CaptainV  P 44


Összes kitüntetés 94


Kedvenc könyvek 21

Richard Morgan: Valós halál
John Williams: Augustus
Donna Tartt: A titkos történet
Lev Grossman: A varázslók
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Pierce Brown: Vörös lázadás
Madách Imre: Az ember tragédiája
Asbóth János: Álmok álmodója
Mark Lawrence: Tövisek Császára
George R. R. Martin: Trónok harca
Diana Gabaldon: Az idegen
Catherine Fisher: Incarceron

Kedvenc sorozatok: A neveletlen hercegnő naplója, A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, A varázslók-trilógia, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Harry Potter, Kenzie-Gennaro, Lőpormágus-trilógia, Riyria-krónikák, Vaják, Vörös lázadás

Kedvenc alkotók: Carlos Ruiz Zafón, Dennis Lehane, John Williams, Lev Grossman, Mark Lawrence, Pierce Brown, Vaszary Gábor

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

John Scalzi: Vének háborúja
Michael J. Sullivan: Age of Myth
>!
2018. július 18., 10:53
4 hozzászólás
>!
2018. május 7., 22:34
>!
Del Rey, 2016
368 oldal · ASIN: B015BCX0S0
2 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
CaptainV P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2018:
2. – kvantumfizika
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

A kihívás témakörei közül egyértelműen a kvantumfizika az, amelyikhez a legkevesebb közöm van, de a basic fizikát mint tantárgyat és mint tudományágat szerettem. Valószínűleg azért, mert sikerélményt adott; volt akkora fantáziám, hogy el tudjam képzelni azokat a folyamatokat, amikről a tanár beszélt, és amikor a tényekre, következtetésekre tért, azok nekem teljesen logikusnak hangzottak azok alapján, amiket elképzeltem. Így próbáltam befogadni a Hét rövid fizikaleckét is, és emiatt a remek vizualizációs képességem miatt ráz ki a hideg a fekete lyukaktól. Szinte irracionális, mennyire fel tud zaklatni, hogy ilyesmi megtörténhet. Erre most azt kell megtudnom Rovellitől, hogy a Big Bang talán nem is Big Bang, hanem Big Bounce, amely esetben az egész univerzum vagy úgy működik, mint egy fekete lyuk, vagy kifejezetten egy fekete lyuk következménye – és így persze a mi galaxisunk is, benne a mi naprendszerünk is, benne a mi bolygónk is, és benne én is. Na'on jó.

Mert mi is a fekete lyuk koncepciója? Hogyan működik egy fekete lyuk? Szigorúan leegyszerűsítve a fekete lyuk egy csillag, ami egyszer fogja magát, és MAGÁBA OMLIK – what the fuck –, és addig omlik, omlik és omlik, amíg egészen kicsi nem lesz. De anyagot közben nem veszít, tehát a hatalmas csillag TELJES anyaga egyre „kisebb helyre” kényszerül bepréselődni (önmagába… ez is… what the fuck), ezért nagyon sűrűvé válik. Aztán egyszer csak, amikor ez a folyamat elérte a végpontját, nem képes már tovább zsugorodni, visszarúg egyet, és a folyamat megindul visszafelé, vagyis megkezdődik a tágulása ennek a sűrű anyagnak.
Namooooooooost… a világegyetem ugyebár tágul. Tehát elképzelhető, hogy mi jelenleg épp egy fekete lyuknak a visszarúgás utáni, táguló fázisában leledzünk. És nyilván ez magával vonz olyan lehetőségeket is, mint:
1. ez ciklikusan ismétlődhet. Lehet, hogy egy örökös zsugorodás-tágulás loopba kerültünk. (Ha van valami, ami a fekete lyukaknál jobban kiborít, az a loopban ragadás.)
2. lehet, hogy a fekete lyukak, amikről tudunk, éppen készülnek újabb univerzumokat szülni… vagy. már. meg. is. tették.

Le kell dőlnöm.

Kapcsolódó könyvek: Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke
11 hozzászólás