btunde P 242




Kedvenc könyvek 172

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió
Daniel Kehlmann: Hírnév
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Graham Greene: Utazások nagynénémmel
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Joanne Harris: Szederbor
Joanne Harris: Ötnegyed narancs
Joanne Harris: Bársony és keserű mandula
Szabó Magda: Az ajtó
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban

Kedvenc alkotók: Agatha Christie, Berg Judit, Daniel Kehlmann, Fekete István, George Orwell, Guzel Jahina, Henning Mankell, J. K. Rowling, J. R. R. Tolkien, Jane Austen, Konrád György, Rejtő Jenő (P. Howard), Seamus Heaney, Szabó Magda, Szilágyi István, Thomas Glavinic


Aktuális olvasmányok

Julia Boehme: Bori és az eltűnt kutya
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Christian Tielmann: Berci és a szellemvasút
Albert Barillé: Egyszer volt… Az emberiség történetének képes enciklopédiája
Alan Alexander Milne: Micimackó
Roxie Nafousi: Manifesztáció gyerekeknek!
Szemán Zoltán: Egy őrangyal naplója
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Lucius Annaeus Seneca: Vigasztalások
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Björn Thorsten Leimbach: A férfiasság megélése
Tibeti halottaskönyv
Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban
Kovács Júlia: Az árva Mariska napjai
Pierre-Michel Bertrand: Balkezesnek lenni – Bűn vagy erény?
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
David Wootton: Az egek kémlelője
>!
2024. március 25., 14:40
>!
2024. március 15., 01:21 Éves terv
>!
2024. március 25., 14:47
>!
2024. március 3., 22:12

Roxie Nafousi: Manifesztáció gyerekeknek! Négy lépés ahhoz, hogy a legjobb legyél

>!
2024. február 24., 15:56
>!
2024. január 25., 10:53 Éves terv

Björn Thorsten Leimbach: A férfiasság megélése Szabadon, erősen, öntudatosan

>!
2023. december 27., 10:48

Tibeti halottaskönyv A bardó útmutatás nagykönyve

>!
2023. október 29., 21:03
>!
2023. október 22., 20:42
>!
2023. szeptember 26., 20:44

David Wootton: Az egek kémlelője Galileo Galilei élete

>!
2023. március 19., 19:20

Utolsó karc

btunde P>!
Írjunk naplót kihívás!

3 – 2024. március 26-27. kedd-szerda
Nem biztos, hogy meglesz ez a kihívás. Nem mintha nem lenne mit írni, vannak mindenféle történések, épp csak nem véletlen váltottam le a fényképet. Baromi nagy hülyeségeket csinálok, amiket nem is szeretnék leírni, mert nem akarom, hogy utáljatok, de akkor meg mit írjak. Lehet, hogy nem baj, lehet, hogy kell a változás, csak nem biztos, hogy jó ez az irány. De ezt csak azért írom, mert nagyon eltér az eddigi úttól, valójában fogalmam sincs. Elegem van magamból, és a bizonytalanságból. Most szívem szerint felhívnám exŐt, de próbálok tartózkodni az ilyesmitől. Pár napja találkoztunk másfél hónap után. Kulcsot cseréltünk vissza, meg egy-két itt-ott maradt dolgot. Kicsit beszélgettünk. Hm. Leginkább én beszéltem. Jó kedvem volt, amihez hozzájárult egy közjáték a villamoson (amit nem írhatok le, hogy ne utáljatok), úgyhogy fecsegtem össze-vissza. Meg persze elmondtam, hogy mennyire jól néz ki. Nem erre számítottam, az előző szakítás sokkal jobban megviselte. Egy ponton ő is elnevette magát, és mondta, hogy még a végén jókedvre derítem. Aztán elkísértem a vonathoz, megöleltem, és mentem dolgomra. Mondta, hogy nem beszél mostanában senkivel, mert én nem keresem, mással meg nem nagyon akar, most csak magával foglalkozik, élvezi a szabadságot. Másnap felhívott, kérdezte, hogy telt a tegnapom, miután találkoztunk. Mondtam neki, hogy nagyon jól. Tényleg örültem, hogy láttam, mert nagyon tetszik nekem, és szeretek gyönyörködni benne, de pont pár hete elmeséltem valakinek az egész sztorit, és akkor jöttem rá, hogy voltak dolgok, amik nagyon méltánytalanok voltak velem szemben, és én nem vettem észre. Tudom, hogy volt több is, de azokról tudtam, és tudatosan vállaltam így is azt, hogy egy ideig még együtt legyünk. Ő azt mondta, hogy a pozitivitásom ott és akkor felemelte és jó volt találkozni velem, de utána csak még mélyebbre zuhant. Nem bánja, azt mondja, ahogy a jót teljes egészében megélte, úgy akarja a rosszat is…
(Itt abbahagytam az írás, el kellett indulnom Esztiért az oviba, úgyhogy átmásoltam egy piszkozatba az egészet.)
Megnéztük Esztivel a majdnem kész, felújított és új játszót. Közben persze felhívtam exŐt. Valójában csak a saját figyelmem akartam elterelni a mai hülyeségemről, és tök semleges dolgokról beszélni, de azért csak megkérdeztem, hogy nem baj-e, hogy felhívtam. Azt mondta, nem, ha én nem hívom, pár napon belül úgyis keresne ő. Mondtam, hogy oké, ha így van, én csak gondoltam, ha a találkozás kiborította, talán nem kellene erőltetni a beszélgetést, bár engem meglepett, mert egyébként meg azt mondta, hogy élvezi a szabadságot. Azt mondta, igen, élvezi, hogy magával foglalkozhat, de nagyon fáj, hogy nem vagyok az élete része, mit nem értek ezen, ő inkább azt nem érti, hogy én miért nem érzek ugyanígy vele kapcsolatban. Mivel továbbra sem éreztem ugyanígy, elkezdett burkoltan sértegetni. Azt mondta például, hogy ő többet biztosan nem fog keresni senkit, és nem akar senkinek segíteni. Örültem, hogy ezt mondta, mert legalább megerősített a döntésemben, és az érzésben, hogy jobban jártam, hogy érzelmileg sikerült eltávolodni tőle, mert ezek szerint komolyan gondolja a nagy semmiről, vagy a full negatívról, hogy az valami nagyon pozitív volt. Nem akarom teljesen lenullázni, mert akkor én is éreztem, hogy ez jó, csak azóta rájöttem, nem volt igaz. Aztán hallotta Esztinek a hangját, kicsit oda is adtam neki a telefont. Aztán elköszöntünk.
(Itt meg Atiért kellett mennem, aztán meg eltelt az idő mindennel. Főleg egy csúnya iskolai sérüléssel, amit Ati a könyökére szerzett, és ami nem két nap alatt fog begyógyulni. Szóval közben szerda lett.)
Tök gáz, hogy nem írom le, mi történt tegnap, mert így semmi értelme leírni, mi volt ma. Igazából csalódott és mérges voltam a tegnap miatt, úgyhogy munkával nyugtattam magam, meg előzetesen regisztráltam Esztit a választott osztályokba. Remélem sikerül, amit első helyen jelöltem. Az sem jó, de a sok rossz közül, ezt érzem legjobbnak. Este anyukám megcsörgetett. Örültem, mert én is hívni akartam napok óta, hogy elmondjam, ott lesznek a gyerekek a szünetben. Ő azért hívott, hogy jönnek tesómékhoz pénteken, és hogy pár napra jöhetnek-e hozzánk is. Elmondtam nekik, hogy mi van. Azt mondta, azért elszaladnának, mert akartak nekem hozni ezt-azt. Természetesen hozhatnak bármit, de nem akarom, hogy itt aludjanak, akármilyen csúnyán is hangzik ez. Nem miattuk nem akarom, egyszerűen átálltunk egy másik életre, és ebben nincs vendéghely. De nyilván nem is nagyon akarnak így maradni, mert én amúgy sem nagyon szoktam velük beszélgetni, a gyerekek miatt szeretnek itt lenni. Amit én elmondanék, azt nem értik, amit ők mondanak, az engem nem érdekel. Ilyenkor azért mindig rosszul érzem magam, mert arra gondolok, vajon az én gyerekeim sem lesznek rám kíváncsiak. Nekünk sem lesz semmi mondani valónk egymásnak? Remélem, nem így lesz. Ha mégis, én inkább apámra hasonlítok, és tök jól megleszek nélkülük is. A mai napban a legjobb, hogy izomlázam van, vagyis sikerült elég jól megmozgatni magam.

2 hozzászólás

Olvasott könyvek idén
18
Olvasott oldalak idén
3684

Utolsó hajónapló-bejegyzés

>!
309. nap ()

Csokoládé – Nem gondoltam, hogy ennyire másképp hat rám tizenpár év után.

Tervezett könyvek: 6 · Teljesített könyvek: 1

17%

Tervezett oldalszám: 336 · Teljesített oldalszám: 336

100%