Egy_lépés_az_élet  U



Karcok 1

Egy_lépés_az_élet U>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Egy lépés az élet
A kisfiú életében először látta azt az embert, aki az egész életét meghatározta. Feri fölnézett a férfira, és megrettent. Pető András egyenesen a szemébe nézett. A nagyit kivéve még soha egyetlen felnőtt sem nézett a szemébe. Most hát ott ült a professzor előtt és érezte ahogy szempillantás alatt felméri őt. Mintha Pető András egy láthatatlan csáppal a szíve legmélyebb bugyraiban kutakodott volna. A kisfiú nem tudta hogyan, de látta magát a gangon a nagyival, a rádió előtt a nagyival, mindig csak a nagyival…
Miközben a szüleivel beszélt, a professzor az asztal mögül egyre csak őt nézte.
– A férjem a főváros pártszervezetének az első titkára, én pedig a könnyűipari miniszter helyettese vagyok – mondta az anyja szenvtelen nyugalommal.
Pető azonban egyáltalán nem figyelt az asszonyra. Csak a kisfiú volt tekintetében. Egy lélek, aki a teste börtönében szenved a szeretet hiányától és a tehetetlenségtől. Nehézkesen fölemelkedett az íróasztal mögül és körbejárta a gyereket, megállapodott Ferivel szemben, és rámosolygott.
Feri apja közben sután, félszegen próbált kapcsolatot teremteni a professzorral.
– Hallottuk, hogy a professzor úr… foglalkozik az ilyen béna gyerekekkel és ugye…
Pető András hallotta a szülőket, ám most már végképp nem érdekelték őt a magyarázataik. Itt van két „fontos” ember, akiknek csak nyűg ez a kis lélek. Megsimogatta Feri kezét és a kisfiú érezte a simogató kéz üzenetét.
– Bezártak a kerekek közé, és nem törődtek veled. De te egy hallhatatlan lélek vagy, aki bármit meg tud csinálni, amit csak akar – mondta halkan Pető a kisfiúnak, aztán elfordult Feritől és a szüleire nézett.
– Kérem a gyerek papírjait!

Kérd ingyenesen az első fejezetet itt!
https://egylepesazelet.hu/egylepeslead/