Cowardly 11


Összes kitüntetés 1


Kedvenc könyvek 19

Stephen King – Peter Straub: A talizmán
George Orwell: 1984
Raana Raas: Csodaidők 1. – Az ogfák vöröse
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: Kardok vihara
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Sarita Mandanna: Tigrisdomb
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ottlik Géza: Iskola a határon
Sang-Sun Park: Tarot Café 1.
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó

Kedvenc alkotók: George R. R. Martin, Görgey Etelka, J. K. Rowling, J. R. R. Tolkien, Neil Gaiman, Schäffer Erzsébet, Stephen King

Kedvenc kiadók: Ad Astra, Agave Könyvek, Európa, Könyvmolyképző


Aktuális olvasmányok

Polcz Alaine: Asszony a fronton
Tomori Gábor: Nevezz Lucifernek
Neil Gaiman: Neverwhere
Anne Rice: Armand, a vámpír
Pilinszky János: Mesék
Mesterházi Mónika: Sors bona
Boris Vian: Köpök a sírotokra
Grecsó Krisztián: Isten hozott
Koronczai Magdolna (szerk.): Spanyolország
Cesar Millan: Rövid útmutató a boldog kutyához
Lauren Beukes: Zoo City
Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás
Buzás László: A szekuritáté karmai között
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században
Gintli Tibor (szerk.): Magyar irodalom
>!
2016. szeptember 16., 14:36
>!
2016. augusztus 5., 04:40
>!
2016. július 29., 21:27
>!
2016. január 31., 12:22
>!
2016. március 24., 17:18
>!
2016. március 24., 17:18
>!
2016. június 12., 22:59
>!
2016. június 12., 22:58
>!
2015. december 30., 22:10
>!
2015. július 8., 19:06

Utolsó karc

+
>!
Cowardly

Valakinek a naplójából…

Sajnos van az úgy, hogy semmi sem igazi és semmi és senki nincs a helyén teljesen. Vagy egyáltalán. Tegnap azon ritka alkalmak egyike volt, amikor egyesgyedül az enyém volt egy szoba, amin hárman osztozunk egyébként – ilyenkor mindig szeretnék valami nagyot, különlegeset csinálni. Végül tanultam, jegyzeteltem… Oltári különleges és izgalmas.
Aztán felkeltem kora reggel, kinéztem a gyönyörű városra a gyönyörű napfelkeltében, de nem éreztem az enyémnek se a várost, se a napfelkeltét, hiába is imádom mindkettőt.
Túl sok mindenen és mindenkin nem tudtam még túllépni. Csinálom a kis dolgaimat, de nem vagyok jelen az itt és mostban. Farkas szomorúan ingatná a fejét (de azt is tudom, hogy Ő legalább igazán nagyon megértene).
Mikor lesz már ennek vége? Egy barátom azt mondta, hogy „ezekhez” a dolgokhoz idő kell. Igazán? És vajon minden sebet begyógyít az idő?

Most még csak kérdéseket kapok: Minden oké? Rendben vagy? Fáradtnak tűnsz… (Mintha nem a régi volnék?) De vajon mikor pattannak el húrok, hágódnak át határok bennem és másokban? Meddig bírom még el a saját ömlengéseimet, és meddig bírják mások?

Mindehhez képest a kik vagyunk, honnan jöttünk stb. könnyű, egyperces esti csevegés témája.