Anyák napja alkalmából szeretném megosztani egy korábban írt versemet:
Brém Zsuzsanna:
Az én Édesanyám
Drága Édesanyám! Hogyan jelenthetne számomra többet,
aki felépíti értem az álmok palotáját?
Hisz neked köszönhetem, mi a legértékesebb:
magának az életnek csodáját.
Van, ki lehazudja
a csillagot az ég közepéről,
te azonban a legszebbet hozod le nekem,
bizonyítékot adva a szeretet emberfeletti erejéről.
Bátorságod, szókimondásod
nem ismeri azt a szót: határ.
Olyan ember vagy, ki az oroszlán szájából is
könnyedén kibeszéli magát.
Mindent örömmel megosztasz, bármily kevés is,
előbbre helyezve másokat, mint saját magad.
Mikor vigaszra szorulok, rám nevetsz,
akkor is, ha szíved közben ezer darabra hasad.
Takarító, játszótárs, tanító, igaz barát:
egy törékeny test, s mégis ezerféle lélek.
Bármivé átalakulsz szempillantás alatt,
anélkül, hogy külön megkérnének.
Ha lehet, bohóckodsz,
ha kell, filozófiai magasságokban beszélgetsz.
Egy biztos: bölcs tanácsaid, szerető intelmeid
mindörökké elkísérnek.
Egyszer majd, midőn tested pihenni vágy,
magamra akkor sem maradok.
Sosem kell egymásnak búcsút intenünk:
hisz az angyalok halhatatlanok.
2015. szeptember 9.
