CaptainV IP 4

Polihisztorképző 2024 | 3/12 | mentális egészség
Johann Hari: Elveszett kapcsolatok

A cím alapján hihetnénk, hogy ez a könyv az „emberi kapcsolatok” témához passzol, de az alcím fedi igazából a valóságot: A szorongás és a depresszió valódi okai és meghökkentő gyógymódjai.

Indításként a könyv végigveszi a „bevett” gyógymódokat. Először az antidepresszánst – erre a fejezetre nekem rányomta a bélyegét, hogy pont gyógyszerszedési szempontból az USA olyan szélsőség, amit nehéz más ország helyzetének megértéséhez alapul venni – persze nem muszáj, de egy self help könyv esetében ez kényes jelenség. Esik szó a terápiáról, ezt szintén kacskának találtam; ez a könyv 2018-as, de a szakemberek depressziót illető tájékozatlanságát olyan mértékűnek festi le Hari, mintha 1950-et írnánk, és akkor felmerül a kérdés, miért nem olvasom inkább az Az üvegbúrát. És végül a placebo. A teljesség kedvéért jó, hogy belekerült, lapozzunk.

Az egyik valóban gondolatébresztő fejezet az ún. gyászkivételről szólt. Ez azt jelenti, hogy ugyebár a depresszió diagnózisának felállítása konkrét kritériumokhoz kötött, és mindössze egy esetben fordulhat elő, hogy mutatod tüneteket, de mégsem ez a problémád: ha gyászolsz. Itt ellamentálgatunk azon, hogy de vajon nem lehet-e a depressziót egyfajta gyászfolyamatnak felfogni, ezáltal pedig nem igazán betegségként, inkább egy természetes, szükséges folyamatként értékelni. És akkor már miért a halál az egyetlen esemény, ami után a depresszió észszerű, nem rendellenes reakció? Mi van egy harminc éven át tartó házasság felbomlásával? Egy váratlan elbocsátással?

Ezek után vágott bele Hari a depresszió kialakulásának általa azonosított nyolc okának felsorolásába. Nem írom ki mindet, íme három, amiről szívesen olvastam:
– az értelmes munka hiánya: ha mindegy, milyen teljesítményt nyújtasz, nem oszt, nem szoroz, észrevétlen, vagy amikor a befektetett erőfeszítéseid nem térülnek meg.
– az értelmes értékek hiánya: ha nem egy magasabb célért vagy mélyebb megfontolásból, hanem a puszta hatás, a felszín kedvéért teszel valamit, mert akkor „nem tudsz belezuhanni a pillanat örömébe”, nincs beteljesülésérzeted.
– a státusz hiánya: ha azt hallod, mindig csak mások vagy más csoportok számítanak, te nem, illetve ha folyamatosan aggódnod kell a pozíciód elveszítése miatt. Sőt, a sátusz hiányánál a státusz bizonytalansága bizonyos értelemben még rosszabb is. Ebben a fejezetben amúgy beszél a társadalmi egyenlőtlenségekről, és ennek kapcsán megemlíti, hogy minél egyenlőtlenebb egy társadalom, annál elterjedtebbek a mentális betegségek, pontosan azért, mert a napi küzdelem része a státusz (értsd: akár egzisztencia) fenntartása.

És különösebb lekerekítés nélkül itt fogom leütni ezt a témát, mert a könyv további része az ún. megoldásokról szólt – de javarészt mások anekdotáin keresztül, és ezzel nem tudok mit kezdeni. Örülök, hogy a nemrég elvált Jane Wyomingból kiköltözött vidékre teheneket tenyészteni, és megtalálta a kiutat a depresszióból. Ha harapósnak tűnök, bocs, azt hiszem, az a „baj”, hogy nem tudok elég keveset a témáról, így aha-élmények nem értek, a szenzációhajhász megközelítés meg azt is ellehetetlenítette, hogy legalább patent összefoglalónak éljem meg.

(kép: Louis-Jean-François Lagrenée: La Mélancolie)