Cinka00 0

Kosztolányi : Furcsa dolgok.
Sötét éjszaka.
Csak az újságosbódé világol a körúton.
Egy töpörödött úrinő, kinél nem láttam még szomorúbbat, fekete gyászkalapban , fekete gyászkesztyűben fekete mamuszban odacsoszog , és síri hangon , de valami komor elszántsággal ezt mondja
-Vicclapot
-Milyent tetszik ? Hazait ? Külföldit ?
– Akármilyent-kiált türelmetlenül.
Alighogy kifizeti, egy közeli gázláng alá áll , s mintha már csak ebben a segítségben bizakodnék, mintha már csak innen várná a reménysugárt, mely földeríti vigasztalan életée a vicclap oldalait tépdesi föl. Mohón olvasni kezdi
Pecekig áll ott.
Aztán a vicclapot csüggedten a földre ejti, s eltűnik a szemem elől.
Nem láttam merre ment.
De esküdni mernék rá, , hogy a hidak felé tartott , s ez utolsó csalódás után nyomban a Dunába vetette magát.