dontpanic IP 62

Veszélyes hulladékot gyűjt a kerület. Szuper.
A tudatos állampolgár, azaz mi, rendesen elolvassuk a leírást, mit lehet vinni és mit nem.
E szerint az egész szombat délelőttöt (ami amúgy a szabad levegőn bóklászásra és fagyizásra lenne kitalálva) rászánjuk a szanálásra, gyógyszeres fiók, ki-tudja-mire-jó kábelek, elemek, lejárt tisztítószerek, miegyéb.

Öröm, hogy ezektől is megkönnyebbedik a lakás, nem őrizgetjük a lomot és még ráadásul környezettudatos módon is szabadulunk meg tőlük.

Elzarándokolunk gyerekestül (aki élvezi, hogy tud járni, és persze pont a másik irányba akar menni és a babakocsiba ülni se jó már…:P) a gyűjtőpontra, elégedetten vesszük tudomásul, mennyi tudatos állampolgár van rajtunk kívül, csak úgy özönlenek az emberek és autók…

Mire kiderül, hogy amúgy a fele kategóriát, amiből hoztunk tárgyakat, le se lehet adni. Pl. gyógyszereket… az elem nem egyértelmű.
De hát ki volt írva.
Rosszul volt kiírva.

Nézünk egymásra, hogy akkor most mi van? Ezzel a helyzettel nehéz mit kezdeni, senki se hibás, hanem az a harmadik, jelen nem levő fél, aki kiírta, de ugyebár rosszul…

Hát akkor elkezdem kipakolni, amit szabad, mint kiderül, azt is rossz helyre, mert az elem nem elektronikai hulladék. „Akkor a veszélyes hulladék hova mehet” kérdésre tétova válasz, hogy a festékekhez… utólag olvasom a helyi Facebook csoportban, hogy talán elemet nem is vesznek be, de hát már mindegy.

A zacskó fele tele marad, persze, persze a gyógyszert például le lehet adni a patikában, végül is már össze van rakva, otthagyom a babakocsiba aljában, és majd elkanyarodunk…

De mégis, marad a rossz szájíz, hogy még a nyakamon marad a dolgok fele, amiket már el akartam engedni, hogy még mentális energiát foglal el a fejemben, és hogy egy amúgy jó kezdeményezést miért így kell, hogy miért marad megint a hülyének nézés, miért nem tudja soha a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, a tudatos és felelősségteljes állampolgár meg egy kicsit kevésbé akar tudatos és felelősségteljes lenni ebben a rendszerben, ahol jót nem tud csinálni, és marad a dühöngő zónában való ventillálás. Meg a délutáni fagyi. (Ami nem fagyi lesz, de a narratív keret kedvéért most mégis.)