ChrisTopher 0


Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Fekete István: Hú
Robert Lawson: Odaát
Leslie L. Lawrence: Hannahanna méhei
Darren Shan: Árny

Fekete István: Hú Egy bagoly regénye

>!
2018. december 26., 21:19
>!
2018. július 30., 15:59
>!
2015. február 2., 13:38
>!
2015. február 2., 13:36
Hirdetés

Utolsó karc

>!
ChrisTopher

Fogadjátok szeretettel, jövő tavaszra érkező regényem egy rövidke részletét!

A címe: Rent Krisztián különleges esete Lord Luciferrel

– Lord Lucifer nagyon hálás lesz, amiért a hét próba elvégzése előtt, elviszem neki a lelkedet! – vigyorgott rám Natália, akár egy magabiztos oroszlán, a lábai előtt kuporgó kisegérre.
Úgy érzem, a félelem már végképp megpecsételte a sorsomat, és vele együtt a mozgáskoordinációmat is. Nem bírtam, már a fejemet se megmozdítani. Úgy nézhettem ki, akár egy elemes mikulásfigura, aki a kirakat mögött áll és riszálja magát, idétlenül. Most pont én is így néztem ki. Szörnyű. Nem hittem volna, hogy a félelemnek létezik egy olyan foka, amikor akármit megtennél hogy megmenekülj, de nem tudsz, mert a tested cserben hagy. Nos, már tudom, hogy ilyen is létezik.
Csak egy gondolatodba kerül, te szánalmas, beszari majom! Garantálom, hogy nem fog tudni hozzád érni, ha átvehetem a tested fölött az irányítást!
Úgy bizony, a hang ismét felcsendült a fejemben. Nem voltam abban a helyzetben, hogy döntéseket hozzak, józan gondolkodáshoz meg meg pláne kevés voltam. Natália a szart is kitapossa belőlem. Persze, jó kérdés hogy vajon mi a garancia arra, hogy ép bőrrel megúszom, ha átadom az irányítást a névtelen hősnek, aki a fejembe ásta magát? Itt most semmire nem maradt idő. Átadom neki, hogy a francba ne, inkább minthogy péppé zúzzanak. De hogy csináljam?
– Itt az alkalom, hogy az utolsó Rent is lerójja a tartozását! – torpant meg előttem Natália, s úgy tűnt már készül bekelelezni, annyira közel állt hozzám. Persze csak szeretné. Akkor még megtehette volna, amikor ez a nyámnyila gyerek irányított.
– Túl nagy a szád, vöröske! – vetettem oda neki, korlátolt indulattal a hangomban és mindkét tenyeremet a mellkasára tapasztva, ellöktem magamtól. Igen, ez már lökés volt. Natália hátrabukott és amikor hanyatt földet ért, még vetett két-három hátrabukfencet, azután szépen, látványosan szétterült a hideg talajon. Így kell ezt csinálni. Nem amolyan kislányos, üvöltözős stílusban, mint Rent Krisztián tette.
Persze ezzel még nem győztem le Natáliát. Szép is lett volna, ha a nagy Lord Lucifer csinos szolgáját egy lökéssel elintézem. A földön fetrengve, szemmel láthatólag visszább vett a lendületéből. Eltűntek a gusztustalan pikkelyei, teste összezsugodorott és a bőre színe is, bántóan fehér lett. Nem hinném, hogy azért alakult vissza az eredeti testébe, mert elveszítette volna az energiáját. Az lehetetlen. Valamit tervel, aminek nagyon nem örülök, mert az ördög azt csinálja a legjobban.
– Ordox – szólított a nevemen, amikor feltápászkodott. Ismét nőies hangján szólított meg, ahhoz méltóan porolta le ruháját és lendítette a válla mögé vörös frizuráját. – Jó újra látni.
– Mit mondjak? – vontam meg a vállam, s hogy őszintén szóljak, nem éreztem kölcsönösen a helyzetünket. – A Csikós Kolónia ismét elkövetett egy nagy hibát!
Natália felnevetett. Gyűlöltem a hangját, azt meg méginkább ha vihogott is mellé. Egyszerűen ki tudnék ugrani az ember testéből, annyira nem tudom elviselni ezt a nyafogós zsinatot. Nem értem, mi volt ebben olyan rettentő vicces.
– Te átkozott, démon – csóválta a fejét, a feleslegesen hangoztatott nevetése után. – Ők épp helyesen cselekedtek! Kiűztek abból a testből, ahogy kellett, csak te gyáva egyesültél Rent Krisztián lelkével, hogy továbbra is éltesd az elvetemült célodat!
Natália hasonlóan nagy hülyeségeket hordott össze, mint az emberek, akik szobrot emelnek az angyaloknak, mert azt hiszik, ők olyan dícséretre méltóak. Szinte kedvem lenne elgondolkozni rajta, hogy melyik a nagyobb baromság.
– Tévedsz! – vetettem oda, ingerülten. – Én nem akartam egyesülni ennek a szerencsétlennek a lelkével! Ez hazugság! Hülyének nézel? Azt képzeled, hogy egy semmirekellő, gyári munkás lelkére támaszkodok, segítségkérés gyanánt? Ilyen kicsinyesnek nézel?
Natália csak vigyorgott és vigyorgott. Igen, ez jellemző volt rá.
– Mégis itt vagy! – jelentette ki, fölényes győzelmet jelképező mosolyával.
Szét tudnám tépni. Sőt, szét is fogom. Gyűlöltem mindvégig, az iszonyatos vigyorát, az idegtépő vihogását és az okoskodását, amiért nem is tudom hányan próbálták már a Mélybe űzni. Csak szerencséjére akkora hatalmat kapott Lord Lucifertől, hogy még egy sereggel is könnyedén elbánt. Valószínű, hogy még Vineur arkangyal sem rendelkezett ekkora erővel, mint amekkorával ez a pszihobohóc kisasszony.
– Téged viszont a Mélybe száműzlek, egyszer s mindenkorra! – jelentettem ki, diadalittasan. Felszívtam a mellkasomba annyi levegőt, amennyit csak bírtam, hogy azokat mindegyszálig energiává alakítsam át. Ennek köszönhetően megkétszereztem a Rent kölyök energiáját, így biztosan képes leszek mágiát végrehajtani. Sajnos rengeteg energia kell ahhoz, nem csoda hogy amíg a tejfölfejű gyerek testét irányítottam, olyan hamar legyengültem a Kolónia ellen.
– Mutass valamit, Ordox! – vágta csípőre a kezét Natália és rám kacsintott. – A kedvedért, nem alakulok át, ennyi előnyt adok neked!
Előnyt, mi? Na ez a másik dolog, amit nagyon utálok. Ha valaki alábecsüli a képességeimet. Még sosem harcoltam Natáliával, de azok nevét se hallottam sose, akik netán legyőzték volna, de most tuti hogy nem kegyelmezek neki. Befeszítettem az izmaimat, kénytelen voltam megvárni, amíg a beszívott levegő mihamarabb átakul energiává és szétterjed a testemben. Az utóbbi haladt mindig a leglassabban. Ez roppant idegesítő volt számomra. Hányszor kerültem én már ilyen kínos helyzetbe! Ott álltam az ellenségem előtt, harcra készen, dühtől fulladva, és mégis időznöm kellett hogy az erőmet használni tudjam.
Viszont lassan, de biztosan eljött az én időm! Elhatároztam, hogy nem építek fel illúziókat a fejemben. Nem számít mit fogok csinálni vele, ha odaérek hozzá, letépem a fejét, kitekerem a karjait, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy csak pár méter választ el kettőnket egymástól, és én ezt a néhány lépést, megvadult bikaként fogom végigteperni.
Megindultam.

Kapcsolódó alkotók: Igó Norbert Krisztián