Csabi  P 237



Kedvenc könyvek 22

Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Spiró György: Az Ikszek
John Williams: Augustus
John Williams: Stoner
J. G. Farrell: Zavaros idők
Vladimir Nabokov: Lolita
Anna Funder: Amivé lettünk
Závada Pál: Természetes fény
Philip Roth: A Portnoy-kór
Boris Vian: Tajtékos napok
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Csabai László: Szindbád, a forradalmár

Kedvenc alkotók: Bohumil Hrabal, Cormac McCarthy, Csabai László, Darvasi László, Dennis Lehane, Esterházy Péter, Graham Swift, Jo Nesbø, John Williams, Julian Barnes, Karl Ove Knausgård, Krasznahorkai László, Oravecz Imre, Philip Roth, Raymond Chandler, Szilágyi István, Závada Pál

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Dragomán György: Rendszerújra
Esterházy Péter: Az olvasó országa

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

>!
2018. december 14., 17:00
>!
2018. május 16., 08:26
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Csabi P
Mennyei Manna, avagy mi kerül egy molyoló tányérjára?

Készítsünk marmeládot!

Mióta láttam a Paddington 2-t, élt bennem az elhatározás, hogy én is főzök marmeládot. Már csak azért is, mert szeretjük, viszont mindig elgondolkozom, amikor veszek egy üveggel, hogy ha 30% a gyümölcstartalom, akkor mi a többi? OK, kell bele cukor, kb. ugyanannyi, de akkor is, mi a 40%? Kb. víz és pektin. Márpedig az nem kell bele.
Ami kell bele, az főleg narancs, és végre itt az olcsó narancs időszaka (én 250-ért vettem kilóját), lehet főzni.

Kis kutakodás után kiderült, hogy túl sokféleképpen lehet marmeládot főzni, márpedig én csak egyféleképpen szeretnék (gyorsan finomat). Elsőre persze rákerestem, hogy original english orange marmalade, de visszarettentem a tüllkendőbe facsarástól, kendőben főzéstől, nyomkodástól, meg elég pazarlónak is tűnt. Aztán jöttek a jó magyar háziasszonyok, akik egyenként fejtik le a gerezdekről a hártyát, na nem, nem akarom a diliházban végezni. Na de térjünk rá, hogyan is készült el életem első marmeládja végül.

Ami kell hozzá:
2 kg narancs
1 kg cukor
1 citrom
egy kevés Natrium-benzoát
opcionálisan fahéjrúd és gyömbér

A narancsokat csapmeleg vízbe dobtam, és egy körömkefével megsikáltam, hogy a héjukról eltávolítsam a tartósító anyagokat. Képzeljük azt, hogy ez teljes mértékben sikerült. Ezután krumplihámozóval vékonyan levágtam a héját, a lehető legkevesebb fehér részt rajta hagyva. A fehér héjtól a lekvár keserű lesz, viszont az igazi ízélményhez hozzátartozik egy kis kesernyés beütés, így ne aggódjuk túl, ha mégis kerül bele. A héjakat vékony (1 mm) csíkokra vágtam, és félre tettem.
Ezt követően a narancsokat megpucoltam, a lehető legtöbb fehér rész leszedtem róluk, csak úgy kézzel, semmi késes akció. Nagyjából szétkaptam gerezdekre, majd bele a turmixba, hogy pépes legyen. Ha magos narancsot fogtál ki, az szívás, előtte ki kell magozni. Nekem mázlim volt.
A pép mehet bele egy fazékba, annyi vizet adhatsz hozzá, amennyivel a turmixot kiöblíted. Ekkor még nem úgy úgy néz ki a dolog, mint amiből lekvár lesz. Kislángon elkezded főzni, hozzáadod a felvágott héjat, a citrom levét, és ügyelsz rá, hogy ne égjen le. Ha akarsz bele, akkor beledobod a fahéjrudat, vagy belereszelheted a friss gyömbért. Ebből elég sok kell, ha érezni is akarod majd az ízét, mert a narancs nagyon intenzív.
Kb. 15-20 perc után hozzáadhatod a cukrot, majd tovább főzöd. Mivel a citrusfélék jól sűrűsödnek, ezért nem kell bele semmi sűrítőanyag, befőző zselatin. A sűrűséget tányérpróbával lehet ellenőrizni (tányérra csöppentesz belőle, majd ha kihűlt, akkor felállítod a tányért, és ha csak nagyon lassan indul meg a lekvár, akkor már jó). Ekkor még hozzáadod a késhegynyi nátrium-benzoátot (biztos, ami ziher), és lehet is üvegekbe merni (amit, ha nem vagy lusta, akkor előtte kifőztél, és akkor lehet, hogy nem is kell a tartósító). Ebből a mennyiségből 4 lekvárosüvegnyi jön ki.

27 hozzászólás