defiszon 5



Kedvenc könyvek 15

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Markus Zusak: A könyvtolvaj
John Steinbeck: Édentől keletre
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
E. L. Doctorow: Ragtime
Amanda Palmer: A kérés művészete
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Thomas Harris: A vörös sárkány
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború
Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Kedvenc sorozatok: Lorieni Krónikák

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Miles Young: Ogilvy a reklámról a digitális korban
Hirdetés

Utolsó karc

>!
defiszon

Fák voltak mindkét oldalon. Nem azok a nagy, árnyas fák, amik a főutak mellett terpeszkednek, hanem fiatalabbak. Nem értem volna fel egyik tetejét sem, és ha a fű nem ért volna derékig, még az árnyuk is bőven elég lett volna. De nem volt szükség az árnyukra. Az eső előtti meleg még bőven az elviselhető szférában ingadozott, igazából az eső miatt sem aggódtam.
Kövesút volt. Mindkét oldalon fűvel, fákkal és gazzal. Tetszett. Nem voltam benne biztos, hogy miért tetszik, vagy hogy miért nyugtat meg, de csak sétáltam, aztán vissza. Az egész olyan furcsán nyugalmas volt, pedig azért ezen az elhagyatott úton is több autó elment mellettem, kíváncsi vagyok mit gondoltak, mit keresek ott. Egyik fülemből fülhhallgató lógott, alkalomhoz és helyhez illően Isten háta mögöttet hallgattam.
Nem emlékszem mire gondoltam. Te emlékszel? Azt hiszem arról beszéltünk, hogy hogyan írnám le a tájat, de végül sosem írtam le még fejben sem. Olyan furcsa lett volna a tájról gondolkozni miközben körülvesz. Olyan, mintha rajzolni akartam volt amit látok, de az írás nem így működik, ugye? Mert most visszaemlékszem, és látom a méhet a levélen, érzem a füvet a kezem alatt, hallom a baglyokat huhogni, de akkor láttam-e, éreztem-e, hallottam-e tényleg őket, vagy csak tudtam hogy ott vannak?
Az idő emlékekké érleli a tapasztalást, és azt hiszem, így helyes. Ha nem szívom magamba a tájat tegnap, ma nem tudnám felidézni és csak egy fénykép lenne a fejemben, és nem lenne benne a méhecske a levélen, a fű az út szélén és a baglyok a sűrű erdőben.
És aztán eleredt az eső.