gesztenye63  P 56


Összes kitüntetés 118


Kedvenc könyvek 61

Moskát Anita: Horgonyhely
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Mika Waltari: Johannesz Angelosz
Mika Waltari: Johannesz ifjúsága
Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja
Émile Ajar: Előttem az élet
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Andy Weir: A marsi
George R. R. Martin: Trónok harca
Déry Tibor: G. A. úr X.-ben
Herman Wouk: Hajsza

Kedvenc sorozatok: A Setét Torony, A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, Ambrózy báró esetei, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Az Első Törvény, Élőhajók-ciklus, Fafhrd és Szürke Egerész, Francia história, Harry Hole, Isteni városok, John Cleaver, Leszámolók, Millennium, Őrség, Riyria-krónikák, Roma Sub Rosa (Gordianus), Róma urai, Takeshi Kovacs, Vadim-trilógia, Vaják, Vörös lázadás

Kedvenc szereplők: Anton Gorogyeckij, Fermín Romero de Torres, Harry Hole, Havas Jon, Honorous Jorg Ancrath herceg, John Wayne Cleaver, Ríviai Geralt, Roland Deschain, Sand dan Glokta, Sevro au Barca, Takeshi Kovacs, Tyrion Lannister

Kedvenc alkotók: Böszörményi Gyula, Carlos Ruiz Zafón, Dan Simmons, Dan Wells, Gabriel García Márquez, George R. R. Martin, Isaac Asimov, Jo Nesbø, John Scalzi, Mark Lawrence, Mika Waltari, Moskát Anita, Pierce Brown, Robert Jackson Bennett, Robin Hobb, Stephen King, Steven Saylor, Szergej Lukjanyenko, Vaszil Bikov

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Animus, Delta Vision, Fumax

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Brandon Hackett: Az ember könyve
Jo Nesbø: Szomjúság
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016
>!
2018. augusztus 20., 17:03
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049767
>!
2018. augusztus 20., 20:16
>!
Animus, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245361 · Fordította: Petrikovics Edit
Hirdetés

Utolsó karc

>!
gesztenye63 P
Joe Abercrombie

@Rodwin bajtársunk biztatására bátorkodom ide hozni a zónába az alábbi rövid szösszenetet, melyet @vicomte pályázata kapcsán követtem el. Remélem nem köveztek meg a szentségtörésért. :)

"Két csosszanás…, egy koppanás…, és
…határozottan valami vészjósló sercegés a falon. Biztos vagyok benne…, érzem, hogy valami közeleg. Megszámoltam a sercegéseket, összesen kilenc…
Kilenc véres ujj karcolja a szobámhoz vezető lépcső utolsó fordulójának falát.

Már megint. És újra, és újra. Hogy tudnék így aludni. Végül eljön hát értem? Meglátogat lakályos fészkemben? Milyen jól elleszünk itt a kanapén, haha…
Óóóó, átokverte istenek, hogy én mennyire rettegek. Sokáig nem hittem volna, hogy létezhet olyan zsigeri félelem, olyan iszonyat, amit a Császár kínkamráinak önismereti tanfolyamain még nem ismertem meg.

S már megint… A csosszanások és a koppanás… De a legnyugtalanítóbb az a karmolászás a falon. Határozottan kilenc ujj. Vajon hol lehet a tizedik? Vajon ő is azt a kínzón édes megkönnyebbülést érezte a leválasztás sorsdöntő minutumában, amellyel én, azaz „rosszmagam” búcsúztattam néhány – egyébiránt már egészen hozzám nőtt – ujjpercemet, hosszú vendégeskedésem feledhetetlen évei alatt.
De az is lehet, hogy ő meg sem érezte. Azt hallottam róla, hogy nem ismeri a fájdalmat, maga a megtestesült borzalom. A legendák úgy tartják, hogy harc közben minden poklok összes démona megszállja, átváltozik valamiféle elpusztíthatatlan vérszívó szörnyeteggé, aki úgy falja fel ellenségeit, hogy még a mócsingosát sem köpi félre.

Újra, már megint… Csosszanások és egy koppanás… Óóóó, pedig már azt hittem végre elmarad a kaparászás. De megint hallom. Ismét. És egyre közelebbről. Mi lesz, ha felér ezen a számomra végtelennek tűnő lépcsősoron? Mit tehet vajon még velem? Hiszen ő is csak egy ember. Vagy talán mégsem…? Olyan barátokkal, akiket Kutyaembernek, Viharfelhőnek, meg Fekete Mételynek hívnak…? Lehet egyáltalán emberi lény?
De most őszintén, van ennek bármi jelentősége? Mi történhet még velem? Mit tud még kitépni belőlem, leszakítani rólam, esetleg belém szúrni-tolni-nyomni-szuszakolni? Létezik még szenvedés, amely nagyobbat üt, mint maga a nyomorult életem? Hát akkor mi ez az irtózatos, végeérhetetlen kín, amit anélkül érzek, hogy hozzám ért volna ő, a Véres Kilences? Logen, a berserker, a rémálmok megtestesülése, Sand dan Glokta földre szállt rettenete. Látod, mit tesz a képzelet? Olyasvalakitől félek, akiről szinte semmit sem tudok, aki talán véres ujjait sem törölné belém. Azt hiszem, az lehet az oka, hogy már minden mást megéltem. Ő az egyetlen fúria, aki még eljöhet ebbe a szánalmas nyomorúságba, ami az életem.
Legalább küldött volna előzetesen valami üzenetet… Esetleg egy képeslapot… Mondjuk ezzel a szöveggel: „…aztán eljövök és kitépem még gőzölgő beleidet, majd feltekerem leszakított lábadra…” etc. Megnyugtató lenne a tudat, hogy eljön, a várakozás, mely díszbe öltözteti romantikus szívecskémet. De ez a bizonytalanság… Őrület. Lehet, hogy szükségem lenne már egy neves terapeutára… Helyette kapok egy Neves Embert?

…várjunk csak! Gondoljuk végig ezt az egészet! Pszichiáter, lélekbúvár… Kinek is kell egy ilyen szakértő? Hát, a kattantaknak, bizony. Akkor én is megkattantam, vajon? Csosszanások és egy koppanás… Ez nem lehet Logen. Ő egy dalia, miért csoszogna, mint egy vén trottyos? De akkor ki lehet?
Ki más? Glokta, te vén majom… Ez csak te lehetsz!
Bizony, hogy én vagyok. De, akkor hol a tizedik ujjam? Magasságos, átokverte istenek, hová tűnt a tizedik…?!
Megvan… Itt van a számban, akár egy békésen szunnyadó csecsszopónak. Tehát én magam jövök fel a lépcsőn? De akkor hogyan fekhetek mindezzel egy időben ezen a kemény priccsen? Ráadásul, ha jól érzem, már megint bevizeltem…
Megvan. Csak álmodtam, és most ébredezem. Csodás ez a gusztustalan lepedék a nyelvemen, amivel nyalogatom fogatlan ínyemet. Ó, hát ez a valóság. Minő megkönnyebbülés!

De akkor mi ez a dübörgő hang, ami az ajtón kívülről érkezik? Valaki, vagy valakik rohannak fel a lépcsőn…
De hiszen még mindig éjszaka van, mi lehet ilyen sürgős?

Ó jaj, mégis megérkezett. Itt van ő. Ez a Vér…"

Fotó: http://www.pinsdaddy.com/

4 hozzászólás