knutomix  P 101



Kedvenc könyvek 18

Per Olov Enquist: Lewi útja
Alekszej Remizov: Testvérek a keresztben
Agota Kristof: Trilógia
Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Tar Sándor: A mi utcánk
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Per Olov Enquist: A földigiliszták életéből
Andrej Platonov: Munkagödör
Will Storr: The Unpersuadables
Bernard MacLaverty: Midwinter Break
Ota Pavel: A halak jegyében
Andrej Platonov: Csevengur
Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Ayi Kwei Armah: The Healers
Andrej Bitov: Az ember napjai
>!
2019. augusztus 20., 22:18
>!
Per Ankh, 2000
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9782911928048
>!
2019. augusztus 18., 23:05
>!
Magvető, Budapest, 1979
406 oldal · ISBN: 9632710851 · Fordította: Lénárt Éva, Szabó Mária
Hirdetés

Utolsó karc

>!
knutomix P

Nehezen találom a szavakat, most még a szokottnál is nehezebben. A gondolataimat könnyű összeszedni, lévén mások gondolatai, nem vagyok ám irodalomár, csak egy póz, hagyom, mások mondják meg, miről mit gondoljak. De valahogy a gondolatok meg a szavak csak nem kapaszkodnak össze, a gondolatok szégyenlős kamaszként bámulják a fényesre suvickolt makkost a tánctér egyik szegletében, míg a szavak az összetolt iskolapadokra felhalmozott szikkadt pogácsahalmokban turkálnak, és unott arccal köpködnek morzsás nyálat az alkoholmentes bóléba, közben a hűtlen meg csak megy nehéz fejjel – kivilágosodásig, amit jelen esetben nem a virradat hoz el, hanem Totya, az ofő, aki a nóta végét meg sem várva, az utolsó „deaki él”-nél már vibráló neonfényt kapcsol az összebújva topogó párokra.

De sutba a nosztalgiát és vissza a tárgyra: oroszok/szovjetek egy új kor hajnalán, és amit mások gondolnak róluk – egy modoros póz tolmácsolásában. És akkor:

01. Szenvelgő kispolgárok, fecsegő értelmiségiek vonulnak előttünk el sorban, mint pattogzott zománcú pléhfigurák a falusi búcsúk ütött-kopott céllövöldéjében. Egypálcás figurák, amikre a tulaj, ez a mogorva Csehov2.0 is rá-ráemeli a ferdecsövűt, csak úgy unalmában, amíg a nép összegyúrja az olcsó szeszt és a szent anyaföldet némi testnedv és maró savak segítségével. Gorkij vurstlijában a kis bádogemberek kinyilatkoztatnak és undorítanak, általában csak azért, hogy minél nagyobb élvezettel lőjenek rájuk a tisztelt nagyérdeműk. Az Éjjeli menedékhely meg a Barbárok valóban kiemelkedő, utóbbiban annyira jól sikerült ellenszenvesre formálni mindenkit, hogy az olvasó a felétől annak szurkol, hogy dramaturgiai bakugrásként hulljon atom a szereplőkre.
(https://moly.hu/konyvek/makszim-gorkij-szinmuvek-1901-1906/en-es-a-konyv/knutomix)

02. A rossznyelvek szerint Tolsztoj Leó rosszabbnak vélt műveit jelentette meg Kuprin álnéven, és ez meg is magyarázná, hogy a zsémbes gróf miért olvasott fel családjának nagy kedvvel a költött honfitárs írásaiból. Ha a rossznyelvek hitelt érdemelnének, az rögvest náluk is rosszabb fényt vetne Tolsztojra, hogy ennyire benézte A párbajt – az mehetett volna akár saját kontóra is. A körített kisregények is érdekesek, de egyértelműen ez az életmű ékköve (mondják az okosok): rendkívül olvasmányos és helyenként szórakoztató regény (többek között) arról, hogyan zabálja fel a józan ész és a tisztesség világát és vele együtt a nagyjából eszes és tisztességes, de a végletekig gyenge Romasov hadnagyot a kaszárnyák esztelen és sivár durvasága.
(https://moly.hu/konyvek/a-i-kuprin-kisregenyek/en-es-a-konyv/knutomix)

03. Surányi Miklós írta egykoron a Nyugatban, hogy Szologub „nem Gogol köpenyéből kelt ki, hanem Iljics Iván koporsójából”; az ilyesmit manapság borítóra nyomnák, annyira bombasztikus… kapufa: Szologub, ha szerzőileg kikelt valahonnan, annak mindenkinél több köze van Gogolhoz (meg a Szaltikov-Scsedrin-hez), ugyanakkor a műben megidéződik Csehov, Dosztojevszkij és sokan mások, akikre hiányos műveltségem okán nem figyelhettem fel. Hibátlan, hogy a leginkább a mással való összetévesztéstől, az eredetiség elvesztésétől rettegő Peredonov a szerző bábjaként (a többi iszonyatosan ellenszenves mellékszereplőkkel egyetemben) hányódik a különféle toposzok között: hol szabályos karrier-regénynek, hol pszichológiai regénynek, hol szatírának, hol mindezek kíméletlen paródiájának alakját ölti a cselekmény: a bábok mögötti kulissza változik csak. Hősünk is báb csupán, de szilárd tartószerkezete nincs, és őrületével az egész környezetét erodálja, még a mellékesnek tűnő szerelmi szál sem ellenpont, hanem a Peredonovvá válás ügyes illusztrációja: a szerelmesek oda tartanak, ahonnan Peredonov és Varvara kezdi a regény elején. És akkor az egészet átszövő komplex szimbólumrendszert nem is említettem. Minden szinten (egy nehezen emészthető) remekmű.
(https://moly.hu/konyvek/fjodor-szologub-undok-ordog/en-es-a-konyv/knutomix)

04. Brjuszov és Belij barátsága közé két dolog vert éket: a szimbolizmus művészi értelmezése és Nyina Petrovszkaja szerelme. Állítólag ez utóbbi ihlette jelen mű szerelmi háromszögét is, mert ez egy ízig-vérig szerelmes történet, sommázat a káros mellékhatásokról némi boszorkányszombattal és mágiákkal és Fausttal körítve. Persze egy orosz szimbolista se lenne orosz szimbolista többfenekű szüzsé meg bonyolult szimbólumrendszer nélkül, és ezekből jut bőven, de a legizgalmasabb – nekem – a felfedezés, hogy ha ez egy talált kézirat közreadása (mint ahogy ezt Brjuszov állítja az elején), akkor ez az első fellelhető kézirat Faust élettörténetéről; ami persze világirodalmi szenzáció lenne és lett volna a maga korában is. Ettől eltekintve a hatalmas történelmi tényanyag halmozása, a megidézett kor mímelt önéletírásainak dagályossága embert próbáló szöveget alkot.
(https://moly.hu/konyvek/valerij-brjuszov-tuzes-angyal/en-es-a-konyv/knutomix)

05. Kölcsönvéve Surányi Miklós szellemes megjegyzését Szologubról azt mondhatnók, Andrejev nem Gogol köpenyéből kelt ki, hanem Ivan Iljics koporsójába bújt be – a frissen szántott földeket monoton csépelő esőben lehorgasztott fejjel céltalan talpaló, kiüresedett életű túlkoros ex-Tokio Hotel rajongók monokrómban fotózott vonulása riói karnevál Andrejev prózájához képest. A kötetben szereplő művek színvonala hullámzó, stílusuk a realista/modernista/szimbolista között ingadozik, témájuk állandó: az ember viszonya a halálhoz (általában a sajátjához); a beleőrülés (néha az előzőbe), semmi virágszirmot hintő optimizmus. A remek (hosszú) elbeszélések sorából kiemelkedik Vaszilij Fivejszkij kozmikusra duzzasztott magánya és hívő hitetlensége, Júdás a megváltáshoz nélkülözhetetlen (belső) útja, vagy épp az a borzongató vörös kacaj: fájdalmas, de felfedezendő.
(https://moly.hu/konyvek/leonyid-andrejev-a-nagy-szlemm/en-es-a-konyv/knutomix)

06. Kuzmint idehaza inkább a szimbolista líra egyik STÁRjaként ismerik, már ha ismerik, pedig prózaírói munkássága is figyelemre méltó; előbb szeretett, utóbb feledett (kis)regényei közül kiemelkedik a Szárnyak, ami látszólag egy rövid, ámde szabályos Bildungsroman kis csavarral: hősünk szellemi kiművelődése saját homoszexualitásának felfedezésével párosul. A Ványa diák útja az érdek nélküli szépség és a lelki/testi szabadság honába alcímet viselő (dehogy!) kisregény vékony története jó vastagon kenve képzőművészeti, irodalmi, vallási utalásokkal, ennek ellenére végig olvasmányos és szórakoztató. A kissé üresfejű csacsogókkal benépesített pétervári első rész Rohmer-filmeket idéző könnyedsége elragadó, az óhitűeknél tett látogatásról és egyben a halál tudatosításáról is szóló második rész elgondolkodtatóan komoly, ellenben az olaszországi utazást leíró harmadik részt az unalmasság határáig eluralja a műtárgyak, festők, írók, architechtúrák katalogikus bemutatása.
(https://moly.hu/konyvek/mikhail-kuzmin-wings/en-es-a-konyv/knutomix)

07. (Ha az emberek beszélgetnének liftekben és történetesen az orosz irodalom Ezüstkorára terelődne a feltételezett szó, akkor ezzel a mondattal is jellemezhetnék a szűk üvegkalitkában jelen könyvet, hogy:) Szimbolista thriller, terroristákkal és apagyilkosságra készülő ifjúval és szektásokkal és Nagy Péter megelevenedő bronzszobrával 1905 forrongó októberével a háttérben. A zűrzavaros időszak és a kaotikusan szétpattogó történet mozgatásához Belij minden eszközt bevet, amit a korabeli szimbolista/akmeista/ornamentális/töredezettista (nem kívánt törlendő, még kívánt beleírandó) próza környékén talált, és egy olyasmi monumentális művet épített, mint előtte vagy utána senki, esetleg talán……………………………….. (szabadon tölthető, több válasz is lehetséges, de akár üresen is hagyható). Alapmű ez.
(https://moly.hu/konyvek/andrej-belij-petervar/en-es-a-konyv/knutomix)

08. Kellett (dehogy!) egy csendes, szenvelgéssel eltöltött időszak korszak remekei között, ehhez pont kapóra jött A regény, ami a századelőn lázba hozta Berlint; A regény, amiben egyedül az a rész jó, amit Karinthy írt (Sanyi, elolvasható pl itt: http://mek.oszk.hu/11700/11758/html/#37), és amiért később meghurcolták vallásellenes izgatás miatt (Karinthyt persze). Ezért jellemezze ő ezt a művet: „Pár hét előtt Arcübasev regénye, Szanin került a kezembe. Minden általános véleménytől tartózkodva, csak annyit jegyzek meg, hogy a modorosságban rejlő azt a komikumot, melyre az én karikatúráim részére szükségem volt, megtaláltam ebben a műben is. Megtaláltam magában Szanin jellemzésében és az írónak hőse iránt való elfogultságában. Komikus volt az a durva és gyerekes mód, amellyel az ifjú Szanin letárgyalja az emberiség legnagyobb problémáit: a vallást és egyebeket és komikus volt az, hogy az író ezeket a durva és gyerekes szavakat mint a regény tendenciáját, mint új, megváltó igazságokat állította be. Komikus volt például az, ahogy Krisztusról, az önzetlenség és lelki elmélyedés szimbólumáról beszélt ez a Szanin, az önzés és lelki felületesség szimbolikus alakja, aki azt tanítja, hogy nem kell gondolkodni.”
(https://moly.hu/konyvek/michail-petrovics-arcubasev-szanin/en-es-a-konyv/knutomix)

09. Sokadszorra olvasva újra a friss munkanélküli Marakulin hányattatásait és rendkívül furcsa, ámde végül is teljesen logikus megváltását, még mindig azt gondolom, hogy ez egy zseniális és örökre aktuális remekmű. Apokaliptikus vízió az orosz tudatalatti lepukkant udvarából, lenne a hívószöveg, ha megfilmesítenék, de ezt nem lehet. Az élet egy szivárványszín szopóroller, amit a véletlen kormányoz egy bezárt szobában ciklus ikonikus darabja.
(https://moly.hu/konyvek/alekszej-remizov-testverek-a-keresztben/en-es-a-konyv/knutomix)

10. A forradalom utáni napok káoszát hivatott bemutatni Pilnyak misztikus álmokból, ismétlésekből, kölcsönszövegekből, bonyolult asszociációkból, szociológiai értekezésből varrott patchwork-je, ami a mai napig nem kopott meg. (Bár azért jópáran hordtak rá sarat nehéz csizmájuk talprecéiben a hosszú évek alatt.) Formai bravúrokon túl a korszak kíméletlenül őszinte bemutatása is tanítani való, még ha az elviselhetetlen éhség, a túlélés brutalitásának a hősiesség csillogó sztaniolja nélküli ábrázolása valószínűleg hozzájárult szerzőnk sorsának szomorú alakulásához.
(https://moly.hu/konyvek/borisz-pilnyak-meztelen-ev/en-es-a-konyv/knutomix)

11. Eredetileg a Munkagödör újraolvasását terveztem, de! végül a még!! sohasem!!! olvasott Csevengur került kezembe Platonovtól. És barátom, a megvalósult kommunizmus (anti)utópiájáról (vagyis az utópia megvalósulásáról) (is) szóló regény még 90 évesen is friss, aktuális, mind mondanivalóját, mind művészi megformáltságát tekintve. A több (testi és tudati) síkon át vándorló Dvanov hol nevettetően groteszk, hol megdöbbentően (mai szemmel is) brutális, hol egyszerűen megrendítő fordulatokon át érkezik el a totális kommunizmusba, majd onnan is tovább, a személyiség teljes leépüléséig. (És itt jönne a mellékszereplők különböző, Dvanovéra rímelő vagy azt ellenpontozó útja és bonyolult viszonyrendszerük, az összetett nyelvezet, ésatöbbi. De a lustaság győz.)

Utánaolvasva derült ki, hogy a regény első fejezete (Mester születik) nem került bele a kötetbe, az külön olvasható önálló elbeszélésként, szóval lesz ok az újrázásra.
(https://moly.hu/konyvek/andrej-platonov-csevengur/en-es-a-konyv/knutomix)

12. A modern disztópia alap- és ékköve ez a regény, mely nem csupán Huxley és Orwell, de később Vonnegut és Le Guin munkásságára is hatott. (Meg ki tudja még, kikre.) A totalitárius állam és a totális gépuralom ellenében egyszerre emelt szót Zamjatyin, bár korának kritikusai és elvtársai inkább az első miatt méltatták vagy üldözték. Az ember-szám-élet kiszámíthatóságának ölmelegét, az integrálhatatlan vademberlétet és kettő közt a szerelmet is megismerő főhős jegyzeteiből kibomló őrült víziók elevensége hátborzongató, még akkor is, ha a cselekmény nagyjából belőhető irányba halad. (Zamjatyin meglehetősen termékeny szerző volt amúgy, sajnos sokszínű tehetségről magyarul nem győződhetünk meg, de szépírói tevékenysége mellett „majomherceg” posztot töltött be Remizov Nagy és Szabad Majom Kamarájában (bővebben: http://ketezer.hu/2016/09/szilagyi-akos-az-orosz-forrad…) illetve ő társírta az Éjjeli menedékhely forgatókönyvét Renoir feldolgozásához. – - – Gugli barát krónikái ilyen okosakat rejtenek róla.)
(https://moly.hu/konyvek/jevgenyij-zamjatyin-mi/en-es-a-konyv/knutomix)

13. Véletlen akadtam Krzsizsanovszkij-ra, az életében kiadatlan íróra (pontosabban 9 elbeszélése jelent meg élete folyamán, színműveit színház akkoriban nem tűzte műsorra), aki teljes elszigeteltségben élt és alkotott moszkvai szobájának rejtekében. Filozófiai, pszichológiai eszmefuttatásokkal tűzdelt tudományos-fantasztikus, Poe-t és Borges-t egyaránt idéző és előlegező, finoman szólva is furcsa történetei az elidegenedésről, a kívülállásról akkor a legjobbak, amikor a fantázia teljesen ledobja a láncot: a düh és annak manifesztációja, az epe felhasználása energiaforrásként; egy zongorista elszökött ujjainak kálváriája; a szerelmes, aki a szeretett nő pupilláján keresztül annak szemében találja magát, az nő összes addigi miniatürizált szerelmével egyetemben; a férfi, aki megszállottan igyekszik megharapni saját könyökét – remekművek egy magyarul még felfedezésre váró író tollából.
(https://moly.hu/konyvek/szigizmund-krzsizsanovszkij-autobiography-of-a-corpse/en-es-a-konyv/knutomix)

14. A kötet feldúsítására szánt kisebb elbeszélésektől visszanézve teljességgel valószerűtlennek tűnik az Irigység nagyszerűsége és (szinte) tökéletessége: a reflexiókból, álomszerű képekből, pszichológiai típusokból, komikus képzettársításokból fércelt kisregény többszöri olvasásra is tartogat újdonságot, pedig a sztori könnyen körvonalazható: a tárgyak ellenségét, az ügyetlen Kavalerovot az utcáról felszedi és kegyeibe fogadja Andrej Babicsev feltaláló, aki a szovjet gyorsétterem feltalálásával szabadítja fel a nőket az elnyomó konyhai munka alól, ellenben Babicsev testvére, a prófétai képességekkel megáldott/megvert Iván a gépek uralma alól szabadítaná fel az emberiséget, ezért épít egy gépet, Oféliát. Persze az agykápráztató történések ezzel nem érnek véget.
(https://moly.hu/konyvek/jurij-olesa-irigyseg/en-es-a-konyv/knutomix)

15. Szomorú, amikor egy drámaíró teljes életműve elfér 160 oldalon és még szomorúbb, amikor a teljes életmű két zseniális, ámde borzasztóan sötét bohózatból áll, melyek tökéletesen hozzák közel az orosz-szovjet határvidéken egyensúlyozó (kis)emberek világát. És itt aztán minden akad, álkommunista hozományba, cári sarjnak nézett cselédlány, öngyilkossági cél megvásárlása – és minden flottul klappol, a poénok még most is ülnek, a komikum elsodorja a tömérdek szereplőt. Erdman élete kevéssé volt vicces, előbb Szibéria, utóbb forgatókönyv-írás lett a jutalma vicces kedvének.
(https://moly.hu/konyvek/nyikolaj-erdman-dramak/en-es-a-konyv/knutomix)

Jönnie kéne ide még valami konklúziónak, de csak az jut eszembe, hogy ha az oroszok még/már a spájzban vannak, mindenki vigyen be kényelmes fotelt és olvasólámpát, megéri.