jagoka1984 P 29

– Gondolom, veszettül féltékeny a férjed – jegyzi meg. Megrándítja a fejét, miáltal a szemébe lógó színarany tincsek a helyükre röppennek.
– Nemigen adok rá okot. S mint tudod, nem is szokta kimutatni – felelem.
– Akkor belülről emészti magát. Sokkal rosszabb, mintha tombolna, nekem elhiheted. Elvégre a vak is látja, hogy a feleségének viszonya van, méghozzá a Véletlennel! Honnan tudtad a gumi álarcot? Honnan tudtad?!
Vállat vonok.
– Vízió. Megérzés.
– Megérzés? – hörren. – Pár száz évvel ezelőtt megégették a magadfajtát!
Elevenen.
Bólintok. Bizony, megégették, ám ezt megelőzően – kezét-lábát összekötözve
– vízbe dobták a megérzőt. Ha a nyomorú némber fenn maradt a vízen, ez nyilvánvalóvá tette boszorkány mivoltát, és már ment is a máglyára. Ha elmerült és vízbe fúlt, bizonyítást nyert, hogy mégsem boszorkány. Esetleg, tán-tán némiképp peches.