Gyula_Böszörményi IP 88

Eltűntem – most visszatérek!
Kezdem egy kis magyarázkodással. Eltűnésem elsődleges oka a munka volt. Mivel megbízást kaptam a Téli berek filmsorozat megírására, hirtelen nagyon komoly határidők kezdtek gyülekezni a látóhatáron. Az új Ambrózy regényt azonban nem szerettem volna a felénél félbehagyni, mert tapasztalatból tudom, hogy néhány hetes, vagy hónapos kihagyás után rettenetesen nehéz visszatalálni a történetbe. Ezért úgy határoztam, hogy lehetőleg minden percemet a regény befejezésére szánom, ami azzal járt, hogy a hétvégéket sem töltöttem pihenéssel.
Ennek eredményeként örömmel közöltem, hogy
ELKÉSZÜLT AZ ÚJ AMBRÓZY REGÉNY NYERS VÁLTOZATA!
A munkacím továbbra is „Nyughatatlan holtakˮ, de ez most valóban csak munkacím, ami egyáltalán nem illik az elkészült történethez, viszont egyelőre jobb ötletem nincs.
Mi is történt az eltelt több, mint egy hónap alatt?
Először is megjelent a LÚZER RÁDIÓ, BUDAPEST! befejező kötetet! Én magam még egyetlen példányt sem láttam belőle, de örömmel tapasztalom, hogy sokan már olvasták is, és nagyszerű véleményeket írtak róla itt, a moly.hu-n. Bizony, lezárult egy korszak, a Lúzer rádió nem dübörög többé. Ettől függetlenül kicsit reménykedem benne, hogy egyszer majd valamelyik színház újra előveszi a Lúzer rádió, Budapest! című musicalt, ami fájdalmasan rövid ideig volt műsoron a dunaújvárosi színházban, vagy talán egyszer valakinek eszébe jut, hogy folytassa a hangjátékot. Az is szóba került mostanság, hogy meg kéne próbálnunk pályázni egy Lúzer filmsorozatra, bár ez jelenleg elég reménytelennek látszik.
Ugyanígy felmerült néhány napja az is, hogy újra kéne próbálkoznunk az Ambrózy filmsorozattal, de egyenlőre ezzel kapcsolatban semmi biztatót nem írhatok. Hogy a hangjáték folytatódhat-e, az sem derült még ki. Az Ambrózy színdarab továbbra is fiókban hever. Jelenleg, ha jól számolom, hat különböző színháznál, rendezőnél, dramaturgnál parkol, de egyik helyről sem kaptam reményt keltő biztatást. Olyan érdekesség viszont előfordult, hogy egy bizonyos színház rendezője épp valami hasonló darabot keresett, én elküldtem neki az Ambrózyt, és három hónappal később a sajtóból értesültem róla, hogy kosztümös krimit fog rendezni: Agatha Christie Egérfogóját! Azt hiszem, én adtam neki az ötletet.
Aki rendszeresen olvassa a karcokat, az már bőven megtapasztalhatta, hogy ezek a dolgok bizony nagyon nehézkesen haladnak – ha egyáltalán haladnak.
Az eltelt időben – azonkívül, hogy sikerült befejezni a regényt – a legörömtelibb történés az volt, hogy remek beszélgetést sikerült online készítenem Dr Szomor Sándor címzetes rendőr ezredessel, egy valódi nyomozóval, aki hosszú évek óta a magyar detektívek történetét kutatja. Sándorral éppen az Ambrózy regények kapcsán barátkoztunk össze, mivel rengeteget segített az adatgyűjtésben, az 1900-as évek rendőrségi munkájának felderítésében. A beszélgetést a YouTube-on bármikor megnézhetitek: szerintem érdemes, hiszen sok érdekességet tudhattok meg Ambrózy báró korának valódi detektívjeiről, és persze arról, miként lesz valakiből nyomozó.
Amint tudok, újra jelentkezem, de most egy másik munkába kell kezdenem. Búcsúzzon helyettem egyik kedvenc magánzó detektívem, Hercule Poirot (és az őt alakító David Suchet), akinek teljes sorozatát ezekben a hetekben nézem újra.
Fotó: internet
beszélgetés Dr Szomor Sándor címzetes rendőr ezredessel:
https://www.youtube.com/watch…