Dénes_Gabriella 267

5. házi feladat – 8. vallás a gyakorlatban
Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy nem vagyok abban biztos, hogy a kihívásgazdánk el fogja fogadni ezt az olvasmányt házi feladatnak, de úgy döntöttem, hogy a karcot elkészítem, és @Papusz, majd jelezd, hogy mi legyen ezzel. Nem veszek szívre ilyesmit. :)
A könyvet nem célirányosan kezdtem olvasni, illetve de, csak nem ide. Kellett egy Távol-Kelet címkés olvasmány. Nos, ez az. (És ugyanannyira jó lehet a Távol-Kelet témához is, mint a vallás a gyakorlatban tételhez. Vagyis amolyan „se künn, se benn" mindkettőből.)
A könyv körülbelül háromnegyede az, ami érdemi és szóra érdemes. Egyik részében elmeséli az anyukája történetét, aki Szöulba ment dolgozni, pincér volt, teherbe esett egy amerikaitól, és vissza kellett menjen a szülőfalujába. Koreában ekkortájt (reméljük, ez már nincs…) a lányanyákat becsületből megölték. Slussz. A szerelemgyereknek ebben a kultúrában nincs születési dátuma, nincs apja és anyja neve, sőt, saját neve sincs. Ó, jeeee. Innen indul főhősünk az életbe. Az anyjával töltött idő, a táj, a vidék, a rizsföldön végzett munka, a kimchi, a tearituálé meleg szeretettel van ábrázolva. Ízelítőt kapunk a buddhista vallásgyakorlatból és világszemléletből, ugyanakkor a mélyszegénység emberarcú és szeretettel teli világának, már ami az anya-lánya kapcsolatot illeti. A többi ugyanis horror, thriller. Nem beszéltek velük, nem néztek rájuk, csak amikor egy este a nagypapa és nagybácsi elmentek, hogy rabszolgának elvigyék a kislányt. Mivel az anyja nem hagyta, ezért spoiler. Mivel a kislány még igen kicsi volt, ezért riadalmában előbújt a rejtekhelyéről, úgyhogy miután jól spoiler, másnap elvitték egy keresztény árvaházba. Ahol a barzalmak más alakot öltve folytatódtak. Itt már egy elég komoly képet kapunk a „keresztény misszióról”, ami ketrecben tartotta a gyerekeket, ráadásul abszolút kis méretűekben, hogy ki se bírjanak nyújtózni. A nevelők kevesen is voltak, de tettek is gyerekekre magasról. De legalább Jézus, a jó pásztor képe díszítette a falat, és mindenkinek adagolták a kereszténységet angol és koreai kevert nyelven. Ebből a világból egyedül az örökbeadás volt a kiút. És amikor azt hinnénk, hogy ez már nem lehet rosszabb, akkor kiderül, hogy de.
A kislányt örökbe fogadta egy amerikai keresztény házaspár. No, ami innen jön, az az igazi gyomorforgató és undorító. Hogy miért? Mert a kereszténység ugye magát fejlettebbnek tudja, meg az amerikai társadalom is ugyanígy… de hát nem csinálnak mást, csak Isten nevében és nevével ütik-verik-kínozzák a gyermeket, majd a fiatalt. A szerző elég széles spektrumát mutatja be a szélsőségesen vallásos családban felnövekvő gyermek kínzatásának, megalázásának.
Ami miatt szerintem jó lehet a vallás a gyakorlatban témához, az tehát ebben a részben van megírva, csak nem úgy, hogy Elizabeth gyerekként, ifjúként majd feleségként hogyan reflektált a szélsőségesen keresztény világfelfogásra, hanem úgy, hogy mivel elég aprólékosan megírta, mikor miért és hogyan kínozták meg, amikor nem viselkedett „jól”, Isten nevében hogyan tartották ingyenrabszolgaként, hogyan nyomták el és törték le az akaratát, hogyan akadályozták meg, hogy egyáltalán önbizalma legyen… Vagyis elég jó képét adja annak, amit egy-egy szélsőséges keresztény közösségben mai napig is gyakorolnak (Erdélyben legalábbis). Ízelítőt kapunk a vallási gyakorlatokból is, de a megtört gyermek szemszögéből.
Nagyon félelmetes, hogy Isten nevében nemcsak a gyerek- és ifjúkora szülői kínzásait nyelte le, hanem férjhez ment egy nárcisztikus idiótához, akihez hozzáadták 17 évesen, aki már a nászéjszakájukon fojtogatta és megverte. És utána is mindig. spoiler Mindezt persze Isten nevében, fegyelmezésként.
Ami sajnálatos, hogy a könyv vége egy kupac semmi. Üres fecsegés, szinte semmi konkrétummal arról, hogy miután a spoiler mi történt vele. Üres „rigmusok” az önmaga kereséséről, a feltápászkodásáról. Van pici reflexió arról is, hogy eltávolodott attól a kereszténységről, amit ráerőltettek, és felszabadult kicsit a saját vallási „hangját” keresve/találva. Viszont nekem a pont az i-n, amitől totál kiakadtam, az az volt, hogy képes leírni ebben a szénakazalban, hogy a nevelőszülei szerették őt, és csak szeretetből és aggodalomból bántak vele úgy, ahogy… hogy nehogy elkárhozzon.
Nos, valóban kár volna elkárhoznia, ha már élete első kb. 20 éve az igazi keresztény pokolban telt.
Ilyenkor mélységesen szégyellem magam, hogy Isten nevében ilyesmiket követtek és követnek el.