Elenarien 0

Ma találtam. Szokásos barangolás körutamon.

„Csak köszönni jöttem.
Most éppen el, de làbujjhegyen lépkedve, hangtalan kísérőd leszek.
Megmaradok szellémként.
Így látlak majd, látni fogom mi van a másik oldalon, ahol nem mindig volt helyem melletted.
Bezárkózol majd újra, kizársz, de többé már nem kuporgok bezárt ajtód előtt félüresen.
Ágyadon ülve, most valami szokatlan leszek a csendben. Egy árnyék a falon, ahogy válladra hajtom fejem, s elmosolyodom, mert érzed, hogy veled vagyok.
Az erkély felé indulva gyorsan kabátod ujjába bújok, felveszel, s hátadra simulok.
Meggyújtasz egy újabb cigarettát, az is én leszek. Szádhoz emelsz, de mielőtt meghalok benned, s kifújod a lelkem, ajkadra egy lehellettel csókot festek.
Magadba szívod a létezésem, s akaratlanul is, minden slukknál mélyebbre merülök.
Visszarántasz a valóságba, ahogy kabátodat székedre hajítod, most fáj bőröd hiánya.
A felismeréstől kábán, polcodra pillantva mosolyognom kell, megtartottad a képet,
Közelebb lépek, ujjammal a keretet simítom, s emlékezem.
Ma éjjel itt maradok.
Betakarlak, s mellédbújva, álmaid őrzője leszek.
Csak el kellett jönnöm, hogy a mindened legyek.”