Gyöngyi69 4


Összes kitüntetés 78


Kedvenc könyvek 82

Szabó Magda: Az ajtó
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Émile Ajar: Előttem az élet
Ildefonso Falcones: A tenger katedrálisa
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Ayn Rand: Az ősforrás
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Robert Merle: A sziget
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Mary Renault: A királynak meg kell halnia

Kedvenc szereplők: Atticus Finch, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Lady Macbeth, Oskar Schell, Sherlock Holmes

Kedvenc alkotók: Alessandro Baricco, Bartis Attila, Chaim Potok, Csingiz Ajtmatov, Eric-Emmanuel Schmitt, Fredrik Backman, Galgóczi Erzsébet, Jonathan Safran Foer, Lénárd Sándor, Ljudmila Ulickaja, Márai Sándor, Pásztohy Panka, Reményik Sándor, Robert Fulghum, Saulius Tomas Kondrotas, Stefan Zweig, Szabó Magda, Szegedi Katalin

Kedvenc kiadók: Cartaphilus


Aktuális olvasmányok

Peter Wohlleben: A fák titkos élete
Thomas Mann: A varázshegy
Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

>!
2017. november 19., 17:32
>!
2017. június 4., 10:30

Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket?

>!
2016. augusztus 23., 19:52

Utolsó karc

>!
Gyöngyi69

Fel vagyok háborodva! Hova süllyedhet még a világ, és benne az ember –csupa kisbetűvel?

Mai sürgősségis történet: Fiatal, csinos, rendezett, tiszta nő jött be saját lábán a sürgősségire. Nagyon rosszul volt, azonnal oxigénre volt szüksége, monitorozni kellett, és úgy általában rossz állapotban volt. Kiderült, hogy rosszul lett a buszon, elveszítette az eszméletét is. Az utasok közül SENKI, egy ember nem kérdezte meg tőle, hogy mi a baja, nem kell-e segíteni, pedig voltak jó páran körülötte. A mellkas CT alapján kétoldali tüdőembóliája volt, amibe akár bele is halhatott volna, míg –saját lábán, fulladva, lilán az oxigénhiánytól – betámolygott a kórházba. Tőlünk az intenzív osztályra került.

Mit éreznének vajon azok az emberek, akik ma ennek szemtanúi voltak a reggeli járaton, ha holnap a hozzátartozójuknak történik valami baja, és senki, de senki nem megy a segítségére, átnéznek rajta? Ha fiuk, lányuk, unokájuk kerül életveszélyes állapotba, és az, aki segíthetne, elsétál onnan, keresztülnéz rajta?
Nem félnek az ilyenek, hogy ha nekik lesz szükségük mások jóindulatára, akkor csak magukhoz hasonlók veszik majd körül?

Elkeserítő.

14 hozzászólás