Hádész 0




Kedvenc könyvek 18

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Csurgó Csaba: Kukoricza
Nyulász Péter: Helka
Csepella Olivér: Nyugat + zombik
Ransom Riggs: A különlegesek regéi
Krausz Emma: Osztálykép
Virág Emília: Boszorkányszelídítő
Virág Emília: Tündérfogó
Nyulász Péter: Ciprián
Nyulász Péter: Kamor

Kedvenc sorozatok: A Párválasztó, A Szent Johanna gimi, Az Olimposz hősei, Elena, Félvér Tábor Krónikák, Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia, Helka, Hetalia – Tengelyhatalmak, Hétvilág, Időfutár, Időtlen szerelem, Percy Jackson és az olimposziak, Sárkánylány, Silber-trilógia, Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Kedvenc szereplők: Cinna, Hádész / Pluto, Helka, Hollus, Hugh Apiston, Millard Nullings

Kedvenc alkotók: Douglas Adams, Lakatos István, Michael Ende, Nele Neuhaus, Ransom Riggs, Rick Riordan, Virág Emília


Aktuális olvasmányok

Rick Riordan: Az elrejtett orákulum
Madách Imre: Az ember tragédiája / A civilizátor
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza körül a Föld
Wass Albert: Erdők könyve
Ana Maria García Alonso: Legendák a nagyvilágból
Hana Doskočilová: Diogenész hordója
Gyárfás Endre: A varázsgombóc
Robert Baden-Powell: Cserkészet fiúknak
>!
2021. február 2., 11:44
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634578420 · Fordította: Molnár Edit
>!
2020. szeptember 26., 21:22

A Galamboknak felolvasva :)

>!
Pagony, Budapest, 2009
110 oldal · ISBN: 9789639727700 · Illusztrálta: Baranyai András
>!
2020. szeptember 22., 17:40
>!
Kráter, Pomáz, 2006
ISBN: 9639735019 · Felolvasta: Györgyi Anna

Ana Maria García Alonso: Legendák a nagyvilágból Afrika – Amerika – Európa – Ázsia és Óceánia

>!
2020. augusztus 30., 22:33

A Galamboknak felolvasva :)

>!
Roder-Ocker, Leányfalu, 2011
528 oldal · ISBN: 9789630817295 · Fordította: Szabó Piroska · Illusztrálta: Rafael Salmerón

Hana Doskočilová: Diogenész hordója és további húsz nevezetes história a régi időkből

>!
2020. szeptember 11., 21:34

A Galamboknak felolvasva :)

>!
Madách, Bratislava, 1988
96 oldal · ISBN: 8070890525 · Fordította: Balázs Andrea · Illusztrálta: Gabriel Filcík
>!
2020. augusztus 30., 23:59

A Galamboknak felolvasva :)

>!
Gondolat, Budapest, 1991
62 oldal · ISBN: 9632826183 · Illusztrálta: Vida Győző

Robert Baden-Powell: Cserkészet fiúknak Kézikönyv a jó állampolgár neveléséhez az erdőjárás révén

>!
2020. március 8., 14:10
>!
Magyar Cserkészszövetség, Budapest, 2018
350 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638305497 · Fordította: Illy József

Utolsó karc

Hádész>!
Nem mondhatom el senkinek…

off
Ha elém raknának egy személyiség tesztet, vagy hasonlót, és lenne benne egy olyan kérdés, hogy: „Ön inkább csendesnek vagy inkább beszédesnek tartja magát?” fogalmam sincs, mit válaszolnék.
Mert fura – amolyan se veled, se nélküled- kapcsolatunk van nekem és a kommunikációnak.
Imádok mesélni, akár esti meséről, akár egy velem történt dologról, akár egy fiktív történetről van szó. A nagymamám már kicsi koromban megjegyezte egyszer: „Te leszel a következő Szabó Magda”. Amit én kétlek, de tény, hogy szívesen jártatom a számat. Igazából csak szórakoztatni akarok. Annyit szeretnék, hogy kedveljenek az emberek és jó fej, karizmatikus egyénként kezeljenek, mert tök jókat mesélek. Nem is kéne sok embernek így gondolnia. Elég lenne egy.
Az a baj, hogy sokszor megyek túl messzire. Túl sokat beszélek és idegesítőnek érezem magam. Ilyenkor szoktam is mondani: „Szóljatok, ha idegesítelek, vagy fárasztalak titeket”. Erre az emberek vagy azt válaszolják, hogy „Szeretem hallgatni ahogy mesélsz” vagy azt, hogy „De nem idegesítesz”. De én úgy érzem, a nagy részük csak udvarias akar lenni.
Sokszor érzem úgy, hogy nem a megfelelő dolgokat mondom, nem a megfelelő helyzetekben. Kínosan érzem magam, mert véletlenül máshogy reagáltam, összeakadt a nyelvem, vagy rossz adatot mondtam. Visszaszívnám minden második szavam, mert nem tudom, hogyan kéne reagálnom, jól viselkedtem-e vagy nem mentem-e túl messzire.

Aztán ott a másik véglet. Mikor nem merek beszélni.
Új embereknek nehezen nyitok, végig izgulok egy messenger beszélgetést vagy egy hivatalos emailt és nem merek egyedül odamenni a boltban az eladóhoz, mert nem találok valamit.
Emiatt megvan az a pár ember, akivel komfortosan érzem magam… de csak egy ideig.
Mert itt van az igazi probléma, ami miatt ezt most írom. off Jött a karantén és minden a darabjaira hullott.
Megvoltak azok az emberek, akikkel szívesen beszélgettem. Akik mellett nem éreztem magam soknak vagy kínosnak. Megvoltak, de most ott tartok, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam és nincs senki az ég adta világon, akivel ne lenne kínos beszélni, és akivel egyáltalán beszélünk.
Most sorra vehetném az embereket, akikkel azelőtt minden nap beszélgettünk, de lényegtelen mert ugyanaz az eredmény. Régebben beszélhettünk, most meg nem. Rájuk íratnék/oda mehetnék és kezdeményezhetnék én… Ja várj. Ezt már próbáltam többször is és nem jött be, mert roppant kínos volt és eredménytelen. Azóta se beszélünk…
Most már igazából beszélni se akarok senkivel, mert minek, ha nem érdeklem őket? Az elmúlt napokban csak kínosabbnál kínosabb beszélgetések születtek és mindnek ugyanaz a vége, hogy az adott embernek nem én vagyok az első és nem is akar velem beszélgetni.
Az osztálytársaimtól szoktam hallani, hogy: „Ajj soha nem lesz senkim és egyedül halok meg”. Erre én mindig mondtam, hogy basszus még csak középiskolás vagy és előtted az élet.
De kezdem átérezni, mert lehet, hogy hónapok vagy évek múlva lesznek barátaim és családom és nem leszek majd egyedül… de most egyszerűen fáj, hogy nincs senkim, akinek elmesélhetném, épp min dolgozom, épp mit csinálok vagy egyszerűen csak azt, amit most leírtam. Mert leírni könnyű, hiszen senki érintett nem olvassa el. De elmondani nem tudom, mert ugyanaz a fojtogató érzés tör rám, ami mindig és nem merek megszólalni.
off

Egy csomó ember hiszi azt, hogy nagyképű, feltűnési viszketegséges, extrovertált és beszédes ember vagyok.
Egy csomó ember azt hiszi, hogy félénk, introvertált és visszahúzódó vagyok aki soha nem szólal meg.
Na és, hogy mi az igazság? Mit írnék arra a képzeletbeli papírra válaszként?
„Egy kicsit mindkettő és egy kicsit egyik sem. De éppen emiatt jelen pillanatban elképesztően magányos„


Olvasott könyvek idén
2
Olvasott oldalak idén
498