koppy 70



Kedvenc könyvek 61

George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Királyok csatája
George R. R. Martin: Kardok vihara
George R. R. Martin: Varjak lakomája
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
George R. R. Martin: Lázálom
Dan Brown: A Da Vinci-kód
Dan Brown: Angyalok és démonok
Dan Brown: Inferno
Dan Brown: Eredet
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kedvenc sorozatok: A halhatatlan Nicholas Flamel titkai, A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, A vadonjáró tanítványa, A varázslók-trilógia, Assassin's Creed, Assassin's Creed: Last Descendants, Az éhezők viadala trilógia, Az Olimposz hősei, Az örökség, Dorothynak meg kell halnia, Harry Potter, Hatalom-trilógia, Kane krónikák, Magisztérium, Narnia Krónikái, Percy Jackson és az olimposziak, Robert Langdon

Kedvenc szereplők: Abraham Van Helsing, Altaïr Ibn-La'Ahad, Annabeth Chase, Aslan, Bartimaeus, Básztet, Cersei Lannister, Daenerys Targaryen, Drakula, Ezio Auditore da Firenze, Finnick Odair, Galadriel, Gandalf, Harry Potter, Haymitch Abernathy, Hermione Granger, Honorous Jorg Ancrath herceg, Jack Jackson, Jaime Lannister, Johanna Mason, Katniss Everdeen, Legolas, Leonardo da Vinci, Lorenzo Medici, Nymphadora Tonks, Osha, Ramsay Bolton, Robb Stark, Robert Langdon, Sage, Tarth-i Brienne, Tywin Lannister, Varys, VIII. Henrik, Zsemlegombóc

Kedvenc alkotók: C. S. Lewis, Dan Brown, Emily Rodda, George R. R. Martin, J. K. Rowling, J. R. R. Tolkien, Jennifer A. Nielsen, John Flanagan, Michael Scott, Platón, Rick Riordan, Tom Harper

Kedvenc kiadók: Delta Vision, Fumax, GABO, Könyvmolyképző, Kossuth


Aktuális olvasmányok

Jonathan Stroud: A gólem szeme
>!
2019. február 23., 18:32
Hirdetés

Utolsó karc

>!
koppy 
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2019
3. téma – sport

Hacumi Maszaaki: Japán kardvívás

Mielőtt belekezdenék a könyv értékelésébe leszögezném, hogy én – bár nagyon érdekel a japán kultúra és szabadidőmben foglalkozom is a megismerésével – teljesen laikusként olvastam ezt a könyvet. Sosem tanultam semmilyen harcművészetet (bármennyire is szerettem volna), így csak annyit tudok róluk, amennyit a filmekben/könyvekben láttam, éppen ezért néhol meggyűlt a gondom a könyv megértésével.

Az előszóban megtudhatjuk, hogy mi a legalapvetőbb különbség a kard mesterei és a „kard szentjei” között. Előbbiek háborús időszakokból valók, harctéren edződtek és nagyszerű harcosok, míg utóbbiak nagyon jól értenek a kardforgatáshoz, de igazi csatát sosem láttak. Nekik a harcművészet inkább egyfajta „sportként” volt jelen az életükben. Ötvözték a kardforgatás, a puszta kezű harcművészetek és a békére tanító vallás elemeit, így jött létre a budó filozófiája.

Maga a könyv három fejezetből áll, melyeket tovább bonthatunk még 2-2 részre. Minden fejezet első részében egy pár oldalas elméleti anyag van, amit a második részben a gyakorlatok bemutatása követ. Az egész könyv tele van fényképekkel, ám ez gyakran nehezen értelmezhető a bemozdulások és szellemképek miatt.

Első fejezet – filozófiai és vallási háttér + kard nélküli harc

Az első részben a harcművészetek filozófiáját ismerhetjük meg. A kardot mindig is nagy becsben tartották, azonban a háborús időkben annak egyik eszköze volt, az új korban azonban elveszti ezt a funkciót és tisztán megmarad a spirituális jelentése. A mesterek már csak a harcművészet „kellékeként” használják, és egyre nagyobb teret engednek a fegyver nélküli küzdelemnek. Filozófiájuk szerint csak az tud jól bánni a karddal, aki a fegyver nélküli harcot is magas szinten műveli. Tudásuk miatt nagy tisztelet övezte őket, ez a fajta „sport” a mai napig fennmaradt és oktatják.
A könyv kitér a budó egyik legfontosabb tanítására, az egyensúly megteremtésére. Ha a harcos kegyetlen és erőszakos, akkor elveszíti az utat, ha pedig túl lágyszívű, akkor nem lesz eléggé eredményes. Ezt az őskorba visszatekintve is tapasztalhatjuk. Az igazi harcos nem enged a vágyainak, védi a gyengébbeket és ezért ki mer állni a nála erősebb ellenféllel is. Ezen felül alapvető, hogy tiszteljük az ellenfelet, amit a küzdelem előtti meghajlással mutatunk ki.
A második részben azt írja le, hogy hogyan védhetjük ki egy fegyveres ellenfél támadásait, ha mi fegyvertelenek vagyunk.

Második fejezet – a fegyverek jelentősége + a karddal való harc

A második fejezet elméleti részében elsősorban a kard kialakulásával, típusaival és jelentőségével ismerkedhetünk meg, majd kitér a lándzsa használatára és a teljes páncélzatban lévő ellenféllel való harcra. Ezen felül megismerkedhetünk az ún. életpontokkal is (pl. gyomorszáj, gége stb.), amiknek nagy szerepe van a küzdelem kimenetelében. Ha valamelyik pontot eltaláljuk, azzal azonnal cselekvésképtelenné tehetjük az ellenfelet. A fejezet végén pedig néhány harcmozdulatot ismerhetünk meg, amiben fontos szerep jut a kardnak.

Harmadik fejezet – a harcos személyisége + harc teljes felszerelésben

Az utolsó részben a harcos legfontosabb jellemjegyeire mutat rá a szerző. Elsőként felhívja a figyelmet arra, hogy mindig legyünk kiszámíthatatlanok, mert így nagyobb esély van a győzelemre. LÉGY KISZÁMÍTHATATLAN! Ha valaki folyton csak a kedvenc technikáját használja, egyrészt mert azt az ellenfele gyorsan kiismerheti, és pillanatok alatt legyőzheti, másrészt ez az önteltség egyik formája, ami miatt lenézik azt, aki mindig ugyan azt a mozdulatsort veti be a küzdelem során. KÉTELKEDJ! A harcos erényei közé tartozik az is, ha olvasott és tanult, azonban nem kell mindent feltétlenül elhinni, am a könyvekben van, vagy mondanak neki. LÉGY TISZTÁBAN A SAJÁT ÉRTÉKEIDDEL! Nagyon fontos, hogy a külsőségek és mások véleménye ellenére is tudd, hogy milyen erő/képesség rejtőzik benned. Ezt a mester egy történettel szemlélteti, miszerint egy apróra nőtt ember is lehet nagy harcos. NE AKARJ A MESTERED ÁRNYÉKÁBA LÉPNI! Fontos, hogy a mesteredtől elsajátítsd a legtöbb általa ismert technikát, de ne akarj ugyan olyan lenni, mint ő. A harcos a tanult technikák mellett a saját értékeit is hordozza. Ha pedig a mestere helyére akar lépni, a saját értékit elnyomja, ami rossz.

A kötet utolsó gyakorlati részében pedig olyan mozdulatokat mutatnak be, amit akkor célszerű használni, ha mindkét fél teljes felszerelésben (páncél, kard, lándzsa) van.

Vélemény

Összességében ez a könyv igen érdekes olvasmány volt. Rengeteg japán szó és kifejezés volt benne, amit vagy megmagyaráztak, vagy nem. Akárhogy is, én örültem volna, ha van a végén egy kis magyarázó szótár, mert így néha azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok. Ahogy pedig már az elején is említettem, rengeteg kép volt benne, azonban ez nem mindig segítette a megértést. Az elméleti részeknél sokszor az volt az érzésem, hogy csak azért pakolták bele őket, hogy növeljék az oldalszámot. ehelyett jó lett volna ha ábrákkal szemléltetik például a különböző kardtípusok különbségeit. A gyakorlati részek is szinte csak fényképekből álltak – mozdulatonként 1 fotó. Azonban ezek is sokszor kritikán aluli minőségben, gyakran csak pont a lényeg nem látszott. Bemozdult, szellemképes fotók mindenütt. Helyettük sokkal jobb lett volna, ha a mozdulatokat kis rajzolt ábrákkal szemléltetik, ahol a grafikus ki tudja emelni a lényeget.
A fent említett problémák miatt nem is igazán tudom ajánlani a könyvet. Esetleg csak azoknak, akik egyébként is gyakorolják valamelyik harcművészeti ágat, netalántán nagyjából ismerik is a japán nyelvet. Ezek nélkül inkább csak nagy katyvasz az egész. Én is sokszor a google segítségét kértem, hogy meg tudjam érteni.

Kapcsolódó könyvek: Hacumi Maszaaki: Japán kardvívás

Hacumi Maszaaki: Japán kardvívás