Tavaszi túra 8/5 – Török-mező-Köves-mező
Azaz a nap, amikor a pecsétszerzést elmosta az eső.
A múlt heti hosszabb és emelkedőkben gazdag túra után erre a hétre egy rövidebb, és lankásabb túraútvonal volt a kérés. Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és olyan útvonalat tervezek, ahol növelhetem az OKT pecsétjeim számát – no, ez elmaradt :)
Túránkat a Törökmező túristaház előtti parkolóból indítottuk, s ide is tértünk vissza. A piros sáv jelzésen indultunk el Köves-mező felé…jobban mondva eleinte az aszfaltozott úton, és gyönyörködtünk a mezei virágok sokféleségében és élénk színeiben. Egy idő után rátértünk a piros jelre, mely bevitt minket a lankás erdő sűrűjébe. Sajnos az idilli csöndet motoros fűrész zaja zavarta meg, melyet igyekeztünk a hátunk mögött hagyni.
A piros sáv könnyen járható, eseménytelen szakasz volt, ám annál izgalmasabb a zöld háromszög, melyre egy parkolóban tértünk át: innen megindultunk elég meredeken a Kapu-hegy irányába, ahonnan csodás kilátás nyílt Visegrádra, az Esztergomi sziget csúcsára és a Dunára. Amilyen meredeken jöttünk fel, éppoly meredek lejtőn csúszkálhattunk lefelé.
Az újra lankássá váló erdő egy pontján, a Rizs-völgynél a zöld háromszögbe becsatlakozott egy tanösvény (gesztenyés pont), valamint itt láttunk meg egy vadászles alatt egyedül álldogáló kisfiút is: a terepfutó szüleit várta…spoiler
Az erdőből kiérve kissé távolabb megpillantottunk egy padot, melyet nyomban birtokba is vettünk a szokásos muffin-kávé kombónk elfogyasztására. Itt éppen csodás idő volt, semmi csepergés, fenyegető eső. Sőt inkább verőfényes napsütés simogatott minket. Rövid pihenő után az OKT útvonalán indultunk el a Törökmező irányába.
Egyes szakaszokon bizony igencsak figyelnünk kellett, hogy észrevegyük, hol helyezték el a túrajelet. Az OKT ezen szakaszának legszebb részei az erdőn keresztül vezettek, kicsit dzsindzsásan, de annál izgalmasabban. Itt-ott egy-egy pihenőhely, akácos, bodzás keresztezte utunkat.
Még a túra elején Édesanyám a fejébe vette, hogy ő bizony ma vadvirággal és csalánnal szeretne hazatérni, így ahogy közeledtünk a kiindulópont felé, bevetette magát a mezőre, és vidáman tépkedte a színesebbnél-színesebb virágokat. Nos, nem sikerült túl nagy csokrot összegyűjteni, mert ekkor úgy döntött az ég, hogy leszakad. Először csak elviselhetően esett, így hát beálltunk egy fa alá spoiler, hogy felvegyük az esőkabátunkat, és vártuk, hogy talán alábbhagy. Mivel inkább még jobban rákezdett, futólépésben indultunk az autónk felé.
Én még makacsul megindultam a Túristaház irányába, hogy beszerezzem a pecsétet, amiért jöttem, ám annyira elkezdett szakadni, hogy néhány lépés után szégyenszemre visszafordultam, és bemenekültem az autóba.
Következtetés: kell terveznem egy másik túrát, ami érinti ezt a pecsételőhelyet, és legközelebb már az elején beszerezni a pecsétet :)
