Gregöria_Hill 5



Kedvenc könyvek 35

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
E. L. Doctorow: Ragtime
Antoine de Saint-Exupéry: Éjszakai repülés
Katherine Mansfield: Egy csésze tea
Peter Carey: Oscar and Lucinda
Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943)
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Hunyady Sándor: Aranyifjú
Itóka: Ady Párizsban
Tore Renberg: Szerettem másképp is
Alan Lightman: Einstein álmai
Enrico Brizzi: Jack Frusciante otthagyta a bandát

Kedvenc szereplők: John Keats

Kedvenc alkotók: Antoine de Saint-Exupéry, Douglas Adams, E. L. Doctorow, F. Scott Fitzgerald, Frank O'Hara, Hunyady Sándor, Krúdy Gyula, Nádasdy Ádám, Pilinszky János, Raymond Chandler, Szerb Antal, Takács Zsuzsa, Tore Renberg

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Kornis Mihály: Végre élsz
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
John Barton: Designs from the interior
João Correia Filho: Lisbon in Pessoa
Bárány Tamás: Félszárnyú Pegazus
Shannon McKenna Schmidt – Joni Rendon: Regényes úti célok
>!
2019. január 10., 10:22
>!
2019. január 1., 13:20
>!
2019. január 5., 14:46

João Correia Filho: Lisbon in Pessoa A Tour and Literary Guide of the Portuguese Capital

>!
2017. február 4., 15:52

Bárány Tamás: Félszárnyú Pegazus A XX. századi magyar prózairodalom onto-, anto- és antilógiája

>!
2017. november 19., 19:06
>!
2017. február 20., 20:49
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Gregöria_Hill

2018.

Hosszú, csak érdeklődőknek.

87 könyvet olvastam, ennél nem is akarok többet, desőt inkább kevesebbet, ami egyébként 2018-ban is egy célkitűzés volt, csak nem sikerült megvalósítani. Ez most fogadok hülyén hangzott! Mondjuk nem a kanapén akarnék dögleni helyette és tévét nézni, maradjunk ennyiben. Pláne, hogy ezek között nem egy 6-7-800 oldalas is volt.

2018-ban is megcsináltam a Várólistacsökkentést (mint 2011. óta mindig, nem mintha ettől fogyott volna a várólistám), a 19 nemzetet, az Új vizekent, a Könnyűnyárit és a Mindennapi novellát. Az az igazság, hogy én még mindig nem unom a (jó) molyos kihívásokat, akkora molyos és elvi várólistám van, hogy a kutyafaxához is tudok csak onnan választani és már nagyon régen volt olyan problémám, hogy nem tudtam, mit olvassak öt évre előre. Mondjuk úgy, hogy motivál a határidő, ami elég fura, mert amúgy a munka világában leginkább nem, pedig itt tétje sincs igazából, mégis nekem ez jó.

Mindeközben olvasok @NannyOgg nak erre a kihívására is: https://moly.hu/kihivasok/the-great-american-novel, és kezdem esélyes győztesnek érezni magam :) 2018-ban például rengeteget olvastam erre, voltak nagy csalódások, nagy felfedezések és nagy hiánypótló olvasások is (jézusom, miket nem olvastam, és diplomám van). Persze emiatt meg kevés magyart olvastam és kevés kortársat. Damn it.

Legjobb versesek: Pablo Neruda – Veinte poemas de amor y una canción desesperada szerintem ez kozmikus. Gyönyörű, mint Keats. És most spanyolul olvastam. És ki tiltja meg, kire gondoljak hazafelé menet a q.va 9-es buszon. Második helyezett a Rosmer-kötet, a Hátsó ülés és a Szálinger Balázst nagyon kedvelem, EZ még nincs meg, de sokat várok tőle :). Egyébként szégyenletesen kevés verset olvastam tavaly, mintha már költészet napi kihívás se lett volna, vagy csak nem vettem észre. Pedig azt is szerettem.

Legjobb novellás: Ámosz Oz, és én szerettem még a Hornby-kötetet is, sok másokkal ellentétben. Máskülönben Kosztolányi és Krúdy majdnem minden évben egy végső menedék, ha már nagyon sok szemetet találtam összesöpörni véletlenül. Szerencsések vagyunk Mink Magyarok! Nem-e. Hozzáteszem, ez az év nem volt annyira kiemelkedő novellákban nekem, hiába is olvastam háromszáz valamennyit sajnos.

Legjobb hiánypótló magyarok közül vita nélkül A séta, külföldiek közül a Truman Capote: Hidegvérrel és a Moby Dick. Utóbbi amúgy nagyon kívül van a komfortzónámon, mégis heteken át tisztára lázban tartott. Jó volt!

Megkedvencelni ritkán szoktam, szerintem tavaly csak egy ilyen volt, a Rém hangosan, illetve a Moviegoert megvettem bookdepon, annyira kellett, hogy nem tudtam alunni:) Ezek egyben legjobb újak is, még nem olvastam tőlük.

Az amerikaiak közül a Salamon ének, a hülye című Repül a nehéz kő leánykori nevén All the King’s Men és az Eugenides volt még nagy olvasmányélmény, kompenzálják a csalódásokat. A Salamon-éneknek a nyitójelenete… epic.

Csalódás is volt, tavaly számomra a legnagyobb a Véres délkörök, hát jesszus, és Gombrowicz (szerintem) túlértékelt novellái, melyekkel semmiféle kapcsolódási pontot nem találtam.

A nagy kérdőjel meg Carpentier, akinek bele vagyok zúgva ebbe a kötetébe, a többit meg egyelőre nem érzem.