A kicsinyeit vérével tápláló pelikán a 12. század óta a legkedveltebb Krisztus szimbólumok egyike, az áldozatkészséget, az isteni szeretetet fejezi ki. Szent Ágoston a szenvedő Krisztus jelképeként írt róla.
Az állattanban szereplő pelikán, vagy más néven gödény egyik legnagyobb folyók, tavak partján élő úszó vízimadarunk, melynek két méter is lehet a szárnyszélessége. Nagy teste ellenére aránylag könnyűsúlyú. Csontjai levegővel teltek, bőre alatt is légzsákok helyezkednek el, e miatt nem képes a víz alá bukni. (Csak egy faj, a tengeri pelikán képes zuhanó repüléssel a víz alá bukni). Hosszú nyaka, és széles, hosszú csőre segítségével fogja a halakat. Zsákmányát az alsó csőrkávái között feszülő rózsaszín hártyájú bőrzsákjában tartja.
A fabulákban szereplő pelikánnak kisebb a teste, s rövid, hegyes a csőre.
Életmódi sajátossága, hogy fiókáit a visszaöklendezett, félig megemésztett, pépszerűvé vált táplálékkal neveli, amit a fiókák a bőrzsákból szednek ki. Feltehetően ennek a ténykedésnek hibás értelmezése szülhette azt a legendát, hogy a pelikán saját vérével, illetve húsával táplálja fiait.
Már az ötödik századból említi Epiphanius, hogy a gödénytojó szenvedélyes szeretetében oly odaadóan cirógatja fiókáit-csőrrel, karommal-, hogy azok belehalnak. Három nap múlva előkerül a hím, halott fiókák láttán úgy kétségbe esik, hogy csőrével felszaggatja a mellét. A sebéből a fiókákra kicsorduló vér életre kelti azokat…
A bestiáriumok mind így mesélik el a pelikánnak ezt a tettét, csupán Szent Jeromos okolja a kígyót a fiókák haláláért. A fabula szokványos változata úgy szól, hogy a pelikán azért tépi fel a mellét, hogy vérével táplálja ivadékait.
Leonardo da Vinci bestiáriuma így írja le a pelikánt: ”Roppant szereti a fiókáit, és mikor a kígyók megölik őket, s ő rájuk akad a fészekben, feltépi a mellét, s vérében megfürdetvén a fiókákat, életre kelti őket.”
A középkortól kezdve a keresztény hagyomány a pelikánt eucharisztikus szimbólumként tartotta számon, mert életet adó vérét párhuzamba állította a megváltó Krisztus kiontott vérével.
Forrás (és a teljes cikk) itt olvasható: http://www.danyikronika.hu/node/2782
Amilyen régi a pelikán mítosza, olyan friss a fenti kép (én pedig neki köszönhetem, hogy megismertem, eddig nem hallottam róla). Alkotó: Sieskja, forrás: https://www.facebook.com/pg/sieskja/photos/…