Dyta_Kostova IMP 3



Kedvenc könyvek 10

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Fonyódi Tibor: Katedrális
Moskát Anita: Horgonyhely
Potozky László: Éles
Jack Campbell: Rendíthetetlen
Jack Campbell: Vakmerő
Jack Campbell: Merész
Elizabeth Kostova: A történész
Wilbur Smith: A tigris szeme
Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban

Kedvenc sorozatok: Anjouk, Az elveszett flotta, Boudica, Bűnös Budapest-ciklus, Courtney, Vámpírkrónikák, Vének háborúja, Vörös lázadás

Kedvenc alkotók: Anne Rice, Brandon Hackett, Cixin Liu, Harrison Fawcett, Jack Campbell, Moskát Anita, Potozky László, Steven Saylor, Wilbur Smith

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Athenaeum, Európa, Fiatal Írók Szövetsége, Jelenkor, Magvető, Twister Media

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jack Campbell: Vitéz
Jack Campbell: Valiant
Octavia E. Butler: Hibridek
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld
On Sai: Artúr
Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék
>!
2020. június 3., 20:30
>!
GABO, Budapest, 2020
392 oldal · ISBN: 9789634069591 · Fordította: Tamás Gábor
2 hozzászólás
>!
2020. június 4., 12:31
>!
Ace, 2008
284 oldal · ISBN: 0441016197
3 hozzászólás
>!
2020. június 18., 07:02
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197102 · Fordította: Huszár András
>!
2020. május 21., 19:39
>!
Delta Vision, Budapest, 2019
678 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953112 · Fordította: Telegdi Tamás
>!
2020. április 21., 22:09
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575467
>!
2020. március 24., 00:33
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997550
>!
2020. január 1., 00:17
>!
Twister Media, Budapest, 2019
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631870 · Illusztrálta: Németh Gyula
4 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Dyta_Kostova IMP

Sokat gondolkodtam rajta, miért zavar engem már gyerekkorom óta az emberszabású idegen lény megjelenése a filmekben. Hogy konkrét példák útján szemléltessem: gondolok itt azokra a nagy klasszikus filmekre és sorozatokra, ahol egy idegen lény tulajdonképpen túl emberies, túlságosan és egyértelműen hasonlatos hozzánk, mintha nem lett volna az alkotóknak elég fantáziája ahhoz, hogy túllépjenek a fej, kéz, láb, orr, száj struktúrán… És emiatt az alien savas szörnyeit, vagy legutóbb az Érkezés csáplényeit sokkal érdekesebbnek és többnek, "idegenebbnek"találom, mint az összes többi, ma már ikonikus figurává vált földönkívülit. Mert próbálok én most leltárt készíteni az életem során meghatározó, fontos élményforrásként azonosítható filmek és sorozatok számbavételével, de mindig ugyanarra jutok: ha egy emberszerű szereplőre palástokat, nyúlványokat, fogakat, hegyes füleket, szokatlan vonalú szemöldököt aggatunk és ragasztunk, megnyújtjuk a koponyáját, átszínezzük a bőrét, egyel több ujjat teszünk a kezére, magasabbá vagy alacsonyabbá formáljuk, szőrössé vagy hüllőszerűvé változtatjuk a bőrfelületeit, attól az még nem lesz idegen. Csak az alapvető emberi forma, a két pár láb és kéz, az egy fej, a törzs esztétikáját toljuk el valamilyen irányba, és próbáljuk meg a filmben idegen követként, hírhozó lényként, szövetségesként, ellenségként szerepeltetni.
Miért nem alkotnak a sci-fi szerzők, a filmes szakemberek valóban szokatlan, ténylegesen idegen élőlényeket? Miért nem kísérleteznek a formákkal? Mért szürke, nagy szemű, alacsony élőlény minden „ufonauta”, és miért csorgó, nyálas szörnylény minden veszélyes idegen? Miért nincs fantáziánk? Ha csak a föld élővilágát nézzük, annyi forma, szín, felépítés, fizikai funkció, életmód közül lehet választani, hogy soha nem fogyna ki az ihletforrás. Miért nem tudunk elvonatkoztatni a berögzült normáktól?
Nem tudom, más is szokott-e ilyesmin gondolkodni, de én pl. rájöttem, hogy ezért zavar engem minden stra trekes hegyesfülű, fura szemöldökű nép (vulkániak, romulánok, klingonok), vagy a Babylon 5 jelmezbe bújtatott nagykövetei, akikről messziről ordít, hogy emberek által eljátszott szereplők (minbarik, kentaurik, narnok). Nem tudom, miért van ez, de egyszerűen nem tudom tolerálni már, hogy „kilóg a lóláb”, és némi smink, maszk meg külső igazítás elég, hogy eladjon egy idegen lényt, egy új fajt. Úgy érzem, nem fektetnek elég energiát az alkotók abba, hogy valóban idegen és szokatlan és váratlan, sokkoló vagy lenyűgöző legyen egy földönkívüli lény. Nem három méter magas, szintén egy pár lábbal és egy pár kézzel, egy fejjel rendelkező, kék bőrű pandorai indián, vagy kicsi, zöld, manószerű, bölcs öreg törpe.
Vajon velem van a baj, és túl sokat várok a földönkívüli-kreátoroktól, vagy másban is formálódik az igény arra, hogy merészebb, mellbevágóbb formációkat lásson idegen lényként bemutatva, legyen az írott vagy vizuális szórakoztató szegmens?

10 hozzászólás