János_testvér  P 0


Összes kitüntetés 6

Kedvenc alkotók: Bartis Attila, Bodor Ádám, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Kálmán Gábor, Kiss Judit Ágnes, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Szabó T. Anna, Tompa Andrea

Kedvenc kiadók: Európa, Jelenkor, Magvető

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Térey János: Káli holtak
Závada Péter: Mész
Victor Hugo: Notre-Dame de Paris
>!
2018. július 4., 20:14
>!
2018. június 20., 20:26
>!
2016. június 21., 17:57
Hirdetés

Utolsó karc

>!
János_testvér P
Irodalmi díjak

IV. Merítés-díj

Már tényleg csak néhány nap, és megtudjátok, hogy a ’17-es listáról https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2017 melyik tíz az első. Most egy kis szűkítés: @n karca után itt van újabb öt kötet, amely nem lesz ott a döntőben. Mindegyiknél volt olyan zsűritag, aki nagyon szerette – összességében azonban nem érték el az első tíz tetszési indexét. Lássuk, hogy mi volt élvezetes bennük, és mi volt az, ami miatt nem a lista elejére kerültek.

Czinki Ferenc: A pozsonyi metró

Kortárs magyar prózai mű kapcsán nem meglepő, hogy nemcsak a megítélésben, de még a műfajban sem egységes az olvasóközönség véleménye – így a zsűrié sem, hogy Czinki egy költő, aki szociográfiát ír, vagy egy szociográfus, aki prózaversben utazik, azt még nem döntöttem el (@Kuszma), miközben elmerültem ebben a néhány tucat oldalnyi szövegben, lehet, hogy nem mindig tudtam, mit olvasok és az hová vezet (@giggs85), ez a könyv nekem olyan, mintha nem is regény lenne, sokkal inkább egy gyakorlat arra, hogy hogyan kell leírásokat írni, vagy esetleg egy elburjánzott kortárs költemény. (@virezma)

Ha a műfajt nem is tudtuk egyértelműen meghatározni, a hangulatát élveztük: ez a kötet főként hangulatilag hagy nyomot az olvasóban/bennem. Erős kezdés, finom irónia, vendégszövegek, a szerző turistáskodik (turista dilemma), ismerkedik a napfényes Pozsony jellegzetességeivel, rendszeresen vendége a város kocsmáinak (@olvasóbarát), miközben elmerültem ebben a néhány tucat oldalnyi szövegben, lehet, hogy nem mindig tudtam, mit olvasok és az hová vezet, lehet, hogy rendszerint több kérdésem volt, mint válaszom, de már a befejezés előtt biztos voltam abban, hogy A pozsonyi metró egy nehezen meg- és felfejthető, miniatűr gyöngyszeme a 2017-es évnek (@giggs)
tökéletesen intonálja az érzést, amikor egy külvárosi kocsma kerthelyiségében ülünk, sörünkön hab, és csak nézünk magunk elé. Nem gondolunk semmi konkrétra, vidámak sem vagyunk, de azért nem cserélnénk senkivel. (@Kuszma)

Többen hátránynak éreztük a rövid terjedelmet, összességében nekem egy kicsit kevés volt, pedig jó szöveg és élvezettel olvastam (@olvasóbarát), ennek a könyvnek a rövidsége nem ad teret, hogy kibontakozzon valami (@Csabi)

Horváth Viktor: Tankom

A műfajt itt is nehéz volt meghatározni. @Kuszma szerint Horváth új regénye … történelmi esszébe illő mennyiségű információt ad. @olvasóbarát fergeteges szatírának látja, @Csabi szerint is szatíra, mint a Svejk, de, írja, úgy emlékszem, a Svejken jobban szórakoztam – lehet, más népek hülyesége szórakoztatóbb, mint a sajátunké @balagesh komoly szatíra helyett inkább csak burleszk-intermezzot lát benne.

Svejk mellett @pepege nek Pelikán elvtárs ugrott be, nekem Rideg Sándor tragikomikus világa, valamint a dalbetétek kapcsán Villon.

Keserédes nevetést elváró írás, a zsűritagok közül többen így is fogadták, bár @balagesh visszafogottabban nyilatkozik: pár mosollyal meg némi 40 fölötti élettapasztalattal kellemesen túl lehet rajta lenni @Csabi szerint pedig a történelmi szatírában a valós eseményekre olyan szatirikus történéseket, szereplőket kell építeni, amik hihetően mozognak abban a valóságban, és ennek megfelelően azon röhögünk, ami ugyan nem történt meg, de akár meg is történhetett volna.

Rakovszky Zsuzsa: Célia

Többen hitelesnek találtuk a férfi narrátort: Az különösen telitalálat, hogy a történet narrátora egy férfi, aki egyáltalán nem rendelkezik nemének semmiféle erényével, olyan „felesleges ember” figura, akit sodor a szél, mint egy falevelet. (@olvasóbarát)
Mindig kíváncsian várom, amikor egy szerző ellenkező nemű szereplő bőrébe bújik, érdekel, hogyan birkózik meg a feladattal, márpedig szerintem Rakovszky Zsuzsának ez maximálisan sikerült. (@pepege)
A korrajzot többen jól sikerültnek találták: A nagy magyar valóság Rakovszky Zsuzsától is, köszönjük szépen @cseri, Rakovszky Zsuzsának most megint nagyon jól sikerült megragadnia egy pillanatot a társadalom feltérképezésére @olvasóbarát, de nem mindenkinek volt meggyőző, pl. a regény első 150 oldala meglátásom szerint azzal megy el, hogy felmondja a leckét: az ún. „olvasott ember” összes előítéletét @Kuszma
Volt, aki értékelte a szórakoztató, vidám hangnemet, igazán gördülékeny, olvasmányos és nagyon szórakoztató @pepege
Mindezekkel együtt megjelentek azok a hangok is, ami miatt nem került az első tízbe:
Az írói tudás révén meg akár azt is képzelhetjük, hogy ez csak amolyan ujjgyakorlat. Pihenés két 600 oldalas között. Írónak, olvasónak egyaránt. Jó, jó. De semmi különös. @balagesh
Jómagam – kínomban – igényesen megírt szórakoztató irodalomként könyveltem el, amely nem szépirodalom ugyan, de jól esik ilyet is olvasni. Kérdésemre, hogy szépirodalom-e, @Kuszma adott bölcs választ: Nos, e kérdés csak akkor megválaszolható, ha megválaszoljuk, hogy mi a szépirodalom. :) Ha valamiféle rugalmas esztétikai kategóriának, vagy az olvasóval való megújított kommunikációs kísérletnek tekintjük a szépirodalmat, akkor igen, talán annyira nem szépirodalom. De szándékában szerintem az.

Szalay Álmos: Fák mindenütt

Szalay jól ír, ebben többen osztottuk @eme véleményét: jó elbeszélőtechnikával, remek stílusban megírt, összefüggő történetek sora.
@Kuszma szerint Szalay novellafüzére egy átlátszó betonból emelt komplexum, amiből árad az űr hidege, és a távoli rengetegek magánya.
A szerkezetet – velem együtt – többen nehezen emésztették meg a zsűriből, @giggs85 szerint pl. jobban ütöttek volna, ha nem fűzi őket össze.
Az író tehetségét elismerve többen is csatlakozunk @Csabi hoz: ígéretes kezdés, akinek ilyen írástechnikája van, annak már csak a jó témát kell megtalálnia, hogy valami egészen jó jöjjön ki a keze alól.

Tóth Krisztina: Párducpompa

Nagy meglepetés, hogy Tóth Krisztina kötete nem került az első tízbe. A zsűri vélemenye erősen megoszlott. Tóth Krisztina írásai között mindig találni olyat, ami tetszik az embernek, ezért úgy tűnik, hogy nem nagy lutri leemelni a polcról egy munkáját. A körülbelül ötven novellát összegyűjtő Párducpompa most kifejezetten jól esett nekem. – írja @Annamarie. A másik pólusról ott van @Csabi véleménye: Tóth Krisztina új könyve igazi vámpírkönyv, elszívja az életerőt.
Abban általánosságban egyetértés van – zsűrin belül és kívül –, hogy kemény történetek ezek, valakinek ezzel együtt bejön, én azok közé tartozom, akik szívesen olvassák a történeteit, mert tetszik az ő világlátása @olvasóbarát, van, aki pedig @Csabival tart: Miután befejeztem ezt a könyvet, kimentem a fürdőbe, és felvágtam az ereimet. Hogy mégis itt vagyok, az csak annak köszönhető, hogy még egy tisztességes pengét sem lehet kapni, ami elnyiszálná a bőrt. Többünknek sok volt az ábrázolt negatívumokból: Krisztina, az istenfáját, mosolyogj már végre egyszer! (@Aes) Én a közéleti írásokról akkor szoktam le, amikor rájöttem, hogy általánosságban a szarenumerálásnál nem akarnak többet: listázzák a rosszat, a szörnyűt, az elviselhetetlent. (@balagesh)
Talán az itt karcolt ötből műfajilag ez a kötet a legmegfoghatóbb: tárcákat kap az olvasó. Ezt – vagy ezzel együtt a kötetet – lehet pozitívan látni, mint @cseri: Nem vártam egyébként túl sokat tőle, mert hát „csak tárca”. Na de hát milyen tárca…
Novellás- és tárcakötetet nehéz értékelni, vegyes a kép, egységcsomagot kap az olvasó, más a kötet egyben, mint külön-külön voltak az írások. Volt, aki szerint a kötetbe szerkesztés hátrányára vált Tóth Krisztina tárcáinak: Az írások túlnyomó részét már olvastam a Nők Lapjában, vagy egyéb print és online felületeken. Ki is tilthatná meg az íróinknak, hogy összegyűjtsék a publikációikat, és azokat kiadják egy kötetben. Ezzel a könyvvel és ezekkel az írásokkal más, elemibb problémák vannak. TK minden kis pároldalasát a köztünk élő embereket figyelő, mindent lejegyző, megörökítő pózból alkotta meg, és egy ilyen sok elemből álló kötet esetében ez akaratlanul is eltolja a fókuszt a szerzőre magára. @Aes

Kapcsolódó könyvek: Rakovszky Zsuzsa: Célia · Czinki Ferenc: A pozsonyi metró · Tóth Krisztina: Párducpompa · Szalay Álmos: Fák mindenütt · Horváth Viktor: Tankom

Rakovszky Zsuzsa: Célia
Czinki Ferenc: A pozsonyi metró
Tóth Krisztina: Párducpompa
Szalay Álmos: Fák mindenütt
Horváth Viktor: Tankom
16 hozzászólás