imma  A+P 588


Összes kitüntetés 51


Kedvenc könyvek 27

Terry Pratchett: A Kaszás
Richard Adams: Gesztenye, a honalapító
Michael Ende: A Végtelen Történet
Sz. A. Tokarev (szerk.): Mitológiai enciklopédia I-II.
Vázsonyi Endre (szerk.): Az Ezeregynap legszebb meséi
Montse Sant: Sárkányok
Clive Barker: Korbács
Stanisław Lem: A világűr csavargója
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 34.
Pasquale Festa Campanile: A szerelmes boszorkány
Alessandro Baricco: Novecento

Kedvenc sorozatok: Az utolsó nyomozó, Kaland, Játék, Kockázat, Korongvilág, Mítoszok és legendák

Kedvenc szereplők: Alice, Cuki, Edmund Pevensie, Gregor Samsa, Halál, Haplatán Cuki, Henry Palace, Houdini, Immacolata, Lady Koshfy Sybil, Lord Kozimo de Lodoci, Patrícius, Nagy A’Tuin, Patkányhalál, Poggyász

Kedvenc alkotók: Alessandro Baricco, Axel Scheffler, Ciruelo Cabral, David Almond, Hans Christian Andersen, Kuczka Péter, Kurt Vonnegut, Nick Hornby, Reich Károly, Szecskó Tamás, Terry Pratchett, Tom Gauld

Kedvenc kiadók: Helikon, HVG Könyvek, Mladé Letá, Móra, Pagony

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Ursula K. Le Guin: Ursula K. Le Guin összes Szigetvilág története II.
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Andrási Nóra: Mindenmentes
Chihiro Maruyama: Pierre, a labirintusnyomozó
Edgar Pangborn: Hamis tükörkép
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Mars
Jules Verne: Antifer mester csodálatos kalandjai
>!
2018. április 7., 21:16

sci-fi

>!
Szukits, Szeged, 2006
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634971342 · Fordította: Habony Gábor, Füssi Nagy Géza
3 hozzászólás
>!
2018. június 16., 21:58

Kölcsön

>!
2018. június 15., 08:39

Szakácskönyv

Chihiro Maruyama: Pierre, a labirintusnyomozó A Labirintustorony rejtélye

>!
2018. június 12., 08:13

Mese

>!
2018. június 10., 23:52

kihívás

>!
2018. május 29., 14:45

Régi

Hirdetés

Utolsó karc

>!
imma A+P
Kreatívírás

Mostanában ezt vetítjük dián, és kíváncsi voltam, mi kerekedik belőle. Hát, ha nem lennék ilyen fáradt, biztos lehetett volna jobb is, de örülök, hogy megpróbáltam :)

#13 Az égig érő paszuly

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Volt ennek az embernek egy sovány ökre, meg egy apró leánykája. Hogy az ember megöregedett, s nem tudott már szántani menni, elküldte a leánykáját a piacra, adja el az ökröt. A leány el is hajtotta az ökröt, s eladta azt egy szem paszulyért.

Otthon kérdezi az apja:
– Na, mit kaptál az ökröcskénkért?
Mutatja a lány a paszulyt. Hejj, nekibucsálódott a szegény ember. De a lánya vigasztalta:
– Ne szomorodjék édesapám, azt mondta a vénasszony, akitől kaptam, ültessem csak el, majd meglátom, mi kel ki belőle!
S azzal szaladt is elültetni.

Másnap, hogy felkelt a leány, már ment is az ablakhoz, hogy lássa, mi kelt ki a paszulyból. Hát olyan hatalmas növény lett belőle, hogy nem látta a tetejét. Kiment az udvarra, de onnan se látszott a vége, egészen elveszett a felhők között. Akkor a lány az apja elé állott:
– Édesapám, megmászom ezt a paszulyt – mondta neki. A szegény ember pedig hiába tiltakozott, hiába óbégatott, hogy mi lesz vele, ha idős korára még a lányát is elveszíti, ki gondozza majd, ki főz rá… A leányka megfőzött aznapra, kimosott, kiteregetett még, felsöpörte a házat, aztán mégis nekivágott.

Mászott egész délután, és késő este lett, mire elért a felhők fölé, az égboltig. Ott volt egy nyílás. Hát ahogy betekint, látja ám, hogy egy takaros házikó áll odabent. Gondolt egyet, belépett a résen, s bekopogtatott.

Egy ember nyitott ajtót, s erősen megrémült, ahogy meglátta a kislányt.
– Jaj, hol jársz erre, mikor az én asszonyom a három fejű sárkány, ha itt lel téged, megesz! S már hallom, ahogy közeledik!
Erre már a kislány is igen megijedt, kérte az embert, hogy bújtassa el. Az alighogy ráborította a dagasztóteknőt, már jött is haza a sárkányasszony szörnyű égzengéssel.

Hóna alatt egy fekete tollú kiskakast hozott.
Lerakta az asztalra, s ráparancsolt:
– Kukoríts!
A kakas pedig kukorított egyet, de nem történt semmi. Hejj, vakarta a három fejét a sárkányasszony.
– Kukoríts! – mennydörögte neki ismét.
Másodjára is csak kukorított a kakas, de egyéb semmi nem történt.
Akkor már mellette termett az ember:
– Hejj, édes feleségem, hagyd azt a kakast, látod, nem jó semmire…
– Hogyne volna! – dühöngött az asszony. – Ez az aranykukorító fekete tollú kiskakas! Tán csak jobban tudom!
– Jobban, igen, jobban… – csitította az ember, azzal kezébe nyomta a muzsikáját. Tudta, hogy ez mindig megnyugtatja a sárkányt.
A sárkányasszony pedig nekilátott muzsikálni, de hirtelen ismét fölordított:
– Emberszagot érzek! Ki jár itt?!
– Senki, édes feleségem, már hogy járna itt akárki?
– Márpedig én jól érzem a szagát!
De az ember addig győzködte, hogy az elhitte neki, s szépen lassan álombamuzsikálta magát.

Mikor már jól elaludt mindenki, a kisleány, aki mindent hallott, halkan kimászott a teknő alól. Hóna alá kapta a fekete kakast, kezébe fogta a muzsikát, s uccu neki vesd el magad, kiszaladt a házból. De még a rés szájából visszanézett, s látja, hogy a sárkányasszony fölkelt, követi őt öles léptekkel, mindjárt utoléri.
Hamarjában lecsúszott a paszulyon, kapta a fejszét, s gyorsan! Kivágta a paszulyt.
A sárkányasszony lezuhant. Keze-lába összetörött, a kislány pedig agyoncsapta a fejsze fokával. Ne féljen most már tőle senki.

A kislány a muzsikát elcserélte a piacon egy tyúkra, s a tyúkot kirakta a fekete tollú kiskakassal kapirgálni az udvarra. Hát ahogy ott kapirgálnak, egyszer csak a kiskakas elkukorítja magát. S láss csodát: a tyúk erre rögtön tojik egy színarany tojást.
Hejj, megörült a kisleány, megörült az apja is. Csináltak egyből olyan baromfiudvart, hogy másnapra már annyi arany tojásuk lett, nem is tudták hová rakni.

Vettek maguknak szép házat, szép ruhát, s úgy éltek, mint az urak.

Később még néhány struccot is hozattak.

Aki nem hiszi, járjon utána!

5 hozzászólás