dpart P 42



Kedvenc könyvek 6

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Ken Follett: A katedrális
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Wm. Paul Young: A viskó
Fekete István: Zsellérek
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Kedvenc sorozatok: A félhold alkonya, Angolszász históriák, Anjou lobogók alatt, Cotton Malone, Egy vakmerő római kalandjai a hadseregben, Francia história, Hunyadi, Kingsbridge-trilógia, Pettson és Findusz, Sharpe

Kedvenc alkotók: Bán Mór, Bíró Szabolcs, Csikász Lajos, Fekete István, Ken Follett

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
>!
2020. augusztus 1., 06:26
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454528 · Fordította: Burján Monika
1 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

dpart P>!
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

"A Drancy Emlékmúzeum őre egy ötven körüli, fáradt arcú férfi volt. Menetzkynek hívták. Az aprócska múzeum előtt várt bennünket, amit csak időpont-egyeztetéssel lehetett látogatni. Az egyszerű kis helyiségben végignéztük a fotókat, cikkeket, térképeket. Egy vitrinben sárga csillagokat állítottak ki. Most először láttam igaziakat. Egyszerre voltam megilletődve és éreztem magam kényelmetlenül.
A táborépület igen kevés változáson esett át az utóbbi hatva évben. A hatalmas U alakú betontömböt, ami a harmincas években épült, és akkor újszerű lakóépületnek számított, 1941-ben a Vichy-kormány lefoglalta a zsidók deportálására. A háború után, 1947-ben családoknak utalták ki az aprócska lakásokat. Jelenleg négyszáz lakás élt benne. A környéken itt volt a legolcsóbb a lakbér.
Megkérdeztem a szomorú arcú Menetzky úrtól, hogy az itt élők tudnak-e az épület múltjáról. Megrázta a fejét. A lakók többsége túl fiatal volt. Nem tudtak semmit, és szerinte nem is akartak. Mindegy volt nekik. Aztán arról érdeklődtem, sokan látogatják-e az emlékmúzeumot. Iskolai csoportok, felelte, meg hébe-hóba néhány turista. Lapozgattunk a vendégkönyvben.
"Édesanyámnak, Paulette-nek. Szeretlek és soha nem foglak elfelejteni. Minden évben eljövök ide, hogy emlékezzek rád. Innen indultál el Auschwitzba, 1944-ben. Soha nem tértél vissza.
Lányod, Danielle."
Éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.
A múzeumőr ezután egy lelakatolt marhavagonhoz vezetett bennünket, ami közvetlenül a múzeum előtt állt a füvön. Kinyitotta nekünk, Guillaume pedig a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Megpróbáltam elképzelni ezt a csupasz kis teret, ahogy teli van egymáshoz préselődő emberekkel, kisgyerekekkel kamaszokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel. Akik a halálba tartanak." 175. oldal.

Kép forrása, és további képek: https://www.tripadvisor.co.hu/Attraction_Review-g108024…

Kapcsolódó könyvek: Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Kapcsolódó alkotók: Tatiana de Rosnay