Ivy 1

– Kapitány! Ó, kapitányom! -szakadt ki ekkor Toddból. Keating hátranézett. S ekkor az egész osztály odanézett: Todd a padjára tette egyik lábát, majd fölállt egészen. S miközben könnyeivel küszködött, Mr. Keating szemébe nézett.
– Leülni! – bömbölte Nolan. És Todd felé rohant. Ekkor a másik oldalról Knox szólította kedvenc nevén Keatinget, és felmászott a pad tetejére. Meeks minden bátorságát összeszedve utánozta. Pitts is követte. Egyik a másik után, végül többen is egyszerre fölugrottak a pad tetejére, hogy néma búcsút vegyenek tőle.
A rektor képtelen volt már érvényt szerezni akaratának. Mozdulatlanul állt és bámulta, miként vesz búcsút az osztály lenyűgöző tiszteletadással hajdani irodalomtanárától.
Az ajtóban álló Keating alig tudott uralkodni érzelmein.
– Köszönöm, fiúk – rebegte. – Köszönöm. – Először Todd, majd a többi „Holt Költő” szemébe nézett. Aztán biccentett, és kiment az ajtón, míg diákjai még mindig némán álltak – utolsó üdvözletként – a padok tetején.