Dorothy_Gray  P 72


Összes kitüntetés 65


Kedvenc könyvek 33

Daniel Keyes: Az ötödik Sally
Stephen King: Tortúra
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok
John Douglas – Mark Olshaker: Megszállottak
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség
Madách Imre: Az ember tragédiája
George R. R. Martin: Trónok harca
Takami Kósun: Battle Royale
Popper Péter: Ne menj a romok közé!
George Orwell: 1984
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok

Aktuális olvasmányok

Rejtő Jenő (P. Howard): Vanek úr Párizsban
Matt Baglio: A rítus
Cserna-Szabó András: Puszibolt
>!
2017. január 23., 12:31

Matt Baglio: A rítus A modern ördögűző születése

>!
2017. január 18., 17:38
>!
2015. május 28., 20:14

Utolsó karc

+
>!
Dorothy_Gray P
Egy költő – egy vers

Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigérjen!
Olyan könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfaág a lelógó ereszbe:
beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, se kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

Z. P.