btunde P 53

2022.05.11. szerda
Most komolyan nem tudom sírjak, vagy nevessek. Nevetek. A kisfiam olyan szépen adagolta a mérget, hogy orvosság lett belőle. Szabályosan megkomponálta. Így:
Mikor kijött az iskolából, láttam, hogy valami nem oké, de nem tudtam hova tenni a dolgot. Ha megbántja valaki, az nem ilyen. Kérdeztem, mi van, nem mondott semmit. Én hazajöttem, mert Esztinek hasmenése van, Ati ott maradt a játszón a barátaival. Mikor hazajött ő is, csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy képzeljem el, az új labda, amit nem tudom, ki hozott, leeresztett, meg egy másik is, úgyhogy már csak egy labdájuk maradt. Oké, ilyenek ezek a labdák, gondoltam.
Fürdés közben mondja, hogy valakinek vinni kell majd be labdát a rosszak helyett, mi lenne, ha bevinné valamelyiket. Mondtam neki, hogy azt is lehet, de holnap veszek valahol egy újat, és vigye inkább azt be. Nem, holnap kell. Oké. Választottunk egy Tűzoltó Sam-es labdát, amit nem használunk, megnéztük jól pattog-e, fújtam még bele egy kicsit, és odakészítettem az ajtóhoz, nehogy reggelre elfelejtsük.
Fürdés után öltözés közben mondja Ati, hogy Éva néni mindig jelent mindent Niki néninek. Kérdezem, hogy mi mindent. Hát, például, ha valaki rosszaságot csinál. Mondom, persze, de te nem szoktál rosszaságot csinálni. Azt mondja, de szokott. Hoppá! Kérdezem, milyen rosszaságot csinált. Hát vettek el Niki nénitől rajzszöget (ő úgy mondta, tüskéket). Mondtam, hogy lehetőleg ilyet ne csináljon máskor…
Ezután Eszti kitalálta, hogy még enni akar, kivonultunk a konyhába. Tegnap azért sírt Ati, mert az egyetlen fiú, akivel szívesen barátkozik, nem barátkozik már vele, mert a másik barátja nem engedi. Erre most mondja, hogy ma beszállt Alex játékába. Kérdeztem, hogy vele akarsz most már barátkozni. Azt mondta, igen. De ővele csak rosszalkodni lehet. (Ő az a fiú, aki elveszi mások dolgait, mindenkit felbuktat, meg mindenféle válogatott hülyeségeket talál ki.) Mondtam, hogy annyira nem tartom jó ötletnek, de hát ő tudja, de remélem, hogy nem nyúlt senki más holmijához, mert akkor viszont nagyon mérges leszek. Azt mondta nem, ő csak azt találta ki, hogy zavarják meg a többieket a játékban, amit épp játszanak. De ebben a „bandában” nem lehet mást csinálni, csak amit Alex mond, és Alex azt találta ki, hogy szúrják ki a labdákat. Erre ő azt mondta, hogy ő nem, de ha Alex annyira akarja, szúrja ki. Kiszúrta, aztán pedig ráfogta. Ezért kell neki vinni labdát.
Emésztgettem a dolgokat, mondtam neki, hogy én nem szeretném, hogy vele játsszon. Aztán kérdeztem, miért nem mondta meg, hogy nem ő volt. Azt mondta, mert úgysem hinnék el neki, de ha szerintem igen, akkor holnap megpróbálja elmondani.
Már meg akartam írni az osztályfőnöknek az esetet, mert gondoltam, úgysem mer szólni, de szerencsére úgy döntöttem ráérek vele, ha majd elaludtak.
Már lefeküdtünk, és épp azt beszéltük meg, hol tartunk a könyvben, mit olvastunk tegnap, mikor Ati azt mondja: Éva néninél történt az eset, úgyhogy neki fogom majd elmondani, hogy Alex ötlete volt.
Na, mondom, akkor álljunk már meg egy pillanatra. Most Alex ötlete volt, vagy ő szúrta ki a labdát, mert nem mindegy. Hát azt kell csinálni, amit Alex mond! Én: Már miért kéne azt csinálni? Ő: De hát odatette a labdát az ölembe, mit tehettem volna?!
Én: Letehetted volna a labdát, és mehettél volna egyedül játszani.
Meg mondtam neki, hogy köszönöm, hogy elmondta, de inkább ne mondjon semmit holnap egyik néninek se.
Így viszont értem, a suliból jövet történt esetet. A régi barátja még az oviból, kérdezte, hogy megírtad az írásbeli leckét? Ezt olyan furán kérdezte, nem értettem, miért. Erre Ati elmondta, hogy képzeljem el, amikor a többiek kint voltak, és játszottak, ő bement, és megírta előre a háziját. Akkor azt hittem azért csinálta, mert nem volt kivel játszania…