CaptainV IP 56

Image small
Horváth Vivien 18 fordítás



>Petros Triantafyllou (szerk.): Art of War

Olvasott könyvek idén
25
Olvasott oldalak idén
8510

Kedvenc könyvek 21

Ada Palmer: Too Like the Lightning
Stjepan Šejić: Harleen (angol)
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Richard Morgan: Valós halál
John Williams: Augustus
Donna Tartt: A titkos történet
Lev Grossman: A varázslók
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Pierce Brown: Vörös lázadás
Madách Imre: Az ember tragédiája
Asbóth János: Álmok álmodója
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Kedvenc sorozatok: A Széthullott Birodalom, A tűz és jég dala, A varázslók-trilógia, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Deadly Class, Harry Potter, Riyria-krónikák, Vaják, Vörös lázadás

Kedvenc kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek

Kedvenc alkotók: Andrzej Sapkowski, Carlos Ruiz Zafón, Dennis Lehane, Donna Tartt, John Williams, Lev Grossman, Mark Lawrence, Pierce Brown, Szerb Antal, Vaszary Gábor


Aktuális olvasmányok

Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.
Charles Yu: Interior Chinatown
Edward St. Aubyn: Ami kell / Végül
Ada Palmer: Seven Surrenders
>!
2021. április 8., 09:06
>!
Művelt Nép, Budapest, 2020
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156022905 · Fordította: Kiss Marcell
>!
2021. április 9., 09:27
>!
Broadway Books, New York, United States, 2020
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780307907196
>!
2021. március 20., 19:31
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789636767112 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
2021. március 21., 20:06
>!
Tor Books, New York, 2017
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780765378026
1 hozzászólás

Kiemelt karc

CaptainV IP>!
Képregény

A most már szokásosnak mondható év végi összefoglaló blogbejegyzéseimben nemrég érkeztem el a kedvenc képregényeimhez. Szép kis társaság gyűlt össze: tőzsdecápák, trónfosztók, elmegyógyintézetből szökött egyének. Egy olyan évre, mint 2020, nem is kívánhattam volna jobb önsegítő csoportot.

Ez az illusztráció a 2. helyezetthez tartozik, a következő link pedig a listához:
https://captainvvn.wordpress.com/2021/01/02/nullarol-a-…


Utolsó karc

CaptainV IP>!
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2021
2. jövőkutatás
Yuval Noah Harari: Homo Deus

„A szomorú igazság azonban az, hogy senki sem tudja, hová lett a hatalom.”

Harari most sem győzi hangsúlyozni, hogy az ember egyedülállósága abban rejlik, hogy minden fajnál hatékonyabban szervez közösséget, méghozzá történetmeséléssel. Ez segített minket abban, hogy akkora mennyiségű ismeret halmozzuk fel, ami már a háborúkat is elértékteleníti, valódi erőforrásnak ugyanis már nem a területhez kötött nyersanyagot, hanem a tudást tekintjük.

Az okosságunkkal megváltoztattuk a világot. Az ember akkora hatást gyakorolt a bolygóra, mint a jégkorszakok és a tektonikus mozgások, száz éven belül befolyásosabbak leszünk, mint az az aszteroida, amely kipusztította a dínókat. Akiket már szabad hosszú í-vel írni, yeee. Vannak, akik szerint ekkora hatalomra nem is tehettünk szert magunktól, nem létezik, hogy mindössze az evolúciónak köszönhetjük azt a szikrát, milyen szürreális lenne már az. Na de miért szürreálisabb a darwinizmus a kvantumelméletnél? Miért előbbi körül generálódik vita a laikusok között, miközben utóbbi sokkal meredekebb dolgokat állít?

Harari szerint azért, mert a Homo sapiens nem szeret magára a világot működtető algoritmusok egyikének végeredményeként tekinteni – azénak, amelyik az alkalmazkodóképest kiválasztja, a többit elveszejti. Ez azt jelentené, hogy az olyan romantikus dolgok, mint például lélek, valójában nem számítanak, sőt, talán nem is léteznek, az pedig puszta „fajjá” degradálna bennünket. Holott mi (saját magunk számára) annyival többek vagyunk!

Az agyunk sem tudja ezen túltenni magát, ezért gondolt egyet, és kettéosztódott: egy olyan részre, amelyik megéli a dolgokat, és egy olyanra, amelyik a megélteket történetbe foglalja. A narráló agyunk értelmet sző oda, ahol nincs, jelentést ad annak, aminek nincs, például a szenvedésnek („biztos jó volt ez valamire”, „mindenek oka van”). Azzal a képességünkkel, hogy jelentőséget tulajdonítunk kitalált történeteknek, háborúkat, mozgalmakat tudunk validálni, a szövött jelentéshálókkal törvényeket, vallásokat alkotunk. Az ilyen, pusztán közmegegyezési alapon létező konstrukciók azonban az uralmuk alá hajtottak minket. „A sumer istenek hasonló funkciót láttak el, mint ma a márkák és cégek. A mai cégek fiktív jogi entitások, amelyek tulajdonnal rendelkeznek, pénzt adnak kölcsön, alkalmazottakat foglalkoztathatnak, és gazdasági vállalkozásokba kezdenek.”

De hogyan haltak meg a sumer és mindenféle istenek? Úgy, hogy az ember leült a kockás papír elé, osztott, szorzott, elemzett, kutatott, feltalált, és rájött, hogy az életnek tulajdonképpen sheeheeemmi értelme. Algoritmus, és ennyi. Egzisztenciális válságában őrlődve (ami ma mélyebb, mint bármikor a világtörténelem során) a gazdasági növekedést kiáltotta ki új céljának, mondván, ha nincs magasabb erő, nincs túlvilág, hát akkor kénytelen vagyok ebben a világban megteremteni a paradicsomot. Vallást a következő kínálatból választhat ehhez: technohumanizmus vagy dataizmus. Technohumanista vagy, ha még a kávédat is applikációval főzöd. Dataistának lenni sem nehéz: csak legyél fent facebookon. Hited szerint az univerzum egy nagy adatfolyam, természetes tehát, ha a része akarsz lenni. Egyelőre nem mindenki része ennek: a legtöbb kormány például nem. A legtöbb cég azonban igen.

Harari igazából nem írja meg, milyen lesz a jövő. Ahhoz túl okos, tudja, hogy ezer lehetséges kimenetel létezik, és most még a történelmi példákból sem lehet kiindulni, mert olyan még nem volt, hogy a technológia gyorsabban fejlődött volna, mint a társadalom. De szerintem mindenki, akit igázott már le multi, tudja, hogy a jövő már rég nem jövő, egy cyberpunk regényben élünk, csak még nem feltűnő, mert kevés a neon.

Kapcsolódó könyvek: Yuval Noah Harari: Homo Deus

Yuval Noah Harari: Homo Deus
3 hozzászólás