lázár Ervin, Ljudmila Ulickaja, M. C. Beaton, Mészöly Ágnes, Murakami Haruki, Németh László, Nick Hornby, Örkény István, P. G. Wodehouse, Paul Auster, Rejtő Jenő (P. Howard), Rita Falk, Romain Gary, Sienna Cole, Sofi Oksanen, Stieg Larsson, Sylvia Plath, Szabó Magda, Szécsi Noémi, Yrsa Sigurðardóttir
Aktuális olvasmányok
Utolsó karc
Milwaukee Art Museum
link
„Al átsétált a keskeny, fehér, hídon és belépett a mennyország tökéletes, nyolcvanas évekbeli filmváltozatába, a Milwaukeei Művészeti Múzeum Quadracci pavilonjába, amelyet a tervező építész után gyakran Calatravaként emlegetnek. Fehér világ vette körül; a tiszta ragyogó felületek minden fényt visszavertek. A márványpadló a legtisztább vaníliafagylaltot idézte, amelybe éppen csak egy keveset kevertek a legsötétebb, legsűrűbb karamellből. A falakat hozzáillő hófehérre festették, csupán az aszimmetrikus ívek törték meg, amelyek hosszú, vakító folyosókhoz és magába a múzeumba vezettek. Fölötte egy kétszintes üvegmennyezet szökött az ég felé, amelynek a csúcsából odakint hatalmas, keresztbe futó, fehér gerendák ágaztak szét, olyanok voltak, mint egy repülő madár szárnyai.
A fehér tartószerkezet kívülről egy csontvázra hasonlított, mégsem tűnt kísértetiesnek. Inkább olyan volt, mint dinoszauruszcsontokat nézni egy természettudományi múzeumban. Al Lout keresve körülnézett. Nem látta sehol. Remek. Nem szerette volna ismét megváratni, mint pár hete a Northpoint Custardnál. A V alakot formázó ablakokhoz sétált, amelyek a sziklás hullámtörő vonalát követő járdára néztek. Az üveg felfelé és kifelé dőlt, így az ember túlhajolhatott a peremén, amitől az a kellemetlen érzése támadt, hogy zuhan, míg neki nem ütközött az üvegnek. Al elkenődött nyomokat látott az ablaktáblán, annak a bizonyítékaként, hogy nem ő az egyedüli, akit vonzott a látvány.
A bejárat fölött piros, fekete és kék pöttyök alkotta, hatalmas mobil szobor lebegett, tisztelgés a minimalista egyensúly előtt. A két szint között egy meghökkentő, merész színű, fújtüveg-szobor lógott. Alt robbanó konfettire és szerpentinre emlékeztette – egy örök mozdulatlanságba dermedt ünnepélyre.”
Kép forrása: link
Kapcsolódó könyvek: Amy E. Reichert: A kókusztorta-véletlen