gyuszi64 166



Kedvenc könyvek 44

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
Karel Čapek: Három színmű
Ponori Thewrewk Aurél (szerk.): A marslakók második inváziója
Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova: Alfa és omega / Hóhíd a szakadék fölött
Csingiz Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
J. Goldenlane: Isteni balhé
Felix Salten: Bambi
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Per Wahlöö: Gyilkosság a 31. emeleten
Örkény István: Tóték
Örkény István: Egyperces novellák

Kedvenc sorozatok: Alex Benedict, Egy világ – két faj – állandó küzdelem, Eve Dallas, John Cleaver, Priscilla Hutchins, Részlegesek, Vaják

Hirdetés
Hirdetés

Utolsó karc

>!
gyuszi64 
Sci-fi első bekezdés

Jó nehezet hoztam. :) Az egyik legjobb first contact novella, amit valaha olvastam. (Bár az is igaz, a tartalom nagyon jellemző a szerzőre.)

587.
– A fantasztikus könyvek? Hogyne, szeretem őket, de csak a rosszakat. Illetve nem is annyira a rosszakat, inkább a valószínűtleneket. A hajón mindig tartok kéznél valami effélét, hogy egy kicsit beleolvassak, ha szabadidőm akad, akár csak néhány oldalt a közepéből, aztán félretegyem. A jók, azok egészen más tészta – azokat kizárólag a Földön olvasom. Hogy miért? Őszintén szólva nem nagyon tudom. Nem gondolkodtam rajta. A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni. Más értelemben igazak; ha például az űrhajózásról szólnak, ráérez bennük az ember arra a csendre, amely egészen más, mint a földi, arra a tökéletesen mozdulatlan nyugalomra… Akármit írnak le, mindig ugyanazt mondják: hogy az ember odafent sohasem lesz otthon. A Földön minden olyan alkalmi véletlenszerű, fa, ház, kert, az egyiket felcserélheted a másikkal, a horizont mögött másik horizont van, a hegyen túl völgy, de odafent egészen más a helyzet. A Földön az embereknek sohasem jutott eszükbe, milyen szörnyű az, hogy a csillagok nem mozdulnak; repülhetsz egy álló évig teljes hajtóerővel, akkor sem veszel észre változást. Repülünk, utazgatunk a Földön, és azt hisszük, tudjuk, mi a tér. Pedig azt nem lehet kifejezni.

8 hozzászólás