Jesper_Olsen 233


Összes kitüntetés 73


Kedvenc könyvek 36

Amin Maalouf: Szamarkand
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Gilbert le Mouel: Isten a metrón
Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
Fekete István: Tüskevár
Szabó Magda: Abigél
Mary Westmacott (Agatha Christie): Az óriás kenyere
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Kedvenc sorozatok: A kínai detektív, Akcelerátus-trilógia, Fandorin, Időfutár, Jonathan Hunt Kalandok, Ködfátyol-sziget krónikái, Lufi, Narnia Krónikái, Rumini

Kedvenc szereplők: Abigél, Burai J, Gandalf, Hercule Poirot, Kőnig tanár úr, Miss Marple, Rojtos Gallai István, Tánczos Csuda Mózsi

Kedvenc alkotók: Agatha Christie, Amin Maalouf, Anthony De Mello, Antoine de Saint-Exupéry, B. S. Aldrich, Barsi Balázs, Böjte Csaba, Bruno Ferrero, C. S. Lewis, David Attenborough, Fekete István, Friedrich Glauser, Galgóczi Erzsébet, Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa, Ghyczy Zsuzsa, Gion Nándor, Gyökössy Endre, J. R. R. Tolkien, Just Béla, Karczag György, Kodolányi János, Korzenszky Richárd, Meša Selimović, Mitch Albom, Nagy Katalin, Rejtő Jenő (P. Howard), Robert van Gulik, Szabó Magda, Szent-Gály Kata, Wass Albert


Aktuális olvasmányok

Értavy Baráth Kata: A háromfejű sárkány
Ahol a csend magasztal
>!
2017. január 2., 16:51

Utolsó karc

+
>!
Jesper_Olsen
Túrák és kirándulások, természetkedvelés

DÉL-BÖRZSÖNYI „MULTITÚRA”

Tegnap ismét nem volt maradásom. Kitaláltam magamnak egy olyan útvonalat (és utazást), amelyben mindenféle, engem érdeklő dolog helyet kapott (kisvasút, középkori templom, vár- és kolostorrom, geoládák, forrás, patak, tó, kereszt, kilátópont) és eddig még nem járt ("fehér folt") turistautakon és helyekre is elvezetett.

Kismarosról Tóbival jutottam el Szokolyára, ahol először a református templomhoz sétáltam. A torony párkány alatti része jól láthatóan középkori eredetű, én pedig érdeklődöm ezek iránt az épület(rész)ek iránt. (Ld. még a fb-csoportomat is: https://www.facebook.com/groups/717245804978783/) Egy másik kisvasút-megállót érintve az eddig még nem bejárt zöld kereszt jelzésen hagytam el a falut.

Az útviszonyok elég változatosak voltak, hiszen még volt bőven hó, a napsütötte részeken sár és bizonyos szakaszokon a fákról lehullott zúzmara – ezen esett a legjobban a járás. A civilizáció még jó ideig közel maradt, hiszen hamarosan elértem Kismaros Börzsönyliget nevű részét, ahol gyaloglás közben különféle háziállatokat láthattam. Kereszteztem a sárga jelet, de tartottam a nagyjából déli irányt és elértem a Szárazfák nevű helyet. Innen tkp. egy jó hosszú kitérőt tettem, először a zöld jelen, majd a régi térképeken még nem létező, így nekem is új piros + jelzésen jutottam el a kóspallagi horgásztóhoz.

Nem a horgászat szeretete hozott ide, hanem az, hogy itt egész közel egymáshoz található egy vármaradvány és egy pálos kolostor romja. Egykor a Bíbervár nevű erődítmény (lehet, hogy csak egy őrtorony?) állt itt a tó melletti hegyen és a Toronyalja nevű pálos kolostor élte mindennapjait a patak túlpartján. Ma már csak néhány falmaradvány dacol az idővel (a várnál) és a kolostor helyét szinte egyedül egy kút jelzi. A várnál nagy örömömre megleltem 2017 első geoládáját, a kolostornál pedig elfogyasztottam szerény ebédemet.

A Szárazfákig tartó visszaúton végre „kollégákkal” is találkoztam. Ez a szakasz volt a nap legemelkedősebb része, miközben a már ismert elágazástól a Gál-hegy csúcsa felé vettem az irányt a zöldön. A hegytető után nem sokkal kitérőt tettem a Nagy-Kőszikla felé, ahonnan jobb időben még szebb kilátás is tárulhat az ember elé. Most is jó volt letekinteni Kismaros irányába. Itt is megkerestem a geoládát, majd visszatértem a zöld jelzésre. Még volt egy órám a vonatig és 3,5 km.

Ekkor jött el a feketeleves ideje. Mivel elég magasan voltam, valahogy le kellett jutni a település szintjére. A zöld jelzés a villanyvezeték széles nyiladékában durván ereszkedős nyomvonalat követ, ezt az utat most csúszós sár és olvadt hó borította. Ahol tudtam, a mellette lévő bozótos, erdős részen kerültem, de egy fenékre ülést azért sikerült begyűjteni (a szezonban az első eset). Nagy fellélegzés volt, amikor leértem az aljára. Szerencsére nem vesztettem olyan sok időt és végül sikerült elérnem a zónázót. A további hazautazás – közben olvasgatással – már eseménytelenül telt.

Kár lett volna kihagyni ezt a túranapot, melybe valóban sok minden belefért. Az előrejelzésekhez képest pedig az időjárás is sokkal szebb volt, sok napsütéssel. Összességében 16,75 km-t és ehhez 490 méter szintet tettem meg.

Fényképek: https://photos.google.com/share/AF1QipNKCTVMN3bONgMyDSe…