Hestia_Potter  I 0


Kedvenc szereplők: Faye Westover, Gene Westover, Honorous Jorg Ancrath herceg, Luke Westover, Mumford, Odüsszeusz / Ulysses, Wilhuff Tarkin


Aktuális olvasmányok

Hestia Potter: Legendary – Szövetség
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Hestia_Potter I

Átváltozás

"Órákkal később Lillien Axáin nyöszörgésére ébredt.
– Jól vagy? Alszol? – suttogta a lány, miközben a rácsokhoz bújva ült le a földre a korom sötétben és kezével próbálta elérni a szenvedőt.
– Nem! Nem egészen! – szólalt meg egy inkább morgás, mint emberi hang.
Lillien megijedt. Elkezdte zihálva venni a levegőt, de nem húzta vissza a kezét. Megkedvelte a fiút, aki kiállt érte és megvédte. Aki bár családban nőtt fel, múltja mégis éppen olyan kusza és rejtélyes volt, mint az övé.
– Megfognád a kezem, hogy egészen biztosan tudjam jól vagy? – hagyta figyelmen kívül a fiú válaszát.
– Nem biztos, hogy ez most túl jó ötlet – hallani lehetett, hogy a fiú a fogai között szűri a szavakat fájdalmában.
– Miért nem?
– Nos, nem vagyok teljesen önmagam – vett egy mély lélegzetet a fiú, majd hangos roppantak a csontjai és most mintha kezdett volna megkönnyebbülni.
– A sok vérveszteségtől? – Lillien kérdése inkább próbált meggyőzés lenni mindkettőjük számára, hogy más nem okozhatja, amitől a fiú nem teljesen önmaga, mintsem valódi kérdés.
– Annak is biztosan köze van hozzá – mosolyodott el a sötétben Axián, hallva, hogyan próbál a lány bátorságot meríteni önmagából. Axián fájdalmai erre a pillanatra már teljesen megszűntek.
– Nem baj, csak tedd meg!
– Nem érted Lillien, hogy hogyan értettem, hogy nem vagyok teljesen önmagam.
De tévedett. A lány ebben a pillanatban már teljesen biztos volt benne, hogy mi történt a fiúval.
– Nem félek tőled! – felelte valódi, bátor határozottsággal a lelkében. – Gyere, nekem sokat segített egy kedves meleg kézfogás.
Hallotta, hogy valami hatalmas közeledik felé óvatosan. Viszont hiába erőltette a szemét, nem látott semmit a sötétben. Lihegést hallott közelről.
– Na és ez? – kérdezte a fiú hozzáérve mélyebb hangon, mint ahogyan valaha is hallotta önmagát. Nagyon tetszett neki a lány bátorsága és csak remélte, hogy ha eddig nem tette, most sem fog megijedni. Mintha látta, érezte volna a lány lelkét. Megmagyarázhatatlan kapocs kötötte őket össze.
Lillien csak egy pillanatra rezzent meg a szőrös mancs érintésétől. Ujjai lassan végigsétáltak a farkas lábán és megsimogatta a fejét. Axián a homlokával a lány homlokához bújt két rács között.
– Nem félsz?
– Nem! Te nem bántasz engem, hanem védelmezel! Az én farkasom vagy!
– Csak a tiéd! Soha nem változtam még át.
– Most mitől sikerült?
– Dühített a gondolat, hogy bánthatnak téged, és bár minden álmom örökre egy olyan csodálatos lényhez tartozni, mint te Lillien, de azt nem tűröm, hogy kényszerítsenek, hogy a feleségem légy. Meg talán a telihold is, talán ezért nem tölthettem az éjjeleket a saját világomba. Roppantak a csontjaim és talán nyüszítettem egy kicsit. Valószínűleg ettől ébredtél fel és most itt vagyunk.
– Szóval én lehetek az első, aki találkozhat a benned élő farkassal?
– Igen! Milyen színem van? – vette Axián bolondosra a figurát.
Végtelenül hálás volt, hogy végre át tudott változni, azért, hogy Lillien nem félt tőle, de a leginkább azért, hogy ezzel a csodálatos teremtéssel élheti át ezt a pillanatot.
– Sötétszürke, majdnem fekete, teljesen beleolvadsz az éjszakába, itt pedig olyan sötét van, hogy még a körvonaladat sem látom. De még a szemedet sem.
– Azért mert csukva van!
– Miért?
– Nem akartalak megijeszteni.
– De hát mivel?
– A Wolferek szeme világít! Amikor én elsőnek láttam átváltozva farkast dühös voltam és féltem, de leginkább dühös voltam… – próbálta magyarázni.
– Én nem félek! Nyisd ki, kérlek. – halk kedves, megnyugtató hangon kérte a lány, miközben simogatta farkasát.
– Narancssárga és valóban világít, ez valami csodálatos – nevetett a lány boldogan.
– Narancssárga?
– Igen, és szeretném, ha tudnád, hogy a legszebb sárga szempár, amit valaha láttam. Továbbá azt is, hogy boldogan fogadnék örök hűséget ennek a szempárnak, farkas. Egy távoli szép napon. Egy napon, amikor a népek egyesülnek, a családod és a barátaink előtt.
– Rendben. Egy napon ígérem lesz rá alkalmad, saját választott népünk előtt.
Lillien egy manccsal a kezén aludt el és egy fiú keze szorította az övét, amikor felébredt."

Olvass Te is LEGEDARY-t: http://www.hestiapotter.hu

Köszönöm, hogy elolvastad és ez által megoszthattam veled a könyvem egy számomra kedves részletét.
A http://www.hestiapotter.hu oldalon egy keresztnévért és egy e-mail címért a könyv első 16 oldalát olvashatod.
Megtisztelsz vele, ha olvasás után megosztod velem a véleményed a könyvről.

Olvass Te is Legendary-t: www,hestiapotter.hu

Kapcsolódó könyvek: Hestia Potter: Legendary – Lázadás

Hestia Potter: Legendary – Lázadás

Kapcsolódó alkotók: Hestia Potter