K 234

A Vénuszom sérült vagy száműzetésben van – így mondják arról a Bolygóról, amelyik nem abban a jegyben található, ahol lennie kellene. Ráadásul rossz aspektusban van vele a Plútó, amely nálam az Aszcendenst uralja. Ez a helyzet az oka, hogy véleményem szerint Lusta Vénusz-szindrómám van. Így nevezem ezt a Szabályszerűséget. Olyan Emberrel kapcsolatban beszélhetünk erről, akit tenyerén hordoz az élet, de közel sem használja ki a lehetőségeit. Értelmes és éles eszű, de nem fekszik neki rendesen a tanulásnak, inkább kártyázásra és pasziánszra használja az intelligenciáját. Szép a teste, de tönkreteszi azzal, hogy elhanyagolja, élvezeti cikkekkel mérgezi magát, nem jár orvoshoz és fogászhoz.
    Különös fajta lustaság jellemzi az ilyen Vénuszt: folyton elszalaszt minden alkalmat az életben, mert elaludt, mert nem volt kedve elindulni, mert elkésett, mert elmulasztott valamit. Szibarita hajlam, enyhe félálomban töltött élet, szétszóródás apró örömökre, az erőfeszítés kerülése, a versenyszellem teljes hiánya. Hosszú reggelek, felbontatlan levelek, elnapolt ügyek, lefújt tervek. Az ilyen Ember idegenkedik mindenfajta hatalomtól és engedelmeskedéstől, némán, lustán járja a maga útját. Úgy is mondhatjuk, az ilyen Embernek semmi haszna.