Gyöngyi69 7



Kedvenc könyvek 106

Szabó Magda: Az ajtó
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Émile Ajar: Előttem az élet
Ildefonso Falcones: A tenger katedrálisa
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Ayn Rand: Az ősforrás
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Robert Merle: A sziget
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Mary Renault: A királynak meg kell halnia

Kedvenc szereplők: Atticus Finch, Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Lady Macbeth, Oskar Schell, Sherlock Holmes

Kedvenc alkotók: Alessandro Baricco, Bartis Attila, Chaim Potok, Charles Dickens, Csingiz Ajtmatov, Eric-Emmanuel Schmitt, Fredrik Backman, Galgóczi Erzsébet, Herczeg Ferenc, Jonathan Safran Foer, Lénárd Sándor, Ljudmila Ulickaja, Márai Sándor, Pásztohy Panka, Reményik Sándor, Robert Fulghum, Saulius Tomas Kondrotas, Stefan Zweig, Szabó Magda, Szegedi Katalin

Kedvenc kiadók: Cartaphilus, Kalligram

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Stefan Zweig: Az érzések zűrzavara
Jókai Anna: Ne féljetek!
>!
2020. május 25., 09:03
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1930
218 oldal · Fordította: Kiss Dezső
>!
2020. május 19., 12:20
>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2010
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639903203
7 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Gyöngyi69

Életkép egy orvosi váróból:
65 körüli férfi szólítja meg egy másik beteg hölgy hozzátartozóját. Emeséli, hogy a felesége 2,5 hónapja kapott agyvérzést. Azóta kétszer feküdt már az intenzíven, Pécsen, és itt, a helyi kórházban.
Tudja, vannak férjek, meg feleségek egy házasságban. Együtt élnek, de mi társak vagyunk… Az orvosok semmi jót nem ígérnek, de megmozdult a keze már, meg egy kicsit a lába is… Tudja, mikor történt, én teljesen összeomlottam, most kezdem összeszedni magam. A férfiember senki ám a nő nélkül, akit szeret! Tudja mi a furcsa? Nem is az esték, hanem a reggelek a szörnyűek, mikor felébredek, és rájövök, hogy egyedül vagyok… Az a baj, hogy nem tud nyelni… Most lett nyugdíjas szegénykém, nekem még van három évem, azt gondoltuk, majd megyünk mindenfelé… Mikor mondani akar valamit, csak összekoccannak a fogai szegénynek… Virslit eszek virslivel, mert azt csak bele kell dobni a vízbe, megfőzni, aztán kész. Az automatát viszont a mai napig nem tudtam megtanulni, pedig a lányom is megmutatta… Azt mondták, nem fogom tudni hazavinni, mert mit csinálok majd vele otthon? De nem bánom én, hazaviszem, majd ápolom, nem hagyom bent sehol.
Közben a nő hozzátartozója végzett, elköszöntek.
Még 32 egészségügyben töltött év után is mélyen megérintenek az ilyen történetek.

1 hozzászólás