Goofry P 11



Kedvenc könyvek 27

József Attila: József Attila összes versei
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Krasznahorkai László: Sátántangó
Bartis Attila: A nyugalom
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
Tormay Cécile: Az ősi küldött
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Torey Hayden: Egy gyerek
Romhányi József: Szamárfül
Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Szentkuthy Miklós: Az alázat kalendáriuma
>!
2017. augusztus 20., 08:10
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Goofry P
Irodalmi díjak

VI. Merítés-díj

Sziasztok, molyok!
Mi vagyunk azok, akik szakmányban és acélosan szüreteljük le minden év kortárs magyar szépprózájának nyomatos termését. Hatodjára vagyunk így ezzel. Gyűrünk, favorizálunk, és nonstop listázunk. Magyarán szépecskén prosperál a Merítés-díj zsűrijének fikciós próza szekciója. Ebben az évadban is, sok egyéni dilemmát követően, hoztuk össze kis közösségünk tízre leszűkített kollektív listáját. Igen, jól gondoljátok, kúlok vagyunk. De ez a karc nem rólunk kell szóljon, hanem a nyomatokról. Egészen pontosan a tízes fokozatú dobogónkról lemaradt könyvekről. És hogy az elszeparált fölözetünk alatt is vannak esszenciális színezetek, arra bizonyság ez a karc.
Most pedig mocskosul részrehajló leszek, mert a sort egy személyes kedvencem propagálásával kezdem meg, és erősítésként két díjosztótársam frappáns bejegyzését citálom ide támasztékul:

Kezdetnek jöjjön tehát az Író, aki 2in1 még fotós is. Bevallom, ez a duális kapcsolódás a lehető legjobb alkotói kombót adja ki számomra.
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
„Az eltűnt idő nyoma egy igazán különleges alkotás, amely egyszerre szól életről és irodalomról, fényképezésről és emlékezetről, valamint az egyik legjobb és legfigyelemreméltóbb szerzőnkről egyaránt – egy olyan kötet, ami egyszerre ráz meg és gondolkodtat el. Véleményem szerint ennek a kiadványnak ott a helye mindenki polcán, ha fényképez, ha nem…” @giggs85
A félbemaradt mondat aztán másutt így folyatódik:
„(…) ez így pontosan arra jó, hogy ezt az emberi viszonyt a saját emberi viszonyunkkal párhuzamba állítsuk. A vizualitással, a képekkel, és akkor már a cenzúrával, az illemmel, minden szóba kerülhetővel kapcsolatos viszonyunkat, bezárólag (ha már a hátsó borítón ez áll) hogy akkor mit ott vagyunk-e, ahol jó nekünk.” @balagesh

Egy olyan tavaly megjelent könyvvel folytatom ezt a felsorolást, amit szívesen láttam volna a short-listánkon, de a sors, ha úgy tetszik, a közösség kollektív döntése nem ezt hozta.
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről
„A hangulat megdöbbentően erős, pedig már láttam, olvastam ilyet. Azazhogy, csak ilyesmit. Elejétől a végéig belengi valami baljós. Lepusztult, egykor élénk vidéki település, a megszokás maga mögött alkoholizmust, nyomort és elkeseredettséget hagy azoknak, akik utóvédnek maradtak.
Mindezek ellenére a könyvnek lelke van, de elhagyja a lapokat, hogy később visszaszálljon beléjük. A konklúziója pedig lehetne akár az is, hogy mind hiába. A léleknek elég akár csak egyszer is kihagynia, a sivárság örök, és az is fel lesz falva, akinek jó a szándéka.” @Cipőfűző

Krasznahorkai orbitális kedvencem. Tőle speciel bármennyit megbírok. Nagy formátumú szöveg ömlesztése mindig egyfajta szigorú letisztultsággal párosul.
Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
„Engem ez a írás a Búcsúszimfóniára emlékeztet, minden lehetőség benne van, ami kell egy zenekari mű előadásához, felvillannak a robusztus mondatok, megjelenik a Krasznahorkaira jellemző hangulat, de egyre kevesebb marad belőle, majd elhal a dallam.” @olvasóbarát
„Míg A Manhattan-terv elvarázsolt, addig az Aprómunka a végén csattant nagyot, ilyen értelemben rokona ennek a könyvnek. Van egy egyre erősödő érzésem, miszerint a három könyv meglehetősen összefügg, egy nagyon komplex kérdést boncolgat KL, de ahelyett, hogy hagyományos nagyregénnyé gyúrta volna össze, inkább megjelentek külön-külön az egyes részekhez tartozó impressziók.” @AeS
„Bár hosszabb lett volna.” @ppeva

Nagyra tartom a dokumentarista érzékkel bíró Závada Pál munkásságát. A terítékre került legújabb könyvét is mélyen szántó levéltári vagy emlékirati kutatómunka előzte meg. Prózájára jellemzően ezúttal is intenzíven ráfekszik a történelem adta sorsfordító nehézkedés elkeverve (de nem rázva!) némi hozzáadott fiktív komponenssel.
Závada Pál: Hajó a ködben
„én örültem neki, hogy visszatért ehhez az elbeszélési módhoz, amiben folyamatosan változtatja az elbeszélő személyét, ezt mesterien csinálja, és talán egyedül ilyen színvonalon a kortárs magyarban. Ez persze magával hoz egy kis »szárazságot«, mert egyrészt, ha minden váltásnál stílust is váltana, akkor az szétverné a szöveget, gondolom én, másrészt ez a tényszerű elbeszélői stílus erősíti a történelmi visszaemlékezés hangulatát.” @Csabi
„A regény egyébként a fikció és valóság tökéletes egyvelege, mélyebb előismeret nélkül nem tudjuk, hogy melyik a fiktív rész, ez esetleg zavaró lehet. A fikció a mozgó, a játékos összetevő, a valóság statikus tényszerűségével szemben.” @cipőfűző

Aztán ezzel a dehonesztáló futott még jelzővel muszáj néhány szót ejtenem
Solymosi Bálint: Vakrepülés című könyvéről.
„Szatirikus, pofátlan és bölcs regényvilág, feltartóztathatatlanul hömpölyög benne a jobb-rosszabb minőségű alkohol, kénes sárgára festi a dohos falakat a nikotin, hemzsegnek benne a láz fűtötte, feltérképezni való testek és elmék, bömböl, ordít a rakenroll, közben ott ólálkodik az egész körül az ijesztő, velőtrázó csönd.
Egy képtelenül eleven, összetéveszthetetlen, blazírt fahangon elmotyogott, mégis jó szagú prózanyelven zajló tudósítás egy már letűnt, de valahol mélyen még mindig megtalálható világról, és abban is egy szem életről, ami szinte semmilyen könyörületet nem érdemel.
Mindenütt jó, ahol mi nem vagyunk.” @Zero

Utóvégre, saját hangon szólva azt remélem, hogy szerfölött kíváncsiak vagytok már, melyek az általunk Merítés-díjra érdemesnek tartott, lefölözött alkotások. Nyugivér, a tíz írót adó névsorra már nem kell sokáig várnotok. Jó volna, ha minél több olvasnivalót választanátok majd erről a hamarosan megjelenő listáról. Mert ne feledjétek, a közönségdíjas mű kiválasztásánál nagyban számítunk rátok. És egyáltalán, olvassatok többnél több kortárs magyar író tollából folyt szépprózát.
Olvass, hogy legyél!
Én beszéltem.

Képadatok: spoiler

Kapcsolódó könyvek: Závada Pál: Hajó a ködben · Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak · Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma · Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről · Solymosi Bálint: Vakrepülés

Závada Pál: Hajó a ködben
Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről
Solymosi Bálint: Vakrepülés
1 hozzászólás