Junes P 121



Kedvenc könyvek 15

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Paulo Coelho: Az alkimista
Edith Eva Eger: A döntés
Lao-ce: Tao Te King
Maja Lunde: Hónővér
Dan Millman: A békés harcos útja
Morus Tamás: Utópia
George Orwell: 1984
J. R. dos Santos: Halhatatlan
Szabó Magda: Abigél

Kedvenc sorozatok: A békés harcos útja, A Köd trilógiája, A Q-ügyosztály esetei, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Björnstad, Krisztus küldetése, Mennyei prófécia, Micimackó, Raguel hét tanítványa, Tomás Noronha

Kedvenc alkotók: Ady Endre, Carlos Ruiz Zafón, Csíkszentmihályi Mihály, Edith Eva Eger, Eric-Emmanuel Schmitt, Fekete István, Fredrik Backman, Irvin D. Yalom, J. R. dos Santos, James Redfield, Jorge Bucay, József Attila, Jules Verne, Lőrincz L. László, Maja Lunde, Mitch Albom, Oscar Wilde, Paulo Coelho, Radnóti Miklós

Kedvenc kiadók: Animus, Bookline Könyvek, Cser, Európa, GABO, HVG Könyvek, Jelenkor, Kossuth, Libri, Móra, Pallas Athéné Books, Park, XXI. Század


Aktuális olvasmányok

J. R. dos Santos: Állati lelkek
David Bach – John David Mann: A latte faktor
Jodi Picoult – Jennifer Finney Boylan: Mad Honey
Kocsis Noémi: Bakancslista – Magyarország
Országos Kéktúra
>!
2023. május 19., 21:07

Kocsis Noémi: Bakancslista – Magyarország 777 lenyűgöző hazai kaland és úti cél

>!
2020. szeptember 9., 11:33

Országos Kéktúra Útvonalvázlat és igazolófüzet

>!
2019. július 7., 09:00
21 hozzászólás

Utolsó karc

Junes P>!
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

Túrázz tavasszal – 9/5 – 2023. május 1.
Sárga 40 – Pilisvörösvárról Budaörsre – 40,41 km – 1164 m

40+-os távokat utoljára 15 évvel ezelőtt, a Caminon tettem meg, így kíváncsi voltam rá, hogy ennyi év távlatából, úgy, hogy maximum évente néhányszor megyek csak max 30 km-t, vajon mire vagyok képes, mennyit bírok.
A realitás talajához közel maradva nem akartam egyből a létra legmagasabb csúcsára ugrani, így „csak” 10 km-el hosszabb távot tűztem ki magam elé a „megszokotthoz” képest. Tudtam, hogy ezt már „egyedül” kell végigcsinálnom, mert kicsiny csapatom egyik tagja sem ennyire mazochista, így jobbnak láttam teljesítménytúra keretében, másokkal körülvéve teljesíteni a távot.

Ahogy a leírásból is kitűnik, nincs konkrét szintidő, ám a pilisvörösvári indulást úgy kellett betervezni, hogy még jó eséllyel elérd a hűvösvölgyi ellenőrzőpont 14:00 órási zárását, majd onnan beérj Budaörsre 19:00 óráig.

Én reggel 8:10-kor indultam a Panoráma bisztró elől, és úgy 17:20 körül értem be a budaörsi Herman Ottó iskola tornatermébe. Ebből a 9 óránál kicsit hosszabb időből körülbelül 30 percet pihentem Hűvösvölgyben, a táv felénél, majd még 1-2 perceket itt-ott, amikor megálltam pecsételni, vagy ezt-azt elővenni, elrakni. Ha így nézzük a távot 8 óra 30 perc alatt tettem meg, ami az órám szerint inkább 42 km fölött volt, de ebben ugye benne van az is, hogy Hűvösvölgyben elmentem mosdóba, valamint vissza a bárba az otthagyott botomért…

A vasárnapi túra után bekentem a lábaimat Chen patikás büdös krémmel, nyújtottam is, majd reggel indulás előtt újfent jó vastagon bekentem a lábaimat a krémmel bemelegítés, és előkészítésképp. Ám még így sem voltam biztos benne, hogy végig fogom én ezt járni. Pilisvörösvárról úgy indultam neki a 40-nek, hogy majd Hűvösvölgyben eldöntöm, hogy megyek-e tovább, vagy megelégszem a 20 km-es teljesítményért járó éremmel, és megyek haza.

A Pilisvörösvártól Hűvösvölgyig terjedő szakasz szerintem sokak által ismert, népszerű helyeken visz keresztül, köztük a Solymár határában megbúvó Paprikás-patak völgyében. Itt, a Rózsika forrásnál volt a harmadik ellenőrző pont, ahonnan ha nem kiabálnak rám, hogy „hahó, pecsét nem kell?!”, akkor úgy húztam volna el mellette, mint az űzött macska. Messziről piknikezgető családnak tűntek. No, itt közölték velem, hogy egy ellenőrző pontot bizony kihagytam – a fán csüngő pecsétet, melyet a sárga sáv azon részére rakták, amely mellett a túrázók nagy része elment…szóval nem csak én egyedül.

Az első 20 km mérlege: szívinfarktust kaptam egy, a semmiből elém bukkanó pitbulltól, majd kiszakadt a kedvenc pulcsim. Éhgyomorra, ivás nélkül indultam neki, ám csak 5 km-nél éreztem, hogy innom kéne némi vizet, illetve megettem kettőt a kedvenc szezámmagos szeletemből off. 13 km-nél elővettem az aldis sárga magnéziumos italt, és abból kortyolgattam. Folyamatosan tudtam tartani a kb 5 km/h sebességet, előzgettem embereket, köztük egy nálam kb 10 évvel fiatalabb, és legalább 10 centivel magasabb párt is, akik aztán a második szakaszon úgy elhúztak, hogy már rég otthon lehettek, mire én beértem.

Hűvösvölgybe kb. 12:15 körül érkeztem be. Először vettem egy fél literes vizet a villamossínek melletti falatozóban, majd felmentem a Kisvasút épülete előtt felállított ellenőrzőponthoz.
Itt leültem, kinyújtóztattam a lábaimat, levettem a zoknimat, nemcsak azért, hogy megszárítsam, és kiszellőztessem a talpaimat, hanem a cipőmben felgyűlt salak miatt is. Szerintem a bal cipőmbe került kis kő miatt van most egy vízhólyag a bal talppárnámon, de nem vészes.

Kb. 20 percet ültem itt, megittam a kávém, megettem a muffint és egy müzliszeletet, rátöltöttem az energiaitalomra a 3 hordó egyikéből. A mellettem ülő lány azon morfondírozott, hogy feladja-e, vagy menjen tovább. Miután elmondta, hogy már 50 km-en van túl, megértettem, hogy a lábfájdalom és a fáradtság miatt a feladás mellett döntött. Szépen összepakoltam, és akkor realizáltam, hogy a botomat bizony ott hagytam, ahol a vizet vettem. No futás vissza, majd fel a kisvasútnál található mosdóba. A kb. bő fél órásra nyúlt off pihenő után viszonylag frissen indultam tovább, de nehéz volt újra felvenni a tempót.

Hűvösvölgyből jön egy combos, folyamatosan emelkedő, szerintem meglehetősen nehéz szakasz. Mivel én evés után mindig lelassulok, az emelkedőket is nehezen bírom, így ezzel, a Kaán kilátóig vezető szakasszal nagyon is megszenvedtem. Itt a kilátó melletti padon volt a második szakasz első ellenőrzőpontja. Kedvesen megkérdezték, amikor látták, hogy jövök, hogy sárga-e…mondtam, hogy már mindenféle színű is, ebből sejtették, hogy nem a 20B távot teljesítem. Több ellenőrzőponton is vezették, hogy melyik távon hány ember ment éppen.

Ahol a lejtő megengedte, ott lekocogtam, kolompolva, mint egy tehén, hogy utamra engedjenek. Igyekeztem minél kevesebbszer használni a botot, hogy ne készítsem ki a jobb csípőmet már az első 10 km-en off, és előzgetni a nem az én tempómban közlekedő embereket, mely egy nagyobb, hordában közlekedő csoport egy-két tagjának nem igazán tetszett.

A kisvasút melletti egyik aluljáróban fotóztam azt a katonának kinéző alakot, valamint talán valamerre erre volt a „szeretlek bolondom” felirat is. Már nem emlékszem. Annyira robot üzemmódban mentem végig, hogy rengeteg minden kiesett.
A Csacsi-réten meglátogattam a bokrost off elővettem egy fél literes vizet, a kihelyezett zsákba kidobtam a szemetem, majd cammogtam tovább.

Az elkövetkező szakaszon már ismerősnek tűnő személyekkel előzgettük egymást. Magam mögött hagytam egy 60-asnak tűnő házaspárt, akik már harmadszorra tették meg a 70 km-es távot, egy idősebb urat, aki szintén a 40-es távot teljesítette, valamint egy 30-asnak tűnő fiú párost, akik szintén a 70 km-es távot teljesítették, és egyikük már igencsak húzta a bal lábát.

A Nagyszénászugnál datolyával és sós mogyoróval vártak minket, aminek kifejezetten megörültem off. Már hiányzott a só. A 24 Ökrös-hegy nyergéig tartó szakasz még elment, viszonylag változatos volt, de utána – hiába már csak 5 km volt hátra – már kezdtem nyűgös lenni.
A Törökugratóig tartó szakaszon kikerülünk a fák enyhet adó árnyékából, unalmas, egyhangú keskeny ösvényen megyünk, csak a Sorrento sziklák melletti homokos talaj és a fenyők hoznak némi változatosságot a tájba.

Budaörsre beérve először jó meredek aszfaltos úton kell leereszkedni, majd fel a sárga háromszög jelzésen a Törökugrató csúcsára, ahol 3 pecsét közül lehetett választani: cica, nyúl vagy ló. A mögöttem érkező fiú páros egyike „behisztizett”, hogy ő valami erőt sugárzó állatot szeretne, mint tigris, vagy farkas. Végül rábeszélték egy macskára…

Innen már végig aszfaltos út vezet a célba. Eddig csak a sárga sávot követtem, innentől elővettem a telefonom, és annak segítségével navigáltam be magam, és a mellettem haladó fiatal, 70-es távot teljesítő srácot, miután 17:07-kor benyögte, hogy neki 17:30-ig be kell érnie, hogy beleférjen a 18 órás szintidőbe. Begyorsítottam, és úgy mutattam neki az utat, hogy tuti meglegyen a teljesítése.

A célban aztán „összerogytam”. Ekkor kezdtem csak el érezni, hogy mennyire kihajtottam magam, hogy fájnak a lábaim, hogy teljesen bedagadtak, bemerevedtek az izmok. A nevemet természetesen csak másodszorra tudták jól leírni, valamint a 40-es jelvény helyett is csak egy 10-eset kaptam először, még szerencse, hogy észrevettem.
A célban még begyűjtöttem az Ötpróba off pontokért járó kompressziós zoknimat is off.

A túra során 1,5 liter vizet és kb 1,25 liter energiaitalt, illetve egy bögre kávét ittam meg. Megettem egy csomag mülleres szezámmagos szeletet, egy müzliszeletet, egy muffint, 2-3 datolyát, 2 marék sós mogyorót. Az egyetlen szendvicsemet a célban fogyasztottam el, a banán pedig hazajött velem. Ettem még valamikor menet közben egy Pocket Coffeet is, valahol a második szakasz közepén.

Mivel ez a 40-es túra alapjáraton nem időre megy, ezért kellő időt hagyva magunknak, saját tempónkban bandukolva egy kellemesnek is mondható, teljesíthető kihívásról van szó. Én a minél korábbi pilisvörösvári indulást javasolnám, akár napfelkeltével együtt is érdemes lehet nekivágni a szakasznak.

https://sarga70.hu/tura/sarga-40/

78 hozzászólás


>L. M. Montgomery: Az arany út
Olvasott könyvek idén
11
Olvasott oldalak idén
3184