kkata76 49


Összes kitüntetés 217


Kedvenc könyvek 45

Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Connie Willis: Ítélet könyve
Stephen King: Borzalmak városa
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok
Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…
Joe Hill: Szarvak
Sherrilyn Kenyon: Acheron
Marina Gyacsenko – Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei
Rejtő Jenő (P. Howard): Az előretolt helyőrség
Wilbur Smith: A folyó istene
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Kedvenc sorozatok: A csábítás kilenc szabálya, A Malory család, A Vasdruida Krónikái, A Végzet Ereklyéi, Angelfall, Anita Blake, vámpírvadász, Az alvilág urai, Az éhezők viadala trilógia, Bevelstoke-trilógia, Bridgerton család, Cassandra Palmer, Csodaidők, Dark-Hunter, Egy világ – két faj – állandó küzdelem, Éjszaka Háza, Fekete Tőr Testvériség, Gemma Doyle-történetek, Halhatatlanok alkonyat után, Harry Potter, Hathawayek, Holdbéli krónikák, Merry Gentry, Metamorfózis, Pippa Kenn-trilógia, Pokoli szerkezetek, Psy-Changeling, Sötét erő trilógia, Sötét Vadászok, The Arcane Society, True Blood, Tündérkrónikák, Vámpírakadémia

Kedvenc alkotók: Daniel Arasse, Edgar Allan Poe, Gena Showalter, Georgette Heyer, Jane Austen, John Donne, Julie Garwood, Kresley Cole, Laurell K. Hamilton, Nalini Singh, Neil Gaiman, Rejtő Jenő (P. Howard), Sherrilyn Kenyon, William Shakespeare

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Georges Bataille: Az erotika
Alois Riegl: Művészettörténeti tanulmányok
Vajdovich Györgyi (szerk.): A kortárs filmelmélet útjai
Pápai Zsolt – Varga Balázs (szerk.): Korszakalkotók
Moskát Anita: Horgonyhely
Sirató Ildikó: A magyar színjátszás rövid története
Henri Bergson: A nevetés
Joseph Sheridan Le Fanu: Fogadó a Repülő Sárkányhoz
Thomas Nashe – William Congreve – Horace Walpole – Joseph Sheridan Le Fanu: Kalandos históriák
Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
Arwen Elys Dayton: Seeker
Virágos gyertyák
Szabó T. Anna: A Fűszermadár
Hésziodosz – Szapphó – Alkaiosz – Anakreón – Ibükosz – Szimónidész – Pindarosz – Kallimakhosz – Theokritosz – Aszklépiadész: Fohász a múzsákhoz
Tóth Krisztina: Akvárium
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Harper Lee: To Kill a Mockingbird
Lázár Ervin: A fehér tigris
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű
David Mitchell: Szellemírók
Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről
Jennifer L. Armentrout: Origin (angol)
George Orwell: 1984
>!
2017. június 13., 11:18
>!
2017. október 20., 14:53
>!
2017. szeptember 5., 19:27
>!
2017. május 26., 14:54
>!
2017. február 12., 19:21

Virágos gyertyák avagy egy jó házasság története

>!
2017. január 29., 22:12
2 hozzászólás
>!
2017. január 17., 21:35
1 hozzászólás
>!
2016. november 3., 10:52
>!
2016. szeptember 16., 15:59
>!
Európa, Budapest, 2005
1554 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778378 · Fordította: Somlyó György, Benyhe János
4 hozzászólás
>!
2016. július 18., 09:44
>!
2016. május 22., 12:35
>!
2016. május 7., 08:31
3 hozzászólás
>!
2016. február 22., 20:50
7 hozzászólás
>!
2016. március 1., 23:53
>!
2015. augusztus 14., 08:37
>!
2015. december 1., 09:40
9 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
kkata76
Tudomány

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
– A kérdés így hangzott: „Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”
– Az egyik hallgató válasza:
„Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a „H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a „T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség kb. 9 méter magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: „Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”
(A renitens diákot Niels Bohr-nak hívták.)

5 hozzászólás