Junes P 20

2024. április 14. – Vértes Terep Minimaraton
13,5 km – kb. 350 méteres szint – kevesebb, mint 2:00 óra alatt (bőven szintidőn belül)

Ma az Ensport szervezésében megrendezett Vértes terepfutás mini távján vettünk részt. Most nem követtük el azt a hibát, hogy előbb nevezünk, és utána járjuk végig a kijelölt útvonalat. Már januárban végigmentünk a távon, és csak miután láttuk az esetlegesen elénk táruló nehézségeket, csak utána neveztünk be.
Az elsődleges motiváció az érem volt. Én a tavalyi szarvasbogaras érmet kértem, míg a párom az idei muflonosra fizetett be.

Elképzeléseink szerint frissen, kipihenve indultunk volna neki, de a macskának más elképzelései voltak: hajnal 2-kor, 4-kor, majd reggel 6-kor is ébresztett minket. Szerencsére Szár közel van a fővároshoz, így a 10:00 órási futamindításhoz elég volt csak reggel 8:00-kor elindulnunk.

Még a két leghosszabb táv indítása előtt sikerült elcsípnünk Thuróczy Bertalant, aki széles mosollyal az arcán biztosított minket arról, hogy az ultra táv lefutása lesz eddigi élete legnagyobb flow-ja off. Már csak az eredményeket böngészve vettem észre, hogy Lubics Szilvia is részt vett az ultra távon…

Az idő mérését számomra eddig ismeretlen módszerrel oldották meg. 5000 forintos letétért cserébe egy fura kis kütyüt adtak, amit én szépen besúvasztottam a nadrágom hátsó zsebébe, mondván, hogy onnan nem fog kiesni. Hja, csak akkor ért a meglepetés, amikor 6 km-nél, 9 km-nél, majd végül a befutóban kérték, hogy akkor lecsippantsák az időeredmény hitelesítése végett. Az elsőnél totál amatőr voltam, a második mérés meglepetésként ért, az utolsóra már felkészültem, hogy a dugóka kéznél legyen. off

Amúgy teljesen amatőr módon indultunk neki a távnak. Én már csak a helyszínen vettem észre, hogy nem futócipőben, hanem a túracipőben mentem, a párom pedig nem hozott magával siltes sapkát, ami árnyékolhatta volna a szemeit a tűző naptól.
Szerencsére a terepfutó cipőm nálam volt, pedig szándékaim szerint a sok aszfaltos szakasz miatt utcai futócipőben mentem volna végig a távon.
Eredetileg nem volt nálam a botom sem, de mert pont az autónk mellett futottunk el, gyorsan kikaptam a csomagtartóból. Nekem jól jött néhány felfelé, majd lefelé menő szakaszon.

Nekem két ellenségem van futásnál: az emelkedők és a meleg. A kettő együtt halálos kombó. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy én már az első 500 méteren leizzadtam, mint rosszéletű áldozáskor, és a kevés árnyéknak köszönhetően a terep nagy részében szenvedtem, mint a kivert kutya.

A táv első szakasza az aszfaltos hőség miatt, majd a mezőgazdasági munkagépek által szétzilált erdei út miatt nehéz.
Aztán jön egy elég hosszan, és intenzíven emelkedő szakasz, ezt a 6. km-nél az ellenőrzés és útbaigazítás szakította meg. Innen egy rövid darabon szintben kell futni, majd jön a rendkívül meredek és mellette salakos, köves, poros szakasz.
A mini távon az egyetlen frissítő pont, és egyben ellenőrző pont a 9. km-nél volt, majd innen tovább turista jelzéssel nem ellátott szakaszon futottunk tovább.
Szerencsére nagyon jól ki volt szalagozva végig, hogy merre kell haladni, és nem kellett fejben tartani az egyes turista jelzéseket.
A táv utolsó szakasza ugyanaz az aszfaltos rész volt, mint ahol elindultunk.

Összességében egy jó hangulatú, szerencsére kis létszámú, jól szervezett, kulturált és kedves emberekkel teli verseny volt. Amennyiben szép lesz az érem, úgy jövőre újfent indulunk.

https://terepfutas.hu/ensport-vertes-terep-maraton/