haramia 0

Az ünnep előtti gyötrelmes háztartási munkákat azzal tettem elviselhetőbbé, hogy suvickolás közben különböző műsorokat hallgattam.
Az egyikben a műsorvezetőnek olyan rettenetes selypítő beszédhibája és ehhez még cefetül irritáló fejhangú orgánuma is volt, hogy legszívesebben ledöftem volna a partvisnyéllel. Annyira fájdalmas volt hallani, hogy attól tartottam, a műsor végére hallóideg roncsolódást szenvedek.
Egy másik műsorban a meghívott vendég egy órán keresztül beszélt egy történelmi témáról. Nagyon érdekes volt, csak az előadásmód ööö… elvonta ööö… a régmúlt izgalmas ööö… eseményeiről ööö… a a a… figyelmemet. A tudás megvolt, csak sajnos az a gördülékeny kifejezésmód nem, ennek hiánya miatt az állandó dadogás és a folyamatos ő-zés miatt az egész műsor élvezhetetlenné vált.
A hallószervem keserves szenvedését csak még tovább növelte a műsorokba bevágott olyan reklámok, amikben a reklámhangok tulajdonosai rémesen pösze férfiak voltak.

Most ez valami idióta új trend, hogy a médiában szereplő emberek között rengeteg a folyékonyan beszélni nem tudó meg a beszédhibás vagy ennek csupán az az egyszerű magyarázata, hogy fájdalom, de úgy tűnik, mára a kihalt hivatások közé tartozik a logopédus…