gratiarum_actio 0




Aktuális olvasmányok

Krasznahorkai László: Háború és háború
Radó Polikárp (szerk.): Aranyszájú Szent János homíliái a Római-levélhez
Caroline Leaf: Ki kapcsolta ki az agyam?
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
Jeanne Siaud-Facchin: Túl tehetséges ahhoz, hogy boldog legyen?
Karl-Heinz Menke: Krisztus a létezés értelme
David Daiches: A regény és a modern világ
Sheri Van Dijk: DBT Made Simple
Martin Buber: Én és Te
Wayne Grudem: Systematic Theology
Arisztotelész: Rétorika
Lee Strobel: A Jézus-dosszié
Vekerdy Tamás: Belső szabadság
Lynette R. Muir: The biblical drama of medieval Europe
Szeredi Péter – Lukácsy Gergely – Benkő Tamás: A szemantikus világháló elmélete és gyakorlata
Keith E. Small: Textual Criticism and Qur’ān Manuscripts
Korán / A Korán világa
David R. Hawkins: Erő kontra erő
Fritz Gesing: Kreatív írás
Antonio R. Damasio: Descartes tévedése
Rafael Tomás Caldera: A szeretet természetéről
Sípos Ete Álmos: Az igazsághoz ragaszkodva
Søren Kierkegaard: Vagy-vagy
Cserháti Sándor: Az Újszövetség teológiája
Kenneth Schenck: Bevezetés Philón életéhez és írásaihoz
Fabiny Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története I.
Biblia
Irénée de Lyon: Contre les hérésies
Michael S. Northcott – R. J. Berry (szerk.): Theology After Darwin
George M. Marsden: Fundamentalism and American Culture
>!
2021. április 7., 09:51
>!
Magvető, Budapest, 1999
228 oldal · ISBN: 9631421252

Caroline Leaf: Ki kapcsolta ki az agyam? Hogyan változtassuk meg a gondolkozásmódunkat?

>!
2020. június 8., 01:13
>!
Denton 2000, Szentendre, 2019
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630816878 · Fordította: Dávidházi Krisztina

L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve Szülőkről felnőtt gyerekeknek

>!
2020. április 20., 11:08
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9789633046203 · Illusztrálta: Pásti-Kovács Nóra
>!
2020. február 2., 21:22
>!
Park, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789633554920 · Fordította: Kiss Kornélia

Karl-Heinz Menke: Krisztus a létezés értelme Krisztológia a relativizmus korában

>!
2020. január 1., 13:04
>!
Kairosz / Paulus Hungarus, Budapest, 2002
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639484115 · Fordította: Hankovszky Tamás, Tóth Mihály
>!
2019. augusztus 17., 23:18
>!
Európa, Budapest, 1976
248 oldal · ISBN: 9630716917 · Fordította: Zombory Erzsébet

Sheri Van Dijk: DBT Made Simple A Step-by-Step Guide to Dialectical Behavior Therapy

>!
2019. február 22., 16:29
>!
2019. február 2., 19:20

Wayne Grudem: Systematic Theology An Introduction to Biblical Doctrine

>!
2018. június 1., 20:51
>!
2018. március 17., 08:50
>!
2018. február 17., 00:06
2 hozzászólás

Vekerdy Tamás: Belső szabadság Elég jó szülő – elég jó gyerek

>!
2018. január 3., 19:24
>!
2017. október 16., 18:58
>!
2017. április 26., 22:46

Fritz Gesing: Kreatív írás Mesterfogások íróknak

>!
2016. augusztus 25., 12:17

Antonio R. Damasio: Descartes tévedése Érzelem, értelem és az emberi agy

>!
2016. július 21., 09:06
>!
2015. szeptember 29., 03:05
>!
Gondolat, Budapest, 1978
1116 oldal · keménytáblás

Fabiny Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története I. A prekritikai korszak: az első századtól a reformáció koráig

>!
2015. szeptember 10., 11:35

Biblia

>!
2015. január 6., 14:42
>!
2014. november 22., 10:19

George M. Marsden: Fundamentalism and American Culture The Shaping of Twentieth-Century Evangelicalism 1870–1925

>!
2014. szeptember 29., 22:28

Utolsó karc

gratiarum_actio>!

Weöres Sándor: Harmadik szimfónia

1.

Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas –

Küldd néki töretlen álmodat,
míg magad vagy a vadász meg a vad,
s nem szűnhet kerge futásod.
Győznöd se lehet, veszned se szabad :
a hályogos sűrűség alatt
vermed hasztalan ásod.

Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj –
az üresség öntözi szélét!
A rét, a liget
itt mind a tied,
de nem lelhetsz soha békét.

Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
s néz a hatalmas.

A múlt se pihen :
új percek méreg-csöppjeiben
elomolva őrzi részét.
A holt vadlúd, bár tolla se lebben,
röpül zúgó szárnyú seregben,
s röptében üli fészkét.

A jövő nem vár, előre arat :
a most ömlő sugarak
a holnapi gyermek
rózsás bőréről csiripelnek.

Ne kérd a veremtől jussodat.
Te vagy a vadász és te vagy a vad
s távol, a hatalmas : az is te magad.
Ő odafönn
merev csillámu közöny,
és sorba burkolt lénye idelenn
rengés, mely sohasem pihen,
s a két arc : az Igaz és a Van
összefordul mámorosan,
mint a Nap meg a tenger
nézi egymást ragyogó szerelemmel.

Küldd néki töretlen álmodat!
mert szíved éber-álma,
mint légen a pára,
átlódul a pályán,
s fönn sajog a menny hajnal-koronáján.


Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas –

Kereplőként űzöd körbe magad,
rab vagy, de keserved álma szabad
s igazad az álom, a röpke!
A szikla, ha rávésed jajodat,
többé nem szikla : élő te-magad,
s föllibben a fellegekbe!

Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj –
az üresség öntözi szélét!
Sugarak izzó füzére alatt
meglelheted százszor sírodat,
mégsem lelhetsz soha békét.

Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.

Te vagy a vadász és te vagy a vad
s a pálya is, minden te magad
– madárka sír, madárka örül –
piros gerendák közül kidagadva
tág szemmel nézel magadra.

2.

Rikolt a páva veled,
tipeg az éjbe veled,
elveszti nyúlt vonalát
a futórózsa veled,

odafönn villámló kútnál
remegő gyöngy közt aludtál –
kikkel egy-éjbe jutottál,
mindannyival oda futnál.

Rikolt a páva veled –
rád-kúszó rózsa remeg,
a mező nyers illata
nedves csókjára pereg.

Sír a liliom,
a sáska is –
hogyha lehetne,
szánna is.
Csak a könny csorog
a szirmon, a fán –
ki merne sírni
igazán?

Ki merne súgni neked
arról, hogy mi lett veled?
melyik ég rejti helyed?
őrzi-e gyöngyeidet?

Ki egét elhagyta, lássa :
habos örvény a lakása,
fedelének éj az ácsa,
sötétség a kalapácsa.

Tipeg a páva veled,
remeg a rózsa veled,
fáradtan rád-hajlanak,
megosztják alvó-helyed.

Itt minden örömbe
bogárka vész,
s a fájdalom mélye
tiszta méz.

Hét szín mozog itt
és hang-özön :
egyetlen, arany csend
volt odafönn.

Színek közt gyúl a szemed,
hangok közt zsong a füled –
kívánsz-e búcsúzni, mondd,
vagy itt lenn jobb a helyed?

Odafönn villámló kútnál
remegő gyöngy közt aludtál –
remegő gyöngy közt a kútnál
tán már aludni se tudnál.

Hegyekkel játszik az út,
a tücsök dobja pereg,
rád-kúszó rózsa remeg.
Rikolt a páva veled –

3.

Tűzhabos, bársonyos tereken át
keresem szárnyának pille-porát.
Ormokon,
kő-fokon
kutatom fátyla nyomát.

Leheletét
szél verte szét,
lángja kormát vas-pohárban
őrzi a sötét.

Jégszirmos hegyeken át,
csatakos völgyeken át
kérlelem, keresem :
ápolná kegyesen
sápadt kis mécsesem fénysugarát.

Ide se lát!
Ide se lát!
Alszik és álmában épít
ablaktalan tükör-palotát!

Hasztalan üldözöm zajban, csendben,
nem érem el soha : itt van bennem,
vad futásommal ő űzi magát,
mécsesem fénye az ő kicsi foglya,
vézna, ijedt fény, mégis beragyogja
a végtelen tükör-palotát.

Rögökön, fellegeken, kék vidéken
siető léptemmel el nem érem :
szívemben szövöget
napokat, éjeket,
a kinti sokszínű szőnyeget
benn szövi mind,
bennem szőtt szőnyegen
odakinn keresem,
míg ezer mintája szüntelen
körbe kering.

De néha meglátom
– igaz-e, vagy álom –
mikor a kerek táj télbe hajol,
s a jeges réteken
minden csak sírverem,
s lenn fekszem, földdé vált fekete holt.
Homályos tereken,
idegen egeken
sebzetten bukdos a légen által,
és rekedt, színtelen víjjogással
lezuhan a jég alá!
lezuhan a jég alá!
A mélység föllazul,
villogó gyöngy-habot ont
és megint elsimul,
és minden fekete, holt.

Leheletét
szél verte szét,
lángja kormát vas-pohárban
őrzi a sötét.

Jég alatt, nem-múló percemen át
őrizem simuló pille-porát.
S a fényben szüntelen
szaladó éveken
tű-fokon
csókolom
ujja nyomát.

Kapcsolódó alkotók: Weöres Sándor