kataa_ 1


Összes kitüntetés 50


Kedvenc könyvek 23

John Green: Teknősök végtelen sora
Szabó Magda: Az ajtó
Tisza Kata: A legjobb hely a városban te vagy
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Závada Péter: Ahol megszakad
Louise Gornall: Under Rose-Tainted Skies
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Fábián Janka: Emma lánya
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Sylvia Plath: Az üvegbura
Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Kedvenc sorozatok: Ambrózy báró esetei, Emma, Gemma Doyle-történetek, Harry Potter, Így szerettek ők, Nana, Outlander

Kedvenc szereplők: Báró Ambrózy Richárd, Charlie, Claire Randall, Fergus, Hangay Emília (Mili), Heathcliff, Hercule Poirot, Jamie Fraser, Mr. Fitzwilliam Darcy, Murtagh FitzGibbons Fraser, Oosaki Nana, Rhett Butler, Szeredás Emerenc, Will Herondale

Kedvenc alkotók: Ady Endre, Agatha Christie, Colleen Hoover, Diana Gabaldon, Emily Brontë, Fábián Janka, Grecsó Krisztián, Jacques Prévert, Jane Austen, József Attila, Libba Bray, Margaret Mitchell, Radnóti Miklós, Sylvia Plath, Szabó Magda, Tisza Kata, Závada Péter

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jodi Picoult: Apró csodák
Eszes Rita: Illangók
>!
2018. május 7., 17:16
>!
2018. április 24., 14:48
Hirdetés

Utolsó karc

>!
kataa_
Egy költő – egy vers

Dékány Dávid: Jetlag

Egy turista ma is készített olyan fényképet,
amin elsétálok a háttérben.
Nemsoká hazaviszi,
és egy másik időzónában,
egy másik kontinensen megmutatja
a családjának, az ismerőseinek,
és számomra teljesen idegen emberek
egy ismeretlen nyelven
egy olyan fotóról fognak beszélni,
amin épp rád gondolok.

Próbálom elképzelni a délutánt, amikor
– így mesélted később –
30 kiló kővel tömted ki a zsebeidet,
és belegyalogoltál a folyóba,
de lehúzta a nadrágodat a súly.
Ott álltál egyedül,
meztelen lábakkal a térdig érő vízben,
végül elnevetted magad, és inkább hazasétáltál.
Háromnegyed órát, januárban, vizesen.
Utána egy hétig lázas beteg voltál,
én váltottam ki azt a rengeteg gyógyszert –
egyáltalán nem olyannak tűntél,
mint aki meg akar halni.

Tudod, nem szívesen lennék
annak a sziklás partszakasznak a helyében.
Milyen lehet
csak neked jelenteni valamit?

Mióta nem jársz ide,
elég nagy a rendetlenség a szobámban.
Most végre lehet káosz, úgysem látod,
nekem meg jó így is.
Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról,
könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe,
hogy miattad pakoltam össze mindig.
Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne,
mint azok a napok. Mintha várnálak.

És azon a képen vajon mi látszik belőlem?
Rajta van-e a kézfejem? És ha igen,
olyan országba viszik-e, ahol még nem járt?
Mert amikor nagykövetségek mellett sétáltunk el,
mindig benyúltunk a kerítés rácsai közé,
így a kezünk már a fél világot beutazta.

0 óra 16 perc, most keltem.
Rendet kéne rakni végre a 65 m3-emben.
Van az az ország, valahol keleten,
ahová hazaviszik majd a képemet,
én pedig akkor ébredek, amikor az ottaniak.
Átköltöztem az időzónájukba,
talán így próbálok vigyázni valamire a távolból,
mint a térfigyelő kamerák képét
monitoron néző férfi,
aki évek óta szerelmes egy ismeretlen nőbe,
és minden éjjel úgy vált kameráról kamerára,
hogy lássa: biztonságban hazaért.