gri 0




Kedvenc könyvek 4

Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Niccolò Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja
Niccolò Ammaniti: Magammal viszlek
Szabó Magda: Az ajtó

Aktuális olvasmányok

Stephen King: Az írásról
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Kevin D. Mitnick – William L. Simon: A legendás hacker 2. – A behatolás művészete
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Lázár Ervin: Buddha szomorú
Jane Juska: Szex és nyugdíj
Kaffka Margit: Álom
Kalas Györgyi: Anyakönyv
Szalai Vivien: Hamis gyönyör
Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap
Levendel Júlia: Szabad vagy
Tatyjana Tolsztaja: Mamutvadászat
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Anthony Burgess: Gépnarancs
Baranyai András: Apa

Stephen King: Az írásról Értekezés a mesterségről

>!
2023. december 17., 09:46
>!
2023. december 17., 09:46
>!
2023. december 17., 09:44
>!
2012. szeptember 26., 09:47
>!
2012. szeptember 20., 10:57

Jane Juska: Szex és nyugdíj Egy hatvanhat éves nő memoárja

>!
2012. február 13., 15:08

Kaffka Margit: Álom Kaffka Margit kiadatlan elbeszélései

>!
2011. szeptember 28., 11:14

Kalas Györgyi: Anyakönyv Terhesség, szülés, Abigél

>!
2011. szeptember 21., 06:31

Szalai Vivien: Hamis gyönyör Egy luxusprostituált vallomásai

>!
2011. szeptember 8., 16:49
>!
2011. június 14., 12:08
>!
2011. június 6., 19:47
>!
2011. április 3., 13:51
>!
2011. április 3., 12:26
>!
2011. április 3., 12:25

Utolsó karc

gri>!

„A rá következő hétfőn, amikor szokásom szerint elhajtottam a dallasi Nyugati Neely utca 214. előtt, a kocsifelhajtón hosszú, szürke halottszállító parkolt.”
… Deák Ferenc tér – inkább csak valamiféle reflexként lépek az ajtóhoz, aztán ki, és tekintetemmel, mint westernhősök a vadnyugaton, végigpásztázom az utat a mozgólépcsőig, hogy olvasás közben senkibe ne ütközzek bele.
Szóval… „szokásom szerint elhaj…” – mi volt ez?
Felkapom a fejem, kissé idegesen keresni kezdem a forrást, ami ennyire ideget érintett. Megtalálva egy félmosolyt nyomok a szembejövők nagy örömére.
Atyaég, micsoda formák! Azt hiszem, most én vagyok az egyetlen kivétel az alól a szabály alól, hogy a nők nem szokták egy az egyben, több másodpercen keresztül nézni a férfiak fenekét. Mit nézni? Bámulni.
Úgy emlékszem, már a múltkor is láttam ezt a srácot, akkor egy lánnyal volt. Most egyedül… Hm.
„szokásom szerint elhajtottam a dallasi Nyugati Neely utca…”
Próbálom elterelni a figyelmem, és a mögötte sétáló lányra szegezem tekintetem, de egyszerűen nem tudok másra nézni, csak a korábban felfedezett formákra. Aztán próbálom tágítani a perspektívát, és megnézem az öltözékét. Hm, sportos és elegáns, vitorlás cipő, boka fölött végződő nadrág (ami sosem tetszett persze, de most). Az arcát hátulról nem látom, de a járása magabiztos, biztonságot sugárzó.
Ez a helyzet így egyre kínosabb. Hol a barátnője? Kidobta? Ő dobta a lányt? Vagy éppen ma a lánynak nőgyógyászhoz volt időpontja?
„dallasi Nyugati Neely utca 214. előtt, a kocsifelhajtón…”
Nem bírom ezt. Mi lenne, ha odamennék és megszólítanám. De illik ilyet egy nőnek? Aaa, kit érdekel.
Álljálljállj. Hülye vagyok én, hogy nem bírok a bugyimban maradni?
A mozgólépcsőhöz érünk. Ő a bal oldalihoz megy, nekem a jobb oldali esik lábra. (Észrevehettem volna a jelet, de a nők az ilyen egyértelmű jeleket hajlamosak fordítva értelmezni.)
Már csak nézem a betűket, de nem állnak össze szavakká és egyre erősebben szorongatom a kindle-t.
Oké. Tuti nincs diplomája, meg nem lehet beszélgetni vele. Biztosan nem hallgat Rahmanyinovot (a Zero 7-t meg nem is ismeri) és nem tudja hány méteres a futópálya a Margitszigeten. Nem tud olvasni, sosem adja át a helyét, az ágyban durva!!!!!!!!!
A mozgólépcső lassan vízszintesbe kerül. Ahogy lelépünk, ő balra el, én pedig jobbra. Az élet mindig eldönti az ilyen helyzeteket.
„…a dallasi Nyugati Neely utca 214. előtt, a kocsifelhajtón hosszú, szürke halottszállító parkolt. A két elhízott hölgy a teraszon állva figyelte, ahogy két sötét öltönyös férfi egy hordágyat tol a kocsi hátsó részébe.”

Kapcsolódó könyvek: Stephen King: 11/22/63

Stephen King: 11/22/63
1 hozzászólás