chhaya  P 129



Kedvenc könyvek 1

Debbie Tung: Quiet Girl in a Noisy World

Kedvenc sorozatok: A halálsoron, A ragyogás, Alien, Az Úr Sötét Anyagai, Borbíró Borbála, Csodaidők, Harry Potter, Vének háborúja

Kedvenc szereplők: Ellen Ripley, Luna Lovegood, Mark Watney

Kedvenc alkotók: Gaura Ágnes, Jodi Picoult, Michael Crichton, Stephen King

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Jókai Mór: Névtelen vár
>!
2018. december 9., 21:32
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1962
528 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Győry Miklós
Hirdetés

Utolsó karc

>!
chhaya P
Mindent átszövő mítoszok

A kicsinyeit vérével tápláló pelikán a 12. század óta a legkedveltebb Krisztus szimbólumok egyike, az áldozatkészséget, az isteni szeretetet fejezi ki. Szent Ágoston a szenvedő Krisztus jelképeként írt róla.

Az állattanban szereplő pelikán, vagy más néven gödény egyik legnagyobb folyók, tavak partján élő úszó vízimadarunk, melynek két méter is lehet a szárnyszélessége. Nagy teste ellenére aránylag könnyűsúlyú. Csontjai levegővel teltek, bőre alatt is légzsákok helyezkednek el, e miatt nem képes a víz alá bukni. (Csak egy faj, a tengeri pelikán képes zuhanó repüléssel a víz alá bukni). Hosszú nyaka, és széles, hosszú csőre segítségével fogja a halakat. Zsákmányát az alsó csőrkávái között feszülő rózsaszín hártyájú bőrzsákjában tartja.

A fabulákban szereplő pelikánnak kisebb a teste, s rövid, hegyes a csőre.

Életmódi sajátossága, hogy fiókáit a visszaöklendezett, félig megemésztett, pépszerűvé vált táplálékkal neveli, amit a fiókák a bőrzsákból szednek ki. Feltehetően ennek a ténykedésnek hibás értelmezése szülhette azt a legendát, hogy a pelikán saját vérével, illetve húsával táplálja fiait.

Már az ötödik századból említi Epiphanius, hogy a gödénytojó szenvedélyes szeretetében oly odaadóan cirógatja fiókáit-csőrrel, karommal-, hogy azok belehalnak. Három nap múlva előkerül a hím, halott fiókák láttán úgy kétségbe esik, hogy csőrével felszaggatja a mellét. A sebéből a fiókákra kicsorduló vér életre kelti azokat…

A bestiáriumok mind így mesélik el a pelikánnak ezt a tettét, csupán Szent Jeromos okolja a kígyót a fiókák haláláért. A fabula szokványos változata úgy szól, hogy a pelikán azért tépi fel a mellét, hogy vérével táplálja ivadékait.

Leonardo da Vinci bestiáriuma így írja le a pelikánt: ”Roppant szereti a fiókáit, és mikor a kígyók megölik őket, s ő rájuk akad a fészekben, feltépi a mellét, s vérében megfürdetvén a fiókákat, életre kelti őket.”

A középkortól kezdve a keresztény hagyomány a pelikánt eucharisztikus szimbólumként tartotta számon, mert életet adó vérét párhuzamba állította a megváltó Krisztus kiontott vérével.

Forrás (és a teljes cikk) itt olvasható: http://www.danyikronika.hu/node/2782

Amilyen régi a pelikán mítosza, olyan friss a fenti kép (én pedig neki köszönhetem, hogy megismertem, eddig nem hallottam róla). Alkotó: Sieskja, forrás: https://www.facebook.com/pg/sieskja/photos/…