Cass 0

XXXII.

Lehullt fámról a levél,
őszbe borult világom.
Messze még virágzik a rét –
itt már Tél jár a határon.

Lehullt már koronája,
trónusa ledöntetett.
Kezében rothad almája –
bár öröknek ígértetett.

Világunk pusztul; benne
létünk csak egy falevél –
Kihűlve, félve várjuk,
hogy elfújjon minket a szél.