dokijano 135

Veresegyházi tókerülő túra a Szívbarát tanösvényen (2022. máj. 21.)
Táv: 6 km, szint: 30 m

    Előre kinéztem a térképen, hogy a Tó-strand melletti étterem oldalánál van egy pici parkoló. Mivel még a strandszezon előtt mentünk, bíztam benne, hogy lesz ott helyünk. off Volt is, hacsak a túlsó széle után is. off
    A sárga jelzés átvezetett a Malom-tó (Öreg-tó) hídján, ott viszont maradtunk az úszóláp felé vezető keskeny, jelzetlen ösvényen, közvetlenül a tó partján. Eléggé sáros volt az ösvény, óvatosan kellett lépkedni. Megérte a fáradságot, mert az út mentén szemet vidító sárga íriszek nőttek.
    Kiérve a nádasból egy kibetonozott „vízeséshez” értünk, itt folyik ki a Sződrákosi-patak vize a tóból. Lehetséges, hogy valahol itt állhatott a régi vízimalom. off A Patak utcánál újra csatlakoztunk a sárga jelzésre, amelyen visszajöttünk a Malom-tó déli részéhez. Ezen a részen alakultak ki a tipikus úszóláp-szigetek, változatos vízi élővilágnak adva életteret.
    Az Ivacsi-tó keleti oldalán a piros szívvel jelzett tanösvény árnyékos sétaútján lépkedtünk, és az egyik szakaszon egy népes vadkacsa-család vonulását nézhettük végig. Az Ivacs vasúti megállónál aluljáró vezet át a sínek alatt. A túlsó oldalon levő gondozott réten betonszobrokkal találkoztunk, talán egy régebbi alkotótábor eredményét állították ki. Az itteni patakszakaszon újabb vadkacsa-csoport úszkált a Pamut-tó zsilipje felé. Mi a parton tovább gyalogoltunk, és meglepetésünkre a horgászhelyek után egy fehér széksor és asztal tűnt fel a távolban. Naná, hogy muszáj volt közelről megnézni, mi lehet az, meg egyébként is arrafelé vezetett az utunk. Ilyet még nem is láttam máshol, csak itt: egy romantikus szabadtéri esküvőhöz volt berendezve a partszakasz (lásd a fotók között).
    A Pamut-tó déli végénél visszakanyarodik a Szívbarát tanösvény a túlparti erdőrészbe, ahol egy szakaszon együtt fut a sárga jelzésű turistaúttal. Erről persze megint tettünk egy kitérőt a Medve szobor kedvéért. Bónuszként még árvalányhajat is láttunk. Visszaérve a vasúti megálló menti rétre újabb nonfiguratív betonszobrok tűntek fel. Innen az Ivacsi-tó nyugati oldalán siettünk a Haldorádó étterem felé. Nem mintha éhesek lettünk volna, inkább csak kissé fáradtak és szomjasak, de vittünk magunkkal elegendő folyadékot. Érdekes volt látni, hogy a tavak körül mindenhol a szokásos horgászfelszereléssel ültek ki a csali-áztatók (kis szék, pecabotok, emelőszák, csalis doboz, halháló), de itt az étterem oldalában extra felszerelés is volt mindenkinél: méretes sátrak, egyéb kényelmi felszereléssel. Mintha több napra települtek volna ki. Vagy csak ők voltak a kényelmet preferáló horgászok?
    Az étterem után egy meghekkelt figyelmeztető táblára lettem figyelmes: a szöveg meglehetősen hiányos volt már, de (vagy éppen ezért?) a nevemet kifogástalanul megjelenítette. ;-P
    Már látótávolságra értünk az autónkhoz, amikor egy fura, toldalékolt faoszlop tűnt fel a tóparton: 15 éve állították fel egy korábbi, majdnem tragédiába torkolló téli mentés emlékére. Egyben figyelmeztetett is a jégen tartózkodás veszélyére. Kár, hogy a felirata már alig látszik, pedig minden télen aktuális.

A túra során készült fényképek:
https://photos.google.com/share/AF1QipPrCgExTtFEsBPE2Jc…

A túraútvonal térképe:
https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-16530388260kzs