entropic P 23

/ napi karácsony /

Tavaly is pont ilyenkor kezdődött a helyi karácsonyi vásárosdi, ami akkor igen drámaira sikerült, lévén, hogy pont a vásár első napjának estéjén léptek életbe az akkori legújabb, roppant népszerű és logikus kovid-intézkedések, amelyek többek között olyasmiket foglaltak magukban, hogy, mit tudom én, a starbucksba mehetsz maszk nélkül, de a kinti karácsonyi vásár veszélyes, ezért azt be kell zárni, mert ott a vásárban alkoholt isznak az emberek, és olyankor biztos két méternél közelebb mennek egymáshoz, vagy valami.

Őszintén, már nem emlékszem, hogy volt. Írtam róla egy éve – https://moly.hu/karcok/1726979
De tök örülök, hogy egy csomó részletre már nem emlékszem – vagyis emlékszem, naná, de olyan álomszerű az egész.
Azért annyira emlékeztem tavalyról, hogy idén is kíváncsi legyek, milyen a k. vásár első hivatalos napja és az esti ünnepélyes megnyitója, úgyhogy elmentem összehasonlítani a dolgokat.

És minden tök más volt!
Amit persze már sejteni lehetett korábban is – idén nincs kovid, a gázműveknél meg többnyire éves elszámolás van, úgyhogy majd csak valamikor jövő április körül várható az öngyilkossági hullám, az meg még messze van, úgyhogy idén minden adott a felhőtlen karácsonyhoz.

Nem tudok nem cinikus lenni, de nem tudok cinikus se lenni.
Az elmúlt egy-két hétben, miközben a belvárosban megjelentek a bódék és a még dísztelen karácsonyfák, majd feldíszítődtek a karácsonyfák, igazából tök boldog voltam, és összevissza mosolyogtam magamban, mert én szeretem, ha van karácsonyi vásár, hogy legyen mit elkerülnöm, és idén nagyon úgy látszott, hogy lesz, szóval örültem nagyon.

De közben nem volt hiány a mementókban sem.

Pl. a bódék ugyanazok, mint tavaly, és az egyik bódé oldalán pár napja még ott volt egy tavalyról maradt plakát – aki tudott, tavaly szerzett magának valami legális elárusítóhelyet, mondjuk valamelyik plázában, és sok bódé oldalán volt valami poszter, hogy hol lehet az árusokat megtalálni a bezárt vásár helyett.

De közben minden más volt, tényleg.
Például időközben felújították a teret, ahol a karácsonyi óriáskerék szokott lenni. Tavaly egyáltalán nem volt óriáskerék, idén viszont pont időben elkészült a tér, és lett óriáskerék is, és most feltett szándékom, hogy idén megint felmegyek rá. (Egyszer már voltam, pár éve. Jó kis óriáskerék az.)
És például idén nem volt szar idő. Tavaly ilyenkor valami havasesős, rettenetes nyomiság volt, ami kellően apokaliptikus hangulatot teremtett – idén csak kellemes november végi szélcsendes hideg van, pont ideális a városban korzózáshoz.
És például idén nem azért mentem otthonról karácsonyi vásározni, mert a munkahelyem már majd két éve szigorúan zárva volt, hanem azért, mert olyan kis kényelmes vagyok, hogy pénteken – teljesen önként – otthonról szoktam dolgozni.

Ja, hogy milyen volt idén a vásár első napja… Pont olyan, amilyennek szeretem; olyan, hogy kb. öt perc tömeggel-sodródás után k*rvagyorsan befordultam az első alkalmas mellékutcába, mert igazából én tényleg azt szeretem az ilyen vásárokban, hogy vannak, de nekem nem kell ott lennem bennük.