Gregöria_Hill 31




Kedvenc könyvek 37

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
E. L. Doctorow: Ragtime
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés
Katherine Mansfield: Egy csésze tea
Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943)
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Hunyady Sándor: Aranyifjú
Itóka: Ady Párizsban
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Alan Lightman: Einstein álmai
Enrico Brizzi: Jack Frusciante otthagyta a bandát
Ewan McGregor – Charley Boorman: Long Way Round

Kedvenc sorozatok: A szingli fejvadász

Kedvenc szereplők: John Keats

Kedvenc alkotók: Antoine de Saint-Exupéry, Douglas Adams, E. L. Doctorow, F. Scott Fitzgerald, Frank O'Hara, Hunyady Sándor, Krúdy Gyula, Nádasdy Ádám, Pilinszky János, Raymond Chandler, Szerb Antal, Takács Zsuzsa


Aktuális olvasmányok

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek
Farkas Zoltán: Hosszú hétvégék Magyarországon
Arthur Rimbaud: A részeg hajó
>!
2022. január 17., 21:21
>!
Osiris, Budapest, 1999
222 oldal · ISBN: 9633795990
>!
2022. január 5., 15:02
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
198 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631520463

Arthur Rimbaud: A részeg hajó Arthur Rimbaud összes művei

>!
2021. augusztus 7., 15:24
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
344 oldal · ISBN: 9635471998

Utolsó karc

Gregöria_Hill>!
Egy költő – egy vers

Karinthy Frigyes: Vacsora

Recitativ

Harminchárom éves koromban, március vége felé
Meg voltam híva vacsorára Lórántékhoz –
Tizenhárman ültünk az asztalnál – (le kell kopogni)
Gondoltam, valaki meghal.

Rántott bárány volt, ugorkasalátával
(Nem beszélve az előételekről)
Vörösbor, jócskán – nekem még a kenyér is ízlett
Kenyér is ízlett.

Később egy vöröshajú hölgy jött, bizonyos nevezetű Olga,
Akiről előzően suttogtak mindenfélét.
Leejtette a szalvétát a lábamra, ő maga emelte fel,
Mondtam neki, köszönöm.

Aztán valaki említette, meghalt az a Kovács,
Mások kimondták azt a szót: élet, mások: szerelem.
És senki el nem ájult és nem ordított fel senki
Igyekeztem mosolyogni.

Valaki átnyúlt az asztalon a kenyerestálba,
Mondtam, tessék az enyém én majd kapok mást
Bort is töltöttem többeknek, Kövess úr észrevette,
Hogy nekem nem maradt.

Még mondta is: kedves mester, miért olyan rosszkedvű?
Hát, feleltem, holnap az a megbeszélésem lesz.
Ó, mondta hízelegve, ha engem hallana,
Ahogy mindenkinek mondom.

Biztos, folytattam, valaki hamisan informálta az igazgatót,
De ki lehetett az, kérdezték itt is meg ott is.
Jávor úr is kérdezte, ki lehetett az?
Ránéztem tünődő arccal.

Éjfél felé kimentünk a parkba sétálni,
Én előrementem a fák közt leültem egy padra és sírtam,
Mire visszaértem, egy szolga hozta a levelet,
Hogy azonnal mennem kell.

Azután beszélték, hogy Jávor harminc milliót keresett,
Kövess odafordult, azt mondta, az szép pénz.
Kérdezték tőle rólam, mit szól ehhez az ügyhöz?
Vállat vont és elnézett.

Másvalaki is kérdezte, haragosan legyintett
De kérem, szólt közbe egy harmadik, hisz maga mondta…
„Nem igaz!” – kiáltott haragosan – de már nem voltam ott akkor,
És az első villamos csilingelni kezdett.

Kapcsolódó könyvek: Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek

Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek
1 hozzászólás