… indulás előtt derül ki, hogy a netről kinyomtatott és a fehér ing mellzsebében tartott nyakkendőkötési “puskámat” legutóbb az inggel együtt kimostam… márpedig akkor is kell az iskolanyakkendő a kölyökre, szóval megnyugtatónak szánt nagylevegő és “megy ez fejből is” önbiztatás után kiderül, hogy tényleg megy, csak fordítva, a képes fele került alulra:
Ááá, fordítva csináltam – nem baj az – rohanjunk – hagyd, Anya – csinálom – menni kell – indulunk, Kicsim – jó lesz ez – csak figyeld – most újrakötöd? – persze, Drágám – elkésünk – emeld az állad – menjünk már – ott leszünk – nem szoros? – így is jó – mindegy… …és időben odaértünk az utoljára két éve megtartott Anyák napjára. ♥
Jó volt újra élőben látni a gyerekeket, a szülőket, Tanító néniket! Istenem, nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzott velük az élő kontakt. ☺️♥
