GretaChevelle 2



Kedvenc könyvek 4

Kami Garcia: Unbreakable – Törhetetlen
Veronica Roth: A beavatott
Veronica Roth: A lázadó
J. K. Rowling: Harry Potter

Aktuális olvasmányok

Stephenie Meyer: A burok
Lisa Jane Smith: A visszatérés – Árnyéklelkek
George R. R. Martin: Trónok harca
Dan Brown: Inferno
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Veronica Roth: A hűséges
Margaret Moore: Repülj velem!
>!
2011. március 10., 19:42
>!
2016. január 16., 19:35
>!
2017. január 12., 19:17
>!
2017. február 10., 19:17
>!
2017. március 9., 19:16
>!
2017. március 16., 19:17

Utolsó karc

>!
GretaChevelle
Molyolók saját írásai

"- Lyn? Szeretnél te következni?
Négy perccel ezelőtt még kapásból rávágtam volna, hogy nem. De most azon kaptam magam, hogy valamiért nagyon szeretnék vezetett lenni.
– Igen –bólintottam. Klint arcán valami különös kifejezés suhant át, miközben mögém jött, és bekötötte a szemem.
Ahogy elsötétedett előttem minden, éreztem, hogy minden izmom megfeszül, és egy pillanatra még levegőt sem kaptam. A hangok és zajok hirtelen felerősödtek körülöttem, és éreztem minden lágy fuvallatot a bőrömön. Soknak tűnt az az idő, amit ott álltam a sötétségben, teljesen egyedül.
Aztán egyszer csak egy kéz kulcsolódott az enyémbe, mellkas simult a hátamhoz, és szép lassan elindultunk. Szívem a torkomban dobogott, és úgy éreztem, mintha a lábaim nem is az enyémek lennének. De valamiért mégsem féltem. Vezetőm olyan határozott volt, ugyanakkor pedig gyengéd, hogy egy pillanatig sem kételkedtem benne. Persze sejtettem, hogy ki lehet az. A magasságából, a mozgásából és az érintésből arra következtettem, hogy biztosan egy fiú, vagyis akkor csak Ralph lehet az. Ez megnyugtatott, mert egy lánytól sokkal nehezebben fogadtam volna el a vezetést.
Az idő egészen sajátosan telt a kendő alatt. Az elején úgy éreztem, gyorsan haladunk, de aztán az út felénél elkezdtem kicsit bizonytalankodni abban, hogy mégis mikor érünk már oda az udvar túlsó végébe. De amikor már kezdett volna rajtam eluralkodni a félelem, megálltunk, a kendő pedig lekerült a szememről. Hunyorognom kellett a hirtelen fényviszonyok miatt, és megfordultam, hogy Ralph szemébe nézhessek.
– Köszö… -kezdtem, de amikor megláttam, ki áll mellettem, elakadt a lélegzetem.
Nem Ralph volt a vezetőm. Nem ő vezetett végig az udvaron. Nem őrá bíztam magam az elmúlt percekben. Nem ő fogta a kezem, a hátam és a derekam…"
http://greta-chevelle.gportal.hu/gindex.php?pg=37102789…

1 hozzászólás