Bori88 7

„Hát lehet, hogy gazdag országokban így van – mondja csöndesen. – Lehet, hogy ott a proletár megmaradhat a meleg kuckójában, akármennyit változik is a feje fölött a kormány. Hanem az én hazám szegény kis ország. Nálunk már békében is volt kivándorlás. És nem a gazdagoknak kellett új hazát keresni, ezt elhihetik nekem az urak. Főképpen Amerikába menekült a szegénység. Az meg aztán már igazán egykutya, hogy politikából menekül-e valaki vagy azért, mert űzi a gond.”

Földes Jolán könyve (és maga Földes Jolán is) alig van benne az itthoni köztudatban, pedig nagyon előkelő helyen kellene, hogy szerepeljen. Hogy miért, nem tudni, talán túl sikeres volt külföldön vagy az itthoni férfi kritikusok (főleg a Nyugatosok) fanyalgása okozta ezt, nem tudom megfejteni. Én csak a molynak köszönhetem, hogy egyáltalán hallottam a könyvről és ami kis információm van, azt csak a kiadás előszavának köszönhetem.

A könyv alapvetően rettentő egyszerű, hétköznapi sztorit mesél el. Az első világháború után egy öttagú magyar család úgy dönt, hogy Párizsba emigrál. Az édesapa szűcs, már kint élő ismerőse azzal kecsegtetni, hogy jó szakmunkásra mindig szükség van, a többszörösét fogja megkeresni annak, amit itthon. Aztán ez eleinte természetesen nincs így, Barabás Gyula nem beszél franciául, így csak a töredékét keresi meg franica, vagy a nyelvet értő szintén emigráns kollégaihoz képest. A két kisebb gyerek viszont francia iskolába kerül, így a lehetőségek, ha nehézkesen is,de megnyílnak előttük. A legidősebb gyerek, Annus viszont nem tanulhat tovább, ő otthon marad segíteni. A halászó macska uccája leginkább az ő története.

Ami döbbenetes, hogy a könyv 1936-ban jelent meg, a történet 100 évvel ezelőtt játszódik és mégis… a problémák semmit sem változtak. Mind a mai napig ki tudja mennyi ember megy el, mert Magyarországon nem boldogul.

Amikor Annus és az édesapja úgy döntenek, hogy a család hazatelepül és ők előremennek Budapestre, megdöbbenti őket, hogy mennyire más a hangulat, az, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz és hozzájuk Párizshoz képest (segítek, nem Párizs marad alul az összehasonlításban). Az érzés, hogy már itthon is idegenek, beeszi magát a bőrük alá, nem hagyja nyugodi őket. Hiába érkeztek haza a szülőföldre, Budapest már nem az otthonuk.

A halászó macska uccája nem csak 2 generáció eltérő problémáit festi le, de a három gyerek sem egyformán áll az új helyzethez, lehetőségeik, tapasztalataik eltérőek. A könyv egészen egyszerűen, mégis filozofikusan közelíti meg azt, hogy egyáltalán nem mindegy ki mikor kerül külföldre és ez hogyan befolyásolja az ottani életét, lehetőségei, jövőjét.

Annus aki gimnáziumban nem tanulhat tovább végül szakmát szerez, varrónő lesz. Reménytelen szerelmek, nem kívánt udvarlások kísérik az útját, csalódások, beletörődés, simulékonyság. Felnőtté válás.
A középső gyerek, Jani beilleszkedik, de a helyét igazán nem találja. Ő a közös halmaz, aki előtt minden lehetőség adva van, de tudatában van vele, hogy nem francia és ezt érzékeltetik is vele.
Klári, a legkisebb gyerek az abszolút emigráns sikersztori. Személyiségéből, korából adódóan neki van a legnagyobb esélye a sikeres életre és arra, hogy abszolút beilleszkedjen a francia életbe.

A könyv a történetét és nyelvezetét tekintve is végtelenül egyszerű, nem törekszik arra, hogy csodálatosan fodrozódó barokkos mondatfüzérekkel ríkasson meg, vagy sokkoljon. Egyszerű, de hatásos. A szép mondatok nem érnek semmit, ha maga a könyv nem jó és fordítva. Ha a könyv, az író, a történet jó, akkor a legegyszerűbb mondatok is megérintenek.

A könyv elolvasása után az jutott eszembe, hogy hány magyar író veszett el a magyar irodalom számára ilyen vagy olyan okokból. Kritikák, politika, emigráció és mert az irodalomoktatás is megújulni képtelen és ugyanazt az 5 írót oktatják már hosszú-hosszú ideje. Ez a könyv több más dolog mellett arra is ösztönöz, hogy olvassak több olyan nem kortárs magyar írót, akik valamiért nem kerültek be a köztudatba.
Remélem, hogy a jövőben A halászó macska uccája több emberhez eljut majd.