csengerina 0
Kedvenc könyvek 6
Aktuális olvasmányok
Philip K. Dick: Philip K. Dick's Electric Dreams The stories that inspired the original dramatic series, premiering January 12, 2018.
Brené Brown: Daring Greatly How the Courage to Be Vulnerable Transforms the Way We Live, Love, Parent, and Lead
Terence McKenna: Hiteles hallucinációk avagy beszámoló a Szerző rendkívüli viszontagságairól a Sátán Paradicsomában
Kádár Annamária: Mesepszichológia 91% Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban
Michael Ende: Momo 93% avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor 93% Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve
Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója 77% Összegyűjtött elmeorvosi tanulmányok
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd 88% avagy a gyermekek keresztes hadjárata
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása
Kovács András Bálint: A modern film irányzatai 90% Az európai művészfilm 1950–1980
Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra 92% Könyv mindenkinek és senkinek
Utolsó karc
mikor meghalsz, elveszted kezeidet, elveszted karjaidat. elveszted a monotonon mozgó mellkasadat.
fel s le.
átlebegsz valamilyen könnyed, csendes valamin, amely egyáltalán nem bánt, pedig korábban csakugyan azt gondoltad róla.
nincsen az a vakítóan fehér fény, nincsen az az ijesztően fekete alagút. csak minden, egyszerűen csak lélegzik.
olyan érzés ez, mint azok az ölelések, amiket azoktól az emberektől kaptál, kiket közel engedtél magadhoz, most mégis messze járnak már.
olyan érzés ez, mint azok az első éjszakák, amelyeket velük töltöttél – euforikus érzés az egyszerű hétköznapokon.
egy érzés – mikor feszült válladat pihenteted meg, pedig észre sem vetted, hogy feszült lett volna.
egy szívdobbanás, amit nem tudsz megérinteni.
mikor meghalsz, mindenki, akinek számítottál – fénnyé válik.
ez a fény, amely egyszerűen átvakít a csukott szemhéjadon át, mint mikor autót vezetsz egy forró nyári délutánon a napsütéssel szemben.
vakít, lobban, érint, táncol.
tehát ők, hosszú sorban állnak előtted, s nem látod a végét.
szóval csak úgy, ott állsz – ahogyan ők jönnek. s nincs már este, nincs már az a szokatlan, hirtelen érzett hűvösség.
hozzád szólnak. szeretnék elmondani neked, milyen sokat is jelentettél számukra.
egytől-egyig, mindenki aki most épp előtted áll.
minden egyes emberi valód, mit hátrahagytál, összeolvad.
minden mosoly, remegés te vagy. minden mely fenséges és egyben nem fenséges.
mikor meghalsz, egy másikba olvadsz bele – mint a verssorok egymásba.
mint egy hosszas kilégzés.
ezt nevezik hát lelkitársnak.
az a vibrálás, ugyanabból a tőből fakad.ugyanaz a tánc.
mindketten arról a pillanatról beszéltek, mikor megtaláltátok egymást.
az útról a kedvenc parkodban, amelyen tizenhétévesen nem haladtál át.
az autóbaleset, amit csak egy pillanatnyi szemlehunyás , oda nem figyelés okozott
– a kerék gyorsan fordult, s te épp, hogy csak huszonöt éves voltál.
mindketten nevettek. nevettek. s te közben már azon kattogsz, mit fogtok következőleg majd jobban csinálni.
folyton azt hajtogatják – veled vagyok, veled voltam, csak emlékezz, csak emlékezz erre az időre.
és fogsz, mi mást is válaszolhatnál.
de mindketten tudjátok, hogy nem vihetsz magaddal semmit.
minden marad ott, ahol megtörtént. s összeolvadsz az érzéssel, tudva, hogy egy rövid ideig egy másik életformába csöppensz.
mindketten megszilárdultok, és tanultok mindent elölről.
egy búcsú csók, annak a néhány évtizednyi összefonódásnak, amit velük töltöttél.
egy meleg csók. s ők aztán folyton azt hajtogatják. 'emlékezz',
s hát mi mást válaszolhatnál, 'emlékezni fogok'.
nevetsz.
aztán sírva kelsz fel, ismeretlen és új apró kezeiddel. még ki nem nyitott szemeiddel.
közben öntudatlanul is próbálsz kapaszkodni a 'emlékezni fogok'-ba, amely egyre jobban csúszik ki újonnan kapott kis kezeidből.
de eljön az idő, mikor ismét látod őket.
és emlékezel.